Mentsetek meg! Végre nekiugrottam a Japán K+F-ről szóló dolgozatomnak, végre húsz vagon adatgalaxis van a birtokomban, de a magyarra fordításon és a fölösleges adatok kiszórásán kívül nem tudok semmit csinálni, ugyanis:
Szóval remélem a képen szembetűnő, mennyire reménytelen húsz vagon adatgalaxis esetébn ezt a koordinátatípust használni. (S[-2]0:S[-1]o) Ha mindent így írnék be, háromszor annyi nap kéne, hogy végezzek.
Ugyanezt másképp: szeretném, ha az oszlopok a latin ABC nagybetűivel jelöltetnének, nem pedig számokkal. A halántékomon agressziótól kifacsarodott izzadtságcseppek csurognak lefelé. Már csak azért is, mert nem én állítottam át ilyenre, különben tudnám, hogy hol lehet visszacsinálni.
Problémamegoldási stratégiám a következő volt: a súgót bár megvetem, mégis először hozzá fordultam. A megvetésem fennmaradt. A súgó ugyanis csupa olyan dologban súg, ami kiszúrja az ember szemét, egyszerűen legördítem az összes menüt, és megnézem, nincs-e bennük a probléma nyitja. Jellemzi a súgót, hogy bár csupa értelemszerű dolgot megmagyaráz, olyan alapvető problémára nem tér ki, mint az oszlopok jelölése, a jelölés átállítása betűről számra és fordítva.
Második lépésként tehát magam eredtem a megoldás nyomába, de besült a dolog.
Harmadik lépésként észrevettem ezt:
Igen, nagyon nagy, égető és fájdalmas kérdésem van.
Az enter lenyomása után pedig gyakorlatilag nem történik semmi:
...ha valaki tudja a választ, ne habozzon. Az újratelepítést Szabi már mondta :)
Szóval remélem a képen szembetűnő, mennyire reménytelen húsz vagon adatgalaxis esetébn ezt a koordinátatípust használni. (S[-2]0:S[-1]o) Ha mindent így írnék be, háromszor annyi nap kéne, hogy végezzek.Ugyanezt másképp: szeretném, ha az oszlopok a latin ABC nagybetűivel jelöltetnének, nem pedig számokkal. A halántékomon agressziótól kifacsarodott izzadtságcseppek csurognak lefelé. Már csak azért is, mert nem én állítottam át ilyenre, különben tudnám, hogy hol lehet visszacsinálni.
Problémamegoldási stratégiám a következő volt: a súgót bár megvetem, mégis először hozzá fordultam. A megvetésem fennmaradt. A súgó ugyanis csupa olyan dologban súg, ami kiszúrja az ember szemét, egyszerűen legördítem az összes menüt, és megnézem, nincs-e bennük a probléma nyitja. Jellemzi a súgót, hogy bár csupa értelemszerű dolgot megmagyaráz, olyan alapvető problémára nem tér ki, mint az oszlopok jelölése, a jelölés átállítása betűről számra és fordítva.
Második lépésként tehát magam eredtem a megoldás nyomába, de besült a dolog.
Harmadik lépésként észrevettem ezt:
Igen, nagyon nagy, égető és fájdalmas kérdésem van.
Az enter lenyomása után pedig gyakorlatilag nem történik semmi:
...ha valaki tudja a választ, ne habozzon. Az újratelepítést Szabi már mondta :)
...én meg még naivan azt hittem, a nap fő blogolnivalója a vizsgától kétesen megszabadulás lesz! Botor fütyi voltam...
László fölhívott, sörözés végett, s úgy is lett, bár Ildinek azt mondtam, hogy ma este inkább pihennék. Igaz, nem lett semmi duhajkodás, úgyhogy tulajdonképpen pihentem. Nem ez a fontos.
Bár az A38 csalogató volt, a programjával, de amíg arról beszéltünk, hogy hová menjünk, megérkeztünk a Névtelenhez. Benyitottunk, fej lehúz, aztán hunyorogva odabotorkáltunk a csapszeghez. Mivel a cigifüst mávos függöny vastagságú volt, szóval a látási viszonyok novemberi estéket idéztek, vagy valami. Ülőhely nem volt, ez már önmagában felháborító, hiszen az Öregnél mindig van hely. Nem is feszítem a húrt tovább, elég annyi, hogy tele volt a hely óvodásokkal. Ott verték a csocsóasztalt, ovis lányok visongtak, ovis fiúk röhögtek a ragyás képükkel. És veszettül füstöltek. Nyolc óra volt éppen. Még csak - teszem hozzá...
Na, hát nekünk ebből nem kellett. Láttam én már két-három taknyost az Öregnél, de hogy kizárólag ők legyenek - hogy etnikailag ők legyenek túlsúlyban, sőtmitöbb hegemóniában, ez nem várt fordulat volt. Szóval amint kiittuk a méregpoharat, szedtük a sátorfát, vettük a kalapunkat, kötöttük föl a nyúlcipőt és kereket oldottunk, ha értitek mire célzok.
Át az Egyetemi Kávézóba, okkal remélve, hogy ott élvezhetjük a karácsonyi hazautazástól pangó egyetemi helyek unatkozó csaposlányainak kényszerű ránk irányuló kedves figyelmét... Elővigyázatosan benéztünk a szenesablakon, és üres volt a csocsó, úgyhogy elővigyázatlanul csak úgy berontottunk, mondtuk a köszönést, aztán a rendelést, meg a váltsdmárfölléccikétötvenesre!-t. Asztal befoglalva, és ahogy szétnézünk, látjuk ám, hogy az asztaloknál csupa-csupa pattanásosképű csecsemő fogyasztja a 18 év alattiak számára álom csupán alkoholt. Sőt (és ezt már végképp nem gondoltuk volna) az Öregtől is átjött néhány tínédzser, úgyhogy megkaptuk a kegyelemdöfést. Menekülésből egyes. Azért kellemeset csocsóztunk, amíg le nem mosott két szaros. Nocsak!
A fő tanulság: elment a macska (hazamentek az egyetemisták), cincognak az egerek (a mi helyeinken nyomkodják a pattanásaikat a serdülőkori válságban szenvedő jövő reménységei).
László fölhívott, sörözés végett, s úgy is lett, bár Ildinek azt mondtam, hogy ma este inkább pihennék. Igaz, nem lett semmi duhajkodás, úgyhogy tulajdonképpen pihentem. Nem ez a fontos.
Bár az A38 csalogató volt, a programjával, de amíg arról beszéltünk, hogy hová menjünk, megérkeztünk a Névtelenhez. Benyitottunk, fej lehúz, aztán hunyorogva odabotorkáltunk a csapszeghez. Mivel a cigifüst mávos függöny vastagságú volt, szóval a látási viszonyok novemberi estéket idéztek, vagy valami. Ülőhely nem volt, ez már önmagában felháborító, hiszen az Öregnél mindig van hely. Nem is feszítem a húrt tovább, elég annyi, hogy tele volt a hely óvodásokkal. Ott verték a csocsóasztalt, ovis lányok visongtak, ovis fiúk röhögtek a ragyás képükkel. És veszettül füstöltek. Nyolc óra volt éppen. Még csak - teszem hozzá...
Na, hát nekünk ebből nem kellett. Láttam én már két-három taknyost az Öregnél, de hogy kizárólag ők legyenek - hogy etnikailag ők legyenek túlsúlyban, sőtmitöbb hegemóniában, ez nem várt fordulat volt. Szóval amint kiittuk a méregpoharat, szedtük a sátorfát, vettük a kalapunkat, kötöttük föl a nyúlcipőt és kereket oldottunk, ha értitek mire célzok.
Át az Egyetemi Kávézóba, okkal remélve, hogy ott élvezhetjük a karácsonyi hazautazástól pangó egyetemi helyek unatkozó csaposlányainak kényszerű ránk irányuló kedves figyelmét... Elővigyázatosan benéztünk a szenesablakon, és üres volt a csocsó, úgyhogy elővigyázatlanul csak úgy berontottunk, mondtuk a köszönést, aztán a rendelést, meg a váltsdmárfölléccikétötvenesre!-t. Asztal befoglalva, és ahogy szétnézünk, látjuk ám, hogy az asztaloknál csupa-csupa pattanásosképű csecsemő fogyasztja a 18 év alattiak számára álom csupán alkoholt. Sőt (és ezt már végképp nem gondoltuk volna) az Öregtől is átjött néhány tínédzser, úgyhogy megkaptuk a kegyelemdöfést. Menekülésből egyes. Azért kellemeset csocsóztunk, amíg le nem mosott két szaros. Nocsak!
A fő tanulság: elment a macska (hazamentek az egyetemisták), cincognak az egerek (a mi helyeinken nyomkodják a pattanásaikat a serdülőkori válságban szenvedő jövő reménységei).
ismét egy vizsgán vagyok túl, ha ez sikerült, Ildibildivel hatalmas sikert könyvelhetünk el: négy óra alatt (na jó, 2x4) készültünk fel eredményesen. Ha nem, akkor meg egyszerűen: várható volt. A Karácsony és a jegyzetszűke károsan hatott a kilátásaimra. Egy dolog miatt szomorít a dolog: azoknál a tanároknál, akiket a földrajzon szeretek, általában a minimális felkészültséget kapják meg tőlem. Akiket nagyon utálok, azok is. Akik közömbösek, oda korrektül készülök, ha jut rá időm. Sajnos Közveszélyes Munkakerülő blogjára ellátogattam néhány napja, és a vektoros játékkal nem tudok leállni. De ha arról lekattanok, még mindig ott a Warcraft 3 Frozen Throne, vagy a Hearts of Iron 2. Vagy a S.W.I.N.E., és legvégső esetben az Army Men. Vagy a két örökzöld: EU2 és a Sim City 3000 Unlimited. Sőt, az aknakereső! Hogy hagyhattam a végére...
Ahogy Ildivel emésztettük a vizsgaanyagot, próbáltunk logikusan magolni, és észrevettük például az összefüggést az oktatásfejlesztés és a felemelkedés között. Kuba esetében mondjuk nem volt tartós, de azért a kubai orvosok híre talán Magyarországon (konkurencia) is ismert.
Ahogy Ildivel emésztettük a vizsgaanyagot, próbáltunk logikusan magolni, és észrevettük például az összefüggést az oktatásfejlesztés és a felemelkedés között. Kuba esetében mondjuk nem volt tartós, de azért a kubai orvosok híre talán Magyarországon (konkurencia) is ismert.
Minden errelátogatónak (milyen kedves!) boldog Karácsonyt kívánok!
Itt egész jó az idő, a család sem olyan paprikás, mint szokott lenni. Sőt idén karácsonykor sohasem látott mértékben voltam kreatív. Bár az ajándékvásárlás 20 perc volt a Móriczon, a csomagolások kipingálásával fél napot piszmogtam, nagyon nyugodt a lelkiismeretem. Évek óta először a rajzfüzetemet is elővettem, ez a Karácsony nagyon furcsán alakul. Húgommal fölpakoltuk a fára a díszeket, aranyhajat, meg gömböket, meg mindent, ami csillog, szóval ideális lett. Bár ő már szeretne egyszer egy ízléses fát is, de szerintem a karácsonyfának a lényege, hogy színesen csillogjon. Nekem meg egy rénszarvasos garbó kéne már csak, ellensúlyozandó a vizsgáznivaló ünneprontását. Ha addig nem írnék, buék.
Itt egész jó az idő, a család sem olyan paprikás, mint szokott lenni. Sőt idén karácsonykor sohasem látott mértékben voltam kreatív. Bár az ajándékvásárlás 20 perc volt a Móriczon, a csomagolások kipingálásával fél napot piszmogtam, nagyon nyugodt a lelkiismeretem. Évek óta először a rajzfüzetemet is elővettem, ez a Karácsony nagyon furcsán alakul. Húgommal fölpakoltuk a fára a díszeket, aranyhajat, meg gömböket, meg mindent, ami csillog, szóval ideális lett. Bár ő már szeretne egyszer egy ízléses fát is, de szerintem a karácsonyfának a lényege, hogy színesen csillogjon. Nekem meg egy rénszarvasos garbó kéne már csak, ellensúlyozandó a vizsgáznivaló ünneprontását. Ha addig nem írnék, buék.
Nagybátyám biztosan ünnepel Fertőrákoson, nekem is már inkább Kőszegen kéne lennem, a csoporttársakkal, határtalanság-bulit tartva. Mit is lehet mondani egy ilyen látványos alkalommal? Ez csak nekünk, határszélieknek jó, a többiek ebből úgysem érzékelnek semmit. Egyébként meg már a csatlakozással meg kellett volna törtnénnie ennek. Amitől mégis olyan jó érzés, az a dolog jelképessége. Gazdasági haszna nincs a dolognak, de most már anélkül mehetünk át Rohoncra fürödni, hogy lassítanánk Bozsok után. Ennek tiszteletére álljon itt 2007. 12. 20. alkalmából egy fotó Rohoncról, amin magyarok láthatók.
azt mondta: