Nézegettem a korábbi bejegyzéseimet, kéjes örömmel olvastam a szlovák kettőskereszt-dolog leosztását, de tekintettel arra, hogy épp Ázsiából készülök vizsgázni, most kap egy taslit magyar népünk is...

Előbb persze a tankönyvek, mert ha nem lenne szánalmas, akkor közröhej lenne, hogy a nomád népekről olyan jártassággal írnak a magyar tankönyvek, mint egy inka kipu. Szerencsére még ezzel a műveltséggel is masszív csúcstartók vagyunk Európában.

(Fejezetek a Sim City 3000 Unlimiteddel űzött dolgaimból)

Történelmi fordulópont: Karakpuszta népessége meghaladta az 1.000.000 főt! A kietlen pusztaság mindössze 162 év alatt fejlődött világvárossá (bár meg kell hagyni, megalapításától fogva globális jelentőségű település volt). A kietlen pusztaságba kezdetben senki sem akart költözni, ám a város nagy bölcsességű polgármestere hulladékbizniszbe fogott (pénzért átvette a szomszédos városok szemetét), parkolódíjakat vetett ki,

Kis magyarázatul: a magyar életérzésről írni teljesen szubjektív, és különben se lenne értelme írni róla, mert az életérzések pillanatnyi állapotok. Egyedül azért van értelme írni róla, mert a pillanatnyi állapotokat védjegyként szokás értelmezni. Pityu ismét komoly vizekre evez. Pityu prédikál. Pityu, a hazafi megmondja... ajjaj.