Nézegettem a korábbi bejegyzéseimet, kéjes örömmel olvastam a szlovák kettőskereszt-dolog leosztását, de tekintettel arra, hogy épp Ázsiából készülök vizsgázni, most kap egy taslit magyar népünk is...

Előbb persze a tankönyvek, mert ha nem lenne szánalmas, akkor közröhej lenne, hogy a nomád népekről olyan jártassággal írnak a magyar tankönyvek, mint egy inka kipu. Szerencsére még ezzel a műveltséggel is masszív csúcstartók vagyunk Európában.

Gyorstalpaló

Néhány kézenfekvő alapvetés: mivel nem rozsdamentes acél lemezekre hegesztettek gránitbetűket a nomádok, hanem botokra róttak, ezért ami dokumentumuk nem égett el, az egy mocsár fenekén tőzegesedik éppen, vagy Dzsamila próbál vele tüzet csiholni a kazak pusztában.
Ebből következően a "népeket" tárgyi kultúra alapján különítik el, nem az írásos művek alapján. (Ha lenne írásos mű, kapásból nyevlek szerint is szelektálhatnánk, de így csak marad a köcsög) Itt azzal kell tisztában lenni, hogy ha a kínaiak 700 év múlva kiássák a West Endet, Kin-ce professzor a fellelt kólásüvegek alapján a Kárpát-medence lakosságát "Észak-Atlanti"-ként interpretálja, és csak a véletlenen múlik majd, hogy rájönnek, itt valójában egy egészen összetett nép élt. Tehát az, hogy ahol kun szobrocskákat találnak a régészek, ott "kunok" éltek, legalább olyan megalapozatlan kijelentés, mint hogy ahol kólásüveget ásnak ki, ott jenkik éltek.
A másik dolog sokkal konkrétabb:
Mi számít népnek? Egyből a magyarokból kiindulva: Álmos fejedelem a megyer törzsnek volt a feje, és ő hívta életre a hétmagyar törzsszövetséget. Nomád körökben ennek az a következménye, hogy a szövetség létrehozójáról nevezik el a szövetséget, gyakorlati hatásukat (államalapítás) tekintve a népet. Ez esetben így lettek a megyerek. Pestiesen...
Ha a Kér törzs kapott volna előbb a fejéhez, ma Kérországról beszélhetnénk, és a törökök Kérisztánnak neveznék. Talán a nyugatiak is előbb haraptak volna rá az új névre.
Aztán: a nomád társadalom gazdasági tevékenysége jelentős hányadban az állattartásra összpontosult, de éppúgy voltak bányászok, mezőgazdászok és iparosok. Ez utóbbiak városokban laktak, házakban. Az iparosságra az elismert ötvösművészet messzemenően utal, hiszen olyan csecsebecséket nem lehet készíteni lóháton. Ahhoz kohó kell, meg  állandó lerakat, hogy ne kelljen Budapestről - vagy ahol épp kopácsolna - visszalovagolni Asztrahánba opálért. Logikus, hogy míg a vizi kereskedelemben a hajós népek voltak a toppon, addig a szárazföldi kereskedelemben a legmozgékonyabb népek. Magyarul a nomádok a kereskedelmi tevékenységéből több hasznot húztak, mint a tehenekből. Ahhoz képest, hogy ezt nem vitatják, egyáltalán nem úgy tárgyalják a nomádokat jelenleg, mintha kiterjedt nemzetközi kapcsolataik lettek volna. Addig meg én ezt nem állítom, hogy ne legyek Erich von Däniken. :)

És akkor a tasli...

Nem vagyunk szkíták. A szkíta görögös értelemben nagyjából olyan nagyot merítő fogalom, mint az "Észak-Atlanti". Lóhát, visszacsapó íj, sátor, arany, harcolás vö. vásárlás, autó, komfort, ostobaság, cyber-tér.
A mai szakirodalom pedig nem túr a dolgok mélyére, továbbra is szkíták éltek a vaskorótól a hunokig, majd a hunok megjelenésétől törökök élnek a mai napig. Kakukktojás a magyar, akik anno fele iranoid, másik fele türkid antropogén jellegzetességekkel bírt, jelenleg szláv, germán, és továbbra is tükr+iranoid. Nyelve pedig több, mitn érdekes.
A szkítákat az egyszerűség kedvéért iráni népekként summázzák, míg a hun,avar, kun, úz, tatár népeket türkként.
Ez azért fontos, mert a japán (mindig elfelejtem a csóka nevét, aki végezte) markergén-vizsgálat (van egy gén, ami évezredek alatt alig módosul, és ez a gén "népenként más", ez már antropológia, de valami olyasmi a következménye, hogy egy bennszülött törzs vérében levő markergénnek megnézik a további elterjedését. Fölrajzolják térképre, aztán kiderül a turpisság: a japánok markergénje megtalálható Belső-Ázsiában is, következésképp onnan származnak), szóval egy japán markergén-vizsgálat eredményeként megállapították, hogy a honfoglalásokori konkrétan magyar sírok halottai 40%-ban iranoidok, 40%-ban türkök, a többin pedig a szlávok-germánok-finnek (ők 0,3%-ban, ma 0,5-ben) osztoznak.
Annak idején fölcsillant a szemem, hogy akkor ott a 40% iranoid, hát itt a bizonyíték, hogy szkíták vagyunk 40%-ban.

Szkíták ma

A Kaukázus északi előterében (középkori geográfusoknál: Scytia) élnek az oszétek, akik 100%-ban szkíták, ami persze olyan 100%, mint a 100% magyar. Az oszéteket magyarul annak idején jászoknak hívták:
jász-ász-asz-osz. Ez kivételesen akadémiai álláspont, nem barkács. A lényeg az, hogy az oszétek ma is az iráni nyelvüket beszélik.
Jászok nálunk is éltek, több ízben is, vagy egyfolytában: tudjuk, hogy a rómaiak idején a mai Jászság területén jászok éltek, és a középkorból ugyan ezt tudjuk.
Mi akkor lehetnénk jászok, ha ugyan úgy beszélnénk, mint ők. Ezt a kérdés sem kérdés, mert van egy jász-magyar szótár a középkorból. Egy peres ügyben valami nagyobb bírának kellett kiszállnia a pilisi jászokhoz, de egy szót sem értett. Ezért aztán a jogeset szempontjából a legszükségesebb szavak magyar jelentését összeírták. Ez fennmaradt. Nem sok szó, ide is begépelném, nagyjából egy oldal az egész, de nincs nálam a könyv. Ezen szavak alapján a nyelvészek megállapították, hogy ez ugyan az, mint az oszétek (nem a mai, modern) nyelve.
Szóval nem vagyunk jászok, akik szkítának számítanak.

Vígasz

Mivel a jász népnév legalább olyan semmitmondó néperedeti szempontból, mint a honfoglalás korában a magyar, a nomádok kuszának tűnő "néppé összeverődései" közepette rohadt mindegy, hogy ki beszélt jászul, vagy ki hordott griffes tarsolylemezt. Ilyen hosszú történelem során pedig jóformán mindenki mindenkivel összefeküdt, úgyhogy gyakorlati jelentősége a kérdésnek nincs.
További vígasz, hogy a "néppé összverődések" világában Álmosék társaságán kívül még bármely logikus helyszínen élhettek magyarul beszélő nemzetségek, csak népet nem alapítottak. Így például a Kárpát-medencében is lehettek, amit László Gyula masszívan állított.

Tiszta víz a pohárba

A nomád kérdés sokkal érthetőbb lenne, ha rendesen megtanítanák az alapismereteket. Persze egy hadodik osztályos pondrót ilyen bizonytalanságokkal minek felzaklatni?
További tiszta víz, hogy végső soron nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a magyarok szkíták voltak.
Még további tiszta víz, hogy minek akarnánk szkíták lenni, ha a szkítákról még annyit sem tudunk, mint a magyarokról? (Bár szívesen lennék szkíta: Hérodotosz szerint egy Aral-tó környékén élő szkíta népnél az volt a szokás, hogy ha egy férfi egy hajadon előtt lecsatolta a tarsolyát, akkor a lánynak kötelessége volt a férfival egy szénakazalba félrevonulnia, máskülönben kitagadták volna a közösségből. De nem voltak ám olyan hímsoviniszták, ugyanis pont ez a nép a perzsákon diadalt aratott - egy nő hadvezérsége alatt.)   .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.