A posztkom országok egységesek a közömbösségben, Szlovákia 13 százalékáról már mindenki hallott, és mi sem villantottunk nagyot. A peremvidéken az Unió iránti érdeklődés megnőtt, külön érdekes, hogy a válságban sok keserűséget kapó görögök, olaszok és írek magasnak mondható részvétellel voksoltak, úgy, hogy nem is ők küldték a legtöbb nacionalistát az EP-be. Örült hullámvasutazás folyik a Baltikumban: 2009-ről 2014-re helyet cserélt a két szomszéd: idén a litvánok járultak sokkal buzgóbban az urnához, ellenben az öt évvel ezelőtti érdeklődést most 20%-os közömbösség követte a letteknél. Sok más érdekesség a térképen made by me:

Bővebben itt elemzem a térképet

jelmagyarázat:

színek - 2014-es részvételi arány

számok - különbség százalék pontban 2014 és 2009 között

Réka ujjongott egy kört még márciusban, ha akkor jött a hír, hogy a Facebook 1% alá csökkenti a Facebook oldalak természetes elérését (a lájkolók 1%-ának jelenik meg az üzenőfalán az oldal posztja). Örömének oka az volt, hogy cserébe a privát posztok természetes elérése nagyobb lesz. Ha tehát valaki lájkol egy cikket, az nagyobb nyilvánosságot fog kapni, mint az utóbbi időben. Tulajdonképpen van benne valami, 10-16%-ra ugrott apránként a cikkes posztjaink természetes elérési aránya. De mire volt jó?

Elmondom, hogyan kell használni eredményesen a Google Trends eszközt. Ami azt mutatja meg, hogy arányait tekintve hogyan változott a múltban az adott keresőszó gyakorisága.

Látszólag az elmúlt fél évben nem nagyon írtam másról, mint politikai témákról, pedig valójában pont fordítva van: írtam egy könyvet a web programozásról, amihez képest az a néhány lila fejjel megírt demagóg hőbörgés nem számít különösebb teljesítménynek (amúgy sem).

Egyetértek a fő megállapításokkal: http://magyarinfo.blog.hu/2014/04/17/nem_a_fideszt_hanem_a_fidesz_politikai_rendszeret_kell_legyozni

...de van itt egy érdekes tény: mindez már megtörtént egyszer.

1947-ben megtörtént már Magyarországon, hogy a választási törvény és játékszabályok átalakításával egy nem teljes körűen támogatott párt fölényesen megnyerte a választásokat.

Sőt, 1933-ban, Németországban törvénymódosítás nélkül is sikerült a Nemzetszocialista pártnak többséget szereznie.

1949-ben megtörtént már, hogy államosították az akkori "médiát"

1922-ben Olaszországban megtörtént, hogy az állam szervezte a szakszervezeteket.

Mikor egy közeli családtagom arról beszélt nekem a választások előtt, hogy biztos benne, hogy az MSZP megint elcsalja a választásokat, megfogalmazódott bennem is, amit a magyarinfón írtak. Más valóságban él az, aki nem az internetről tájékozódik. Ez egy dolog. A másik dolog pedig ez a néhány kiragadott múltbéli esemény, amiken végre el lehetne gondolkodni.

Erre lennének jók a történelemórák, ezért lehetne tanulni történelmet. A múlt tapasztalatát feldolgozni.

Csak tegyük fel a kérdést: mit tehetett az olasz ellenzék 1922-ben? Mit tehetett a német ellenzék 1933-ban? Mit tehetett a magyar ellenzék 1949-ben? Mit tehetett a mexikói ellenzék végig a 20. századon?

A fal, amit át kellett volna törniük, a kommunikáció volt. Amit az ellenzék látott 1949-ben, igaz volt. 7 évvel később, 1956-ban már a lakosság is látta. Mindaz a borzalom és téboly, ami abban a 7 évben történt, a rövidlátás ára volt. De az egészet nem 1949-ben lehetett volna megakadályozni egy jobb kampánnyal, nem is 1947-ben, talán nem is 1945-ben, hanem még korábban.

Ugyanez igaz a mai helyzetre is: a 2014-es kampányban már szépíteni lehetett volna a buktát. Hozzáteszem, ha sikerül megakadályozni a 2/3-ot, már egészen más történelmi helyzetben lennénk. De szinte törvényszerű volt az újabb 2/3-ad: tegye a szívére a kezét minden fideszes politikus, és mondja a szemembe, hogy nem érezték úgy, hogy _minden_ eszközt fel kell használni, hogy újra 2/3-ot szerezzenek.

Az én bajom nem a Fidesz-győzelem. 2010-ben sem az volt a bajom. Az én bajom változatlanul a 2/3.

Mikor az idei választások eldőltek, vasárnap este átfutott rajtam egy félelem-hullám. Az a felismerés, mikor ráébredsz, hogy ki vagy szolgáltatva. Nem dramatizálom túl a dolgot, tiszta rideg racionalitás: ki vagyunk szolgáltatva a Fidesz jóindulatának, bölcsességének és igazságosságának. Ha nem tanultam volna történelmet, azt mondanám, hogy túl kell lépni a választásokon, és nem kell kárálni róla ennyit.

Amit én remélek, hogy a híresen mameluk Fidesz-frakció képes lesz demokratikusan működni, és a képviselők a meggyőződésük szerint fognak a törvényekről dönteni. De később mások is rá fognak ébredni, hogy Mexikó lett belőlünk, és ez nem is lenne baj, ha ez előrelépés lenne.

Egy ilyen ország olyan ország, mint ami a Sci-fikben van, a megvezetett lakossággal, és a szutykos ellenállással. Egy ilyen ország olyan ország, mint ami a történelemkönyvekben van, a megvezetett lakossággal, és azokkal a lázadókkal, akiket most tisztelünk, de akkor mélyen elítéltünk volna.

Amit a magyarinfo posztjában olvasok, úgy kommentálnám, hogy persze, nézzen magába az ellenzék, és figyeljen végre oda, hogy mit tud a "buta lakosság", valószínűleg már ez is fényévekkel progresszívebb politizálást eredményezne, mint ami van. De én azt mondom, ezt a vonatot, amire felkerültünk, mindössze két dolog veszélyezteti: egy gazdasági válság (lásd Rendszerváltás, 1989) vagy egy háború (lásd Mussolini). Mexikóban egy egyszerű szabályt követve tudott a Nemzeti Forradalmi Párt 71 éven át minden választást nagyjából demokratikusan megnyerni: a lakosságnál ne szakadjon el a cérna.

Az tehát, hogy az ellenzék jobban kinyitja a fülét, kurva kevés. Itt a Távirati Iroda sumákolásával, a híradók tömjénfüstjével, a nyugalomra vágyó emberek depolitizáltságával, a látványberuházásokkal és ha komolyra fordul a helyzet, akkor a "2/3-os felhatalmazással" (értsd: önkény) nézünk szembe. Amíg a lakosságnál nem szakad el a cérna, amíg a Fidesz biztosítja, hogy ne szakadjon el a cérna (tömegmanipulációval, látványintézkedésekkel, személyi politikával, kenyérosztással, ingyen cirkusszal, bármivel), addig az ellenzék labdába sem rúghat.

Egy kérdés van: ha a Fidesz ügyel arra, hogy ne szakadjon el a cérna, miért sírna a szája bárkinek?

Azért, mert egy pártnak nem az a dolga, hogy biztosítsa számodra az akaratodat. A parlament feladata a törvényhozás. A lakosság feladata a kezdeményezés. A gazdaság feladata a kezdeményezések felkarolása. Ez a biztosítéka az emberhez méltó létezésnek. Minden más csak mellébeszélés.