Támadt egy zseniális ötletem, úgyhogy nyomban meg is tettem az első lépéseket, és létrehoztam a YouTube Függő nevű Facebook oldalt.Jól indult, az első napon jött 65 lájk, és felfedeztem, hogy ha letiltom a hirdetéseknél az üzenőfalon történő megjelenést, akkor drasztikusan csökken a költsége a dolognak, úgyhogy egy kínai sportcipő áráért fel is szökött 3 nap alatt 316-ra a lájkok száma, amit a Gazétával kemény munkával sem sikerült még elérnem, de itt jön egy csavar.

Voltak a Gazétával olyan tapasztalataim, hogy egy képet lájkolt 7 ember, de csak 40 megjelenése volt a képnek. Februárban ez még úgy volt, hogy egy posztomat alapból az oldal kedvelőinek 80%-a látta, csak aztán fejlesztett a Facebook, és utána már csak azoknál jelennek meg a posztok, akik csináltak valamit az oldallal (komment, lájk, megosztás). Most a YouTube Függőnek van 316 lájkolója (valódi emberek), és 14 (5%) megjelenése van 1-1 posztnak. A csak szöveges posztoknak 40, a képeknek 30. Ez akkor volt bosszantó, mikor futott a kampányom, a lájkok frissek és ropogósak voltak, a megjelenések mégis a padlón voltak.Szerencsére van összehasonlítási alap. Két nagyobb Facebook oldalt is kezelek (nem az enyémek), és eleinte ott is 1-5% volt a megjelenések aránya, ami eléggé megkérdőjelezte nálam a Facebook hasznosságát. Aztán  napi egy érdekes poszttal most már 10-30%-os a megjelenés, és valami oknál fogva van egy-egy poszt, ami meg kimagaslóan teljesít. A dolog teljesen radnom. Az egyik esetben egy 1000 "feliratkozóval" rendelkező oldal posztolt egy jópofát, és 12.000 (1200%) elérése lett a fotónak. Nagyjából 60 megosztás révén. A másik esetben a 3000 "feliratkozóval" bíró oldal posztolt egy -nevezzük így- motiválót: 183 megosztás, ugyanennyi komment, ugyanennyi lájk, és 6600 (200%) elérése lett.

Ami alaposan feladja a leckét. Kivételesen nem keseregve írom ezt, mert nagyon izgalmas, hogy ebben a változó-formálódó időszakban sikerül-e kiszúrni azokat a megoldásokat, amik a ez elkövetkező néhány félévben sikerhez segíthetik az embert.

De egy tartalomszolgáltató oldal fejével gondolkozva a következő a feladat: megtartani a látogatókat, és újakat szerezni. A Facebook előtti időszakban erre jó eszköz volt a hírlevél feliratkozók gyűjtése, az RSS feliratkozók szerzése (bár kétlem, hogy ezt a művelt felhasználókon kívül más is tudta használni), a könyvjezőzésre való felszólítás, és az egyedi hangnem, és a megkerülhetetlen tartalom, ami miatt kényszert érzett az ember napjában többször is ellenőrizni, hogy pl. felkerült-e már a Napirajzra a legújabb rajz. A Facebook viszont elkényelmesítette az embereket, mert az üzenőfalakat egy idő után elárasztották a jobbnál jobb linkek. Hozzáteszem, hogy az én üzenőfalamon naponta kb. 3 poszt jelenik meg, és 6 reklám, szóval az enyém éppen egy kivétel. De a lényeg az, hogy a Facebook egyesítette magában az RSS, a hírlevél és a kényszer hatását, és sok jó oldal kaphatott volna szárnyra a kegyelmi időszakban, helyette viszont a fantáziátlan fosnak (bundás kenyér, 5perces, stb.) volt annyi ösztöne, hogy meg tudott lovagolni egy ilyen hullámot. Pozitív példa az utazom.com.

Most kicsit tanácstalan az ember, és egy nagyágyú helyett marad a sok kis hatásfokú technika. Röviden:

1. Google optimalizálás - gyorsan betöltődő oldal, gondozott szöveg, szegényes szóismétlő nyelvezet, szócikk-szerű címek, és időnként egy-egy sikeres forgalomhalászó kampány. A hiány ebben a technikában az, hogy a Google felől érkezők nem hűségesek, mert nem olvasnivalót vagy tuti oldalakat keresnek, amit aztán kedvencüknek kiáltanak ki, hanem csak pillanatnyi információ kell nekik. 

2. Hírlevél - sosem hittem volna, pl. a Gazétát mikor megterveztem, a hírlevelet élből elvetettem, mert a hírlevél az emberiség ellensége. Mégis az emberek 5-15%-a boldogan megnyitja a hírleveleket, és ez kellően nagy feliratkozói bázisnál már jó kovásza lehet a további forgalomnövekedésnek. A Facebooknál pl. háromszor hatékonyabb eszköz ezekben a hónapokban.

3. Hírszörfölés - kicsit béna dolog, a hírlevélhez hasonlóan, de ugyanannyi létjogosultsága van: írni arról, amitől hangos a média. Az asztalról lehulló morzsák felnyalása, de működik. Pl. 2 éve egy űrszonda zuhanását követte nyomon a sajtó, és a Gazétán mi is közöltük a fejleményeket - a mainstream újságok híradása nyomán. Kétszer annyi volt a forgalmunk aznap.

4. Facebook poszt, mert az 5 millió magyar felhasználó azért mégiscsak 5 millió. Ez egy nagyon összetett művelet, sokat tapasztaltam erről, és még mindig béna vagyok, de az esély mindig megvan.

Ez a négy. Mert a nyereményjátékok olyan mocskos dolgok, amik nagy néptömegeket motiválnak ugyan, de ebben sznob maradok, és nem sorolom a hasznos technikák közé. Mert akkor már a pilóta-játékokat is felvehetném a listára, meg sztriptíztáncot kölyökmacskák társaságában.

+1, mert három a magyar igazság, egy a ráadás, egy meg az istenáldás. Játék. Az előző posztomtól eltérően itt most az igényes játékra gondolok, pl. egy izgalmas kvíz, vagy egy szó szoros értelemben vett játék, ami nem bújtatott reklám, ócska álca, és kontármunka, hanem egy fain játék. Olyan, ami nem terheli le a böngészőt, és ha jön a főnök, akkor pillanat töredéke alatt a tálcára száműzhető, nem zenél, és nem tart tovább egy rövid kártyapartinál. Egy ilyen játék képes a munkahelyi levlistákon úgy terjedni, mint 5 évvel ezelőtt a vicces képek, amik ma a Facebookon folynak.

Viszont visszatérve a Facebook tapasztalatokra, két fontos felfedezésem még hátra van.

1. A videókat nem nézik meg a Facebookon. Volt egy video poszt a munkahelyi FB oldalon, 5000 körüli megjelenése volt és egy csomó komment, legalább egy héten át aktív maradt, és ha hinni lehet a YouTube statisztikájának, akkor kb. 200-300 megtekintése volt a videónak ezúton. Ami meghökkentő, főleg, hogy ezek szerint az első napokban több megosztása volt, mint amennyi nézettségnövekedése. Tehát úgy osztották meg, hogy meg sem nézték. Ezt még februárban a Gazétával is tapasztaltam, úgyhogy le is álltam a videoposztokkal nagyon hamar.

Annyit hozzá kell tenni, hogy én mindig megnézem a videókat a Facebookon, és ezzel nem vagyok egyedül: naponta egymilliárd nézője van a YouTube-nak is, tehát nem egy hanyatló műfaj, de meg kell találni a fogékony csoportját a társadalomnak, az biztos. 

2. Facebook alkalmazást készíteni egyszerűbb és nehezebb, mint valaha. A Facebook alkalmazás egy általunk birtokolt tárhelyről kerül behúzásra a Facebookra, tehát tök egyszerűen bármi "alkalmazás" lehet, aminek az url-jét megadom az alkalmazáskészítőben. Akár ezt a blogot is. Vagy készítek egy kifinomult kvízt. Viszont a Facebook alkalmazásoknak a nagy ereje a vírusszerű terjedés volt, mert a felhasználók adatait megszerezte, és posztolt a nevükben, hogy Zsuzsi olvasott egy posztot a blogomon. Adatvédelmi okokból ma ezt már csak azokon a tárhelyeken futó programok tehetik meg, amiknek van SSL tanúsítványa ( = hogy biztonságos hely). Ennek hiányában az alkalmazást be lehet ugyan állítani a Facebook applikáció szerkesztő oldalán, de nem fog megjelenni még a teszt verzióban sem. Ezért nincs több "tudd meg mi az indián neved" "tudd meg milyen makrogazdasági mutató vagy" stb. kvíz, mert egy SSL tanusítvány 50-60 ezer forint, és annyit nem ér meg csak a Facebook miatt. Kiskapunak ott marad a Static Html nevű alkalmazás, ami viszont nem tud kicsikarni automata megosztásokat a felhasználóktól, illetve ott van pl. az Antavo szolgáltatása, ami viszont túl direkt, leplezetlen marketing.

Összességében ez az egész nyűglődésem a Facebookkal arra ébresztett rá, hogy a Facebook elvette tőlünk az interneten szörfölés kultúráját, mert mindent a lábunk elé szórt, de most már nem szór mindent a lábunk elé, a szörfölés pedig már túl intellektuális cselekedet, így egy csomó jó dologról nem is értesülünk egyáltalán. Most kezdenék csak belemelegedni az okoskodásba, de már így is túl hosszú lett ez a poszt. Ha megtaláltam az internet szent Grálját, feltétlenül szólók!

Mikor valami borzalmasan igénytelen dologgal bővül az internet illatos mezeje, mindig fölébred bennem az ősi vágy, hogy én is a kifogások mögé bújva letegyek valami egzotikusat az asztalra. Ha az ember nem programozó, akkor mondhatja azt, hogy persze ez itt ilyen-olyan, de én nem programozó vagyok. Egyébként is egy kísérletező szellem vagyok, szóval mikor azt a feladatot kapom, hogy találjak ki valamit, akkor ritkán mérlegelem a presztízs veszteség mértékét, hanem kitalálok valamit. Most a feladat egy Facebook applikáció volt, vagy bármi, ami megteszi ugyanazt, nekem pedig az jutott eszembe, hogy a kvízes-lájkolós szemetek sorát máshogyan bővíteném. Játékot fejleszteni kevesen szoktak, mert aki egy bizonyos szinten már van ebben, azt visszatartja a szakmai alázat, aki pedig profi szinten van, az túl drágán dolgozik ahhoz képest, amennyi hasznot egy Facebook kampánytól vár a egy átlagos vállalkozás.

Erre a részére nem vagyok büszke, viszont ha a körülményektől eltekintünk, és pusztán a tényt nézzük, hogy készítettem egy nagyjából működő játékot, akkor elég jó. Aki esetleg a fejét fogná, hogy még hány ilyen húzást kell elnéznie nekem, nyugodjon meg, ennél messzebbre már nem szeretnék elmenni, és szépen lassan visszatérek a kiindulóponthoz, a megszerzett extra tapasztalattal.

De addig is dobpergés:

UPDATE: alant van egy komment, egy fain posztra mutat, amit érdemesebb elolvasni, mint amit én írtam. kiszamolo.hu/van-e-deviza-a-devizahitelek-mogott/


Láttam a hosszú kocsisort a körúton, ami valami tüntetés volt - délelőtt olvastam hogy a devizahitelesek is tüntetnek, talán éppen ez volt az. Erről pedig eszembe jutott, hogy én még nem írtam a devizahitelről megváltó gondolatokat, úgyhogy most ezt bepótolom.

Az egyik legfontosabb észrevételem, hogy a devizahitelesek megmentéséről szóló blogbejegyzések - általam olvasott szegmense - mindegyike úgy gondolkodik a mentésről, hogy az állam átvállal, illetve azon gondolkoznak, hogy mennyire vonható felelősségre a hitelt felvevő. Pedig ennek semmi értelme, ha valaki hitelt vett föl, akkor hitelt vett fel, és nyilván nem számolt azzal a hitel felvételekor, hogy majd aztán az állam átvállalja ezért vagy azért. Magyarul: feltételezem, hogy a devizaadósok alapvetően szívesen törlesztenek annyit, amennyit eleinte törlesztettek.

A másik észrevételem pedig könnyen lehet, hogy baklövés, de sehol sem olvastam még a cáfolatát, ezért az elmúlt évek és a megszerzett ismereteim alapján a következőket raktam össze a devizahitelről.

Ha egy bank hitelt ad, akkor a saját pénzéből ad hitelt. Vagy kér kölcsön más banktól, hogy adhasson magasabb kamat mellett annak is hitelt, akinek egyébként nem tudott volna. Ha hitelt ad a bank - egy magyarországi bank - a saját pénzéből, akkor jobbhíján forintból ad forintot. Megállapít egy kamatot, egy törlesztőrészletet, és létrejön a szerződés. Ha deviza alapú hitelt ad, akkor is forintot ad. Ha sváci frankot adna, akkor a magyar ember egyből beváltaná forintra, tehát amennyi frank kiáramlik Svájcból, nagyjából annyit vissza is kerül rövid időn belül. Tehát a frank árfolyamát egyik nap felveri a magyar bank, amelyik svájci frank alapon ad hitelt, a másik napon pedig leveri a magyar adós, mert neki nem kell frank. Ezt talán túlbonyolítom, csak még mindig nem tudom eldönteni, hogy pontosan mi történik, ha egy bank sváci frank alapú hitelt ad.

Ha egy svájci frank alapú hitelhez a banknak svájci frankot kell vásárolnia (ami növekvő keresletet jelent a frank iránt, és felveri az árat), akkor sem értem, hogy ennek a továbbiakban milyen VALÓS köze lesz a svájci frankhoz, minekutána a kiadott - banknál többé nem lévő - hitel már forintban él tovább.

Tehát, a svájci frank alapú hitelek egyszerű könyvelési kérdések. Ha 2013 októberében svájci frank alapú hitelt veszek fel, akkor 2013 októberében vesz X mennyiségű frankot számomra a bank, hogy aztán frank árfolyamon számolhassa a hitelemet. Ha 2014 novemberében kétszer annyiba kerül már a frank, a bankot és engem az én viszonylatomban ez már nem kéne, hogy érintsen, úgy értve, hogy a bank nem károsodik sehogyan sem, mert onnantól fogva, hogy fizetek neki törlesztőrészletet, a nekem kiadott pénzt vissza fogja kapni. Ha a havi törlesztőrészletem kezdetben 15.000 forint, de egy év múlva már 45.000, akkor arról van szó, hogy a bank az eredetileg tervezett haszna helyett háromszor annyi hasznot kap.

Ami zavarba ejtő.

Ez esetben lehetne húzni egy vonalat, hogy háromszoros kamatot ne szedjen már egy bank.

Szóval nem nagyon tudok mit kezdeni az árfolyamgáttal, és társaival, a fent leírt logika miatt. Mikor vén öregként fogom a történelmet tanítani, furcsa lesz elmagyarázni a diákoknak, hogy pontosan mi is volt ez az egész.

Nem tudom írtam-e, de Angliában vettem egy Pegueot versenybringát jóformán aprópénzért, és igaz, hogy a rozsda ette, de olyan kényelmes biciklin (neve Leó) még nem tekertem. Megbízható volt minden körülmények között, és a minden nap leeresztő hátsó kereke is magától javult meg, szóval azt kell mondjam, nagyon magasra tette a lécet Gyilki előtt, aki egy panelház raktárában várta, hogy hazajöjjek Magyarországra, és újabb kalandokat okozhasson nekem.

Ezen a blogon számtalanszor leírtam már Gyilki nevének eredetét, de annyira szórakoztató, hogy essünk túl rajta ismét! 24 ezer forintért vettem anélkül, hogy mentem volna vele egy tisztességes próbakört, viszont annyira tetszett (és tetszik azóta is), hogy az sem érdekelt volna, ha kiderül mindaz a hibája a próbakör alatt, ami így jobb híján az első 20 méteren derült csak ki, az üzletkötés után. Rajongó szerelemet az sem lankasztotta, hogy sorra kerültem életveszélyes helyzetekbe. Ezek egy részét lendületes, könnyed suhanásban - amit Gyilki hozott el az életembe - való járatlanságom okozta, például abban a néhány esetben, amikor a villamossín megvezette a kerekemet, és eltaknyoltam. De voltak olyan dolgok is, amik határozott merényletek voltak ellenem.

Kettőre emlékszem élénken, amik miatt végül megkapta a Gyilkos nevet, később ebből lett a barátságosabb Gyilki becézés. Az egyik az volt, mikor egy forgalmas kereszteződéshez pont zöldkor értem oda, úgyhogy egy lendületes jobb kanyarral fordultam rá az Etele útra, de a hideg januári aszfalton úgy csúszott el a hátsó kerekem, mintha előtte zsíroztam volna be. A kerületi sebesség, meg a centrifugális erő, meg a nem tudom mik miatt a kétsávos út közepére csúsztam be, néhány frissen bekanyarodott autó útját elállva ezáltal. Nem mentek át rajtam, de emlékezetes esés volt.

A másik szintén egy kereszteződésben volt, mikor a zöldnél elkezdtem keményen taposni a pedált, hogy legyen majd helyem a szemközti szűkebb utca sávjában, de a láncom elszakadt. Ettől egyensúlyomat vesztettem, széttörtem az "ülepi részemet" a vázon, és kevésen múlt, hogy simán félre tudtam esni az autók elől.

Folyamatosan koptak el rajta az alkatrészek, és mikor évek múltán már csak a váz és a kormány volt rajta eredeti, egy pirosban egyensúlyoztam éppen, mikor kettétört a váz.

Meghegesztette egy öreg sensei, és úgy éreztem, rendben lesznek a dolgok. Most Anglia után még egy huszast rá kellett költenem, mert a hajtómű-komplexum úgy ahogy volt tönkrehasználódott, és kissé elégedetten hajtottam Gyilkit munkába, mikor...

...mikor letört a kormánya. Mint egy uzsonnakifli. 

Esküszöm semmit nem csináltam, semmi hirtelen mozdulat, vagy valami. 20 méterre volt a munkahelyem (most hogy Gyilki öreg, már nem szivat meg kereszteződésekben, hanem ilyen kényelmes nyugger módjára az utolsó pillanatokban kapcsol, hogy "ja, meg kellett volna hibásodnom".

Letört.

A YouTube videók feltöltésében két markáns aggodalom van: az egyik, hogy a számláló lefagy, a másik pedig, hogy az egész besül. Ezekkel kapcsolatban újabb tapasztalatot szereztem, de továbbra sem tudok eldönteni egy igen fontos dolgot.

A számláló lefagy 300-nál, aztán fölötte random  - ekkor történik a YouTube felülvizsgálata, hogy biztosak legyenek benne, hogy nem csalás-e a forgalomnövekedés. Ezzel kapcsolatban sok kérdés és sok válasz kering a neten, köztük egy ütött szíven engem: egy figura azt írta, hogy már egy hete 2874-en áll a számlálója, és nagyon aggódik, hogy lefagyott. A látogatottságot úgy szerezte, hogy mozgósította az ismerőseit, tehát nem csinált semmi illegálisat.

Szíven azért csapott, mert a napokban történt, hogy a húgomnak összeütöttem egy online kérdőívet a szakdolgozatához, beépített Facebook megosztás gombbal, meg más csodákkal, és pont ahogyan vártam, mostanra már eléggé lecsengett a dolog, és nagyon kevés kérdőív érkezik már be. Fontos, hogy a kérdőív jó hangulatú, és a végén a megosztás gomb megnyomása annyira csalogató, hogy az első napokban fürtökben potyogtak be a kitöltött kérdőívek az adatbázisba. Tehát amit várni lehetne, hogy exponenciálisan fog növekedni a kérdőív kitöltés száma: sok kitöltés sok megosztást hoz. Nem így történt (de szerencsére erre nem is volt szükség). Meg az is durván befolyásolja a teljesítményt, hogy a kérdőív egy meghatározott szakot végzőknek szólt.

De ennek ellenére kitartok amellett, hogy ez esetben is egy olyan jelenséget sikerült nyakon csípnem és tanulmányoznom, amikor nem begyűrűzik egy dolog, hanem lecseng. Visszatérve a 2874-en megfagyott YouTube számlálóra: nem kizárt, hogy a kutya sem nézte egy héten át a videót. 

Én múzeumot nyithatnék ilyen dolgokból, elég a Gazéta Professzorra gondolni, aminek a számlálója szintén "lefagyott". Azért fontosak ezek a tapasztalatok, mert amikor nagy sikert tervez az ember egy videónak, akkor tisztában lehet vele, hogy az idő múlásával nem törvényszerűen növekszik a videó nézettsége. Pofon egyszerű: a YouTube sem olyan hely, amit a tömegek böngészni szoktak. Már csak azért sem, mert a böngészés úgy általában leáldozott már. Tehát egy YouTube videónak ugyanannyi az esélye, mint egy blogbejegyzésnek: rákeresnek-e a témára.

Ez fölveti a kedvenc kérdésemet: az idióta keresőoptimalizálás miatt a "művészibb" megoldásokról le kell mondani, ha az ember eredményt akar. Ennek a bejegyzésnek például ha az lenne a címe, hogy "Még mindig nem értem", akkor bénábban szerepelne a Google-ben, mint így, hogy a YouTube benne van. Ugyanígy: ha a videó egy földrengés helyszínéről szól, vagy egy videoklip, akkor van esélye, hogy egy keresőszóra találatként kijön. Nem tudom mennyire közismert, hogy melegen ajánlják a keresőoptimalizálással foglalkozók, hogy a honlapok tartalmát a leggyakoribb keresőszavak alapján állítsák össze. Ez egy olyan irány, amiből semmi jó nem sülhet ki: a jól kitaposott ösvényen kívül máson nem lenne érdemes járni.

Ha például valaki videoblogot indít a YouTube-on, egyből reménytelen helyzetbe kerül, kivéve, ha olyan tematikát választ, amire jó eséllyel rákeresnek. Ennek ellenére vannak sikeres csatornák ebben a kategóriában is. Mindig meglepett a minecraft videók fantasztikus teljesítménye, miközben sosem tudtam 3 másodpercnél tovább nézni egyiket sem.

Itt jön a másik aggodalom a YouTube-bal kapcsolatban, és amit nem tudok eldönteni. Az aggodalom az, hogy mi van, ha a videó besül, és nem tud növekedni? Pont mint amivel egy Minecraft videó feltöltője szembesül. Volt egy tanítványom, aki a League of Legends béli szereplését öntötte YouTube csatornába, de csak nem lett belőle frekventált hely. Miért? Mert a kutyát sem érdekli. Amit nem tudok eldönteni, hogy vajon az ebben a műfajban elért sikerek igazi sikerek-e, vagy pedig a YouTube átverésével érték-e el.

Aki kíváncsi, hogy pontosan mire gondolok, az induljon el a Tube Increaser program mentén, és próbálon meg kilyukadni a kurrens megoldásoknál. Szeretnék hinni abban, hogy a YouTube sikerekhez egy jó műsor elég, például a DumaRagu esetében, de elég logikusnak tűnik, hogy sokat tud segíteni egy kis "technikai segítség". Nem tudom eldönteni.