Bristolban eléggé megkedveltem az almabort annak ellenére, hogy az első találkozásom a műfajjal Brestben nem úgy sikerült. Akkor nem írtam, de ha nem egy jól menő kikötői szórakozóhelyen ittam volna, kiöntöttem volna a földre, hogy romlott.

Angliában a '90-es évekre a cider az alkoholisták és a vén trottyok italává silányodott, de hála a Strongbow-nak, Carlingnak, Black Thornnak, és a többinek, felfedezték maguknak a csóró középiskolások is. A növekvő piaci jelenlét pedig felkeltette a kézműves affinitású rétegek figyelmét is, és ma már nagy reneszánszát éli a házi cider készítés, sőt az említett márkák mellett megjelentek olyanok is, akik igazi almából készítik a ciderüket, például a Magners (ami ettől még fos).

Idehaza egy ismert cider készítő manufaktúra van (ismeretlenből több is lehet), a Czider, akik azért érlelnek cidert, mert Angliában megszerették, kitanulták a mesterséget, és az ismerőseik követelőzésén megtörve gyártani kezdték a levet.

A Breaking Badet nemrég kezdtem bepótolni, és filmnézés közben - szerintem a többséghez hasonlóan - az jutott eszembe, hogy csinálni kéne házilag valami élvezeti fogyasztási cikket. A házi sörfőzésnek már évekkel korábban utánanéztem, bor kilőve, drogok nem érdekelnek, ellenben az jutott eszembe, hogy a cider készítése aligha lehet bonyolult, ha az angoloknak ez a nemzeti büszkesége.

Nem ez az első eset, hogy egy film szimbóluma átszivárog a valóság hasonló környezetébe: ott van például az Anonymus maszkja a V, mint vérbosszúból. Most Thaiföldön okoz lázárjánosi értelemben vett problémát, hogy a junta ellenzői között felütötte a fejét ez a pimasz ellenállás: az Éhezők viadalából kölcsönzött tisztelgés/karlendítés.

Sokkal nagyobb pukkanást terveztem az első e-könyvemnek, de a lényeg, hogy lerántom a leplet a dologról, ami miatt február óta nagyjából senkivel sem találkoztam, és ami miatt folyton elkéstem a munkahelyemről. Ez egy e-könyv, a címe: Web DIY bölcsészeknek.

A posztkom országok egységesek a közömbösségben, Szlovákia 13 százalékáról már mindenki hallott, és mi sem villantottunk nagyot. A peremvidéken az Unió iránti érdeklődés megnőtt, külön érdekes, hogy a válságban sok keserűséget kapó görögök, olaszok és írek magasnak mondható részvétellel voksoltak, úgy, hogy nem is ők küldték a legtöbb nacionalistát az EP-be. Örült hullámvasutazás folyik a Baltikumban: 2009-ről 2014-re helyet cserélt a két szomszéd: idén a litvánok járultak sokkal buzgóbban az urnához, ellenben az öt évvel ezelőtti érdeklődést most 20%-os közömbösség követte a letteknél. Sok más érdekesség a térképen made by me:

Bővebben itt elemzem a térképet

jelmagyarázat:

színek - 2014-es részvételi arány

számok - különbség százalék pontban 2014 és 2009 között

Réka ujjongott egy kört még márciusban, ha akkor jött a hír, hogy a Facebook 1% alá csökkenti a Facebook oldalak természetes elérését (a lájkolók 1%-ának jelenik meg az üzenőfalán az oldal posztja). Örömének oka az volt, hogy cserébe a privát posztok természetes elérése nagyobb lesz. Ha tehát valaki lájkol egy cikket, az nagyobb nyilvánosságot fog kapni, mint az utóbbi időben. Tulajdonképpen van benne valami, 10-16%-ra ugrott apránként a cikkes posztjaink természetes elérési aránya. De mire volt jó?