1.

2013. január - a Smart Teachers ügynöke a 2012. októberi levelemre reagálva felvette velem a kapcsolatot, és a hónap végén már interjúra került sor, aminek a végén egyből szerződést írtam alá. Márciusra jövendölte az ügynök, mikor nagyjából munkába fogok állni mint angliai tanerő. Madarat lehetett volna fogatni velem. Három hónappal a kiutazás után hirtelen kitisztult az ég, és úgy tűnt hogy minden kicsit jobban alakul, mint ahogyan otthon becsültük.

2.

2013. február - Maliról kutattam. A zenék, amiket közben találtam, meg amiket abban az időszakban álmodtam, elhitették velem, hogy iszonyat jó dolgok fognak idén születni. Decemberre lett is egy csodaszép unokahúgom...

3.

2013. március - a Smart Teachers ügynöke felhívott az ebédszünetemben (saját Big Tasty-t ettem), hogy hamarosan jön az első megbízás. Bementem a személyzeti vécébe, és fülig érő szájjal a tükörbe ordibáltam, hogy eljött a szabadulás napja, viszlát meki! Ugyanebben a hónapban vettem országúti bicajt, amivel sokkal könnyebb lett az élet. 

4.

2013. június - Bath-ba mentünk, hogy tárgyaljunk Krisztával a betársulásról. Egy palacsintázója-kézművesboltja volt, de hazakészülőben volt, és valakinek át akarta adni a boltot. Valakinek, aki kivásárolja. Annak ellenére, hogy egy vasunk sem volt, egészen közel kerültünk ahhoz, hogy Kriszta ránk bízza az üzletet. Bath Angliában olyan, mint Kőszeg nálunk. Az ország legszebb városa. Palacsintázót vezetni ott nagyjából olyan gondolat volt, mint arról álmodozni, hogy saját lapátkerekes gőzhajóm van a Mississippin. Máig beleborzongok, hogy milyen jó lett volna, de jobb kezekbe került a bolt, a bristoli barátaink kezébe.

4.

2013. augusztus - Behívtak állásinterjúra a mostani munkahelyemre. Kínos volt, hogy két jelölt már a célegyenesben volt két hetes próbamunka utolsó napján voltak, mikor a főnököm behívott engem is egy kétórás próbamunkára. Amit ebből leszűrtem, az később mind beigazolódott, de akkor is örültem ennek a munkának. Gazéta-szempontból.

5.

2013. december - Erről csak annyit, hogy "nem semmi". Majd 2014-ben bővebben.

Tegnap pótoltam be ezt a két filmet. Filmügyileg a Social network nagyságrendekkel élvezhetőbb volt, de az egészből inkább a jelenség volt érdekesebb, nem a filmen kattogok, hanem ezen a két emberen. Engem lehangolt, és nem látok semmi inspirálót a történetükben.

A filmről még egy mondatot: a Social networköt jobban összerakták, de a bugyutaság határát bőven átlépi, ahogyan az egyes események jelentőségét átméretezték. Meg a klisék.

A Jobsból pedig kivettek minden technikai információt, marad a helyén egy elmebajos ámokfutó - életellenes rabszolgahajcsár, aki mindjárt a sikertörténet legelején megcsináltatja a munkáját egy zsenivel, és még át is veri.

Nekem a Shrek való, nem ilyenek...

Ígértem, hogy kifejtem, miért tartom egy ígéretes eszköznek a Google Plus-t. Felkapott téma lett a Google Plus és a Youtube még szorosabb összekötése, anyázik mindenki. Említést sem érdemelne, ha a Google az egészet föl sem venné, csak menne tovább magabiztosan a siker útján.

Dióhéjban az történt, amit bizonyára már észrevett mindenki, hogy a Google Plus fiókkal lehet kommentelni a YouTube-on, és ezek a kommentek a Google Plus üzenőfalatokon is meg fognak jelenni (legalábbis kéne). Ez egy nagyon erőszakos húzás, fent voltam a YouTobe-on lassan 6 éve ugyanazzal a profilképpel és nicknévvel, erre meg kellett adnom a polgári nevemet, és elvesztettem a profilképemet. Ha venném a fáradtságot, visszatehetném, de mindenképpen egy kéretlen beavatkozás, amiből nekem semmi hasznom nem származik, csak a Google-nak, mert így rákényszerít, hogy csináljak ezt-azt a Google+ fiókommal, amit jóformán nem is én hoztam létre.

Ezért az internet népe gúnyosan kommentálta az oldal teljesítményét. Kedvenc videóm magyar felirattal:

A videóban ismertetett problémák valódiak, persze tipikusan első világ béli nyűgök. Mégis sokak kedélyét felborzolta. A YouTube-Google hirtelen egy gonosz mostohaapa lett a youtuberek szemében. A fiatalos, dinamikus vállalat egy kövér brit gyarmattartó iparmágnás stílusában pózol, pedig emlékszünk még mit reméltünk tőle, mikor Kína cenzúrázni akarta a Google keresőjét. Most, hogy a Google ennyire arrogáns lett, idő kérdése volt csak, mikor válik a tizenévesek céltáblájává.

A történet ezen a ponton fut fel. Múlt héten, vagy a hétvégén megjelent a neten ez a videó, és már az első napon 200.000 fölé szökött a megtekintése. Az emberek széttépték, vitték mint a cukrot, és viszik ezekben a percekben is, egyre inkább. A közösségi megosztások egy észrevehető részét az ebben a témában készült videók teszik ki, és egészen olyan motívumai vannak a dolognak, mint egy klasszikus értelemben vett forradalomnak.

Ezt a videót nem kell lejátszani, de a teljesség kedvéért beágyaztam. Ugorjátok át!

A srác arról beszél, hogy a múltkor készített egy videót arról, hogy a YouTube kommentelés mennyire megváltozott ezzel, hogy összekötötték a Google Plussal. És hogy mennyire durva, hogy tök nagy volt a felháborodás, mégis a videóhoz érkezett kommentek közül a top kommentek mind pozitívak voltak. Ami azért lehetetlen, mert óriási felháborodás volt, és ha a videót több ezren lájkolták, pár tízen pedig utálták, akkor a legnépszerűbb kommenteknek is ezt az arányt kéne tükrözniük.

Felháborodását nem tudta tényekkel alátámasztani, de most sikerült megfognia a Google-t: a videó, amin a csaj énekel, nyilvánvalóan szétrobbant a neten, és mára már több millióan látták. Bugyuta dallam, egyszerű refrén, és harag sugárzik belőle, amivel az ember a legjobban tud azonosulni. Ennek ellenére a számláló 780.000 megtekintés körül lefagyott, és azóta sem mozdult tovább. A top kommentek pedig a csajt fikázzák, és a Google Plus rendszerét dicsőítik, és még reklámvideókat is ajánlanak a témával kapcsolatban.

A konfliktus vázlata tehát a következő:

1. elhibázott fejlesztés a Google részéről (nem működő funkciók, kéretlen regisztráció a Google Plusban)

2. fikázó kommentek, amik vírusként terjednek és uralni kezdik a közvéleményt

3. a Google finom módszerekkel ugyan, de próbálja elnémítani ezeket

4. ez újabb ellenkezés hullámot indít

5. ?

Mi lesz a folytatás? Nem lehet az internetet cenzúrázni, ezt a Google tudja a legjobban, úgyhogy valószínűleg a dolgot hagyják elfelejteni, ami menni is fog, mert amilyen harcias most a youtuberek tömege, annyira filmkritikákat töltenek majd fel a hétvégén. Kivéve, ha a Google töröl egy-két videót, mert akkor az lesz a téma.

Ha ez a vihar elül, akkor tulajdonképpen túl is jutunk a Google Plus erőszakos terjesztésén, és ott találjuk magunkat a Google Plus kényszerű sikertörténetének hajnalán. Nem tetszik, fantáziátlan, ál-trendi, és nem volt rá szükség, mégis van. És sokkal többet tud, mint a Facebook. A Facebooknak megvannak a maga korlátai, mégpedig hogy egy közösség oldal. A Google viszont az internet maga. És ha az internet népe nem is, de a webfejlesztők biztosan elkezdik a Google Plus kínálta lehetőségeket kiaknázni, mert míg a Facebooknak nincs keresője, a Google-nek van, ezért mégis kihez dörgölőzzön egy tartalomszolgáltató?

Kérdés az, hogy a Google irányítja az internet trendjeit, vagy a felhasználók választása. 

Nálunk nem megy úgy a twitterezés, mint Amerikában, de azért tettem egy próbát, hogy ami a Facebookon nem ment a visszafogott posztmegjelenítés miatt, az talán majd a Twitteren menni fog. Most ment tőzsdére a cég, biztosan van benne potenciál egy magamfajta magyar számára is. Állítólag kb. 20.000 napi szinten aktív magyar felhasználója van a rendszernek, és nekem kezdésnek ennyi elég is lenne.

A próba kedvéért gyorsan utána is jártam a két legfontosabb dolognak: lehet-e időzítve posztolni, illetve lehet-e fizetett tweet megjelenítést intézni. Mindkettő aránylag könnyű, bár a Facebookon ez jóval egyszerűbb. Szupertitkos céljaim megkövetelik a magyar közönséget, szóval próbáltam beállítani a tesztkampányomban a magyar célközönséget, de a hely szerinti szűrésnél se Budapest, se Magyarország nem volt kiválasztható, de Berlin sem, és London sem, amit "le is fotóztam". Csak USA-n belül lehet szűrni.

Itt el is vesztette az értelmét a dolog, de sikerült megfejelniük még egy dologgal. A múltkor írtam, hogy a Facebookon 15 ft/klikk árat tudtam kiügyeskedni, szemben az átlagos 80-90 forinttal. Kiderült aztán, hogy a 15 az 30, mert a lájkolók fele víruslájk volt (nem a reklámot látta, hanem hogy az ismerőse kedvelte az oldalam), de a 30 is jutányos ár a mai világban. Hozzáteszem, hogy eszem ágában sincs erre költeni a zsebpénzem, de ha mondjuk egy üzleti befektetésen törném a fejem, akkor ezek a számok jó támpontul szolgálnának.

A twitteren egy "lájk" átlag 1,5-2 dollár, ami 250-300 forint az én fogalmaim szerint. Felejtsük is el.

Ez a tény jól megvédi a twitterezőket a spam áradattól, azaz tőlem.

Annyit még az egészről, hogy picit tanulmányoztam, milyen is a jó tweet, és rájöttem, hogy egyébként sem tudnék tweetelni, mert okostelefonnal a legkézenfekvőbb, de nekem nincs olyanom. Ha pedig lenne, én akkor is az a blogolós időanomália lennék, és képtelen lennék hirtelen ötlettől vezérelve világgá kürtölni egy-egy frappáns mondatot.

Még az is furcsa, hogy Európában elég gyorsan teret hódított annak idején az sms, emlékszem 2000-ben még Németh Ildikó barátnőm próbált rávenni az sms chatre sikertelenül. A lényeg ebből csak annyi, hogy akkoriban az USA-ban jelentéktelen mennyiségű sms-t küldtek az emberek, és amennyire tudom, ma sem küldenek olyan arányban sms-t, mint Európában. Ezzel szemben a tweetelés náluk jobban megy, nálunk meg kevésbé. Ez alapján nekem az jön le, hogy a két kontinens lakóinak lelkialkata különbözik egymástól, és ahogy Amerikában az sms jelentősége nem akkora, mint nálunk, úgy a Twitter sem lesz hatalmas sláger fordítva sem.

Ugyanezen az alapon a Google+ban sincs potenciál, mert ami ennyire folyik a csapból, és az embereket ennyire hidegen hagyja ennyi éven át, annak reszeltek. De ennek az ellenkezőjéről is meg vagyok győződve, amit majd talán egyszer kifejtek. De unalmas lett az életem, hogy ezekről írok... 

Kicsit didaktikus, de magam sem tudnám szebben megénekelni azt, amiről néhány poszttal korábban megtettem az észrevételeimet.

A csaj valójában a YouTube-bal kapcsolatos csalódottságának adott hangot, a Google+ csak a bűnbak.