„Képzeljék el Magyarországon, amikor a parlament beperelné a miniszterelnököt és a bíróság el is ítélne. Meddig tudnék én hivatalban maradni, tisztelt hölgyeim és uraim?” (Orbán Viktor)

Egészen biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek kimondottan elege van a szemetes zsákokból. A szemetes zsák hálátlan feladatra hivatott, mert bár mindennapjaink sarkalatos része, nagyon kevesek gondolkoznak távlatokban, ha erről van szó. Sőt, a szemetes zsákról nem beszél senki, így aztán a szemetes zsák gyártók lényegében azt csinálnak az iparággal, amit jónak/rossznak látnak, egyszóval amit csak akarnak.

Az elmúlt napokban olyan hírleveleket kaptam, amik alapján néhány nagynevű oldal vált sokkolóan bóvli szarrá. A nagynevűt bizonyos megszorításokkal értem: olyan külföldi oldalak, amiknek a hírleveleire azért iratkoztam fel, mert újabb meg újabb keresgélések után is mindig beléjük botlottam. Három vadat ejtettem.

Tegnap este eljött a nagy pillanat, amit Bálint gazda cider receptje ígért. Ahogy arra a kommentben Tapmancs rámutatott, kotyogós tárolóra lenne szükségem, de ez a kísérlet most a neten fellelhető receptnek volt dedikálva, mindenféle módosítás nélkül. Nem leszek álszent: azt reméltem, a puszta kisugárzásom még így is kifogástalanná érleli az almaboromat. Mi lett belőle?

A Braking Bad akkora opusz, hogy nem szégyenlek ennyivel az utolsó epizód megjelenése után írni róla. De rövid leszek. Az első három évadot szinte egyhuzamban néztem meg, akkora cliffhanger volt az epizódok végén. A negyedik évadnál ha már két részt néztem meg egymás után, a második közben már mosogattam, ami egyébként nem szokásom. Az ötödik évadról pedig már olvastam korábban, hogy giga-tera-beszarás mindegyik rész, agyvérzéssel járó orgazmust okoz az összes epizód, a filmtörténelem legprofibb munkáit tették le velük az asztalra, ehhez képest nekem pont olyan volt, mint a negyedik évad. A történet lezárása miatt viszont mégis azt mondom, ez jó volt.