Egészen biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek kimondottan elege van a szemetes zsákokból. A szemetes zsák hálátlan feladatra hivatott, mert bár mindennapjaink sarkalatos része, nagyon kevesek gondolkoznak távlatokban, ha erről van szó. Sőt, a szemetes zsákról nem beszél senki, így aztán a szemetes zsák gyártók lényegében azt csinálnak az iparággal, amit jónak/rossznak látnak, egyszóval amit csak akarnak.

Legtöbbünk már annyi szemetes zsákot vitt ki, cserélt ki, hogy tudat alatt igazi szakértőkké váltunk, és már a tapintásából, csörgéséből meg tudnánk ítélni, hogy mire számíthatunk, ám valahogy ezt mégsem tesszük, csak vesszük és cseréljük gépiesen, kötjük össze a száját, tüntetjük el a nagy kukában, vagy a konténerben, vagy ki hol szokta.

Ha szemetes zsákot veszünk, a literre és az árra megyünk rá, és itt jött el az a pont egy szép napon, hogy úgy döntöttem, felébredek. Kinyitom a szemem, tudatosítom a szándékomat, és olyan szemetes zsákot veszek, amilyenre valójában szükségem van. A lehangoló valóságot is csak ekkor vettem észre, a gépies szemetes zsák használat ugyanis az áruházvezetők sajátja is, mert az árubeszerzéskor kizárólag az olcsóságra és a méretre figyelnek, azaz: nincs tényleges választék. Van olcsó 80 literes, olcsó 120 literes és olcsó 150 literes. Ez a három "fajta" a "választék" egy átlagos belvárosi boltban.

A szemetes zsákkal szembeni elsődleges elvárás reflex-szerűen az, hogy olcsó és megfelelő méretű legyen, és csak másodsorban kell ellenállónak lennie. Pedig valójában mint zsák, elsődleges funkciója a különböző méretű és állagú objektumok összefogása lenne, azaz a zsákkal szembeni legfontosabb funkcionális kritérium mégiscsak a szakítószilárdság.

Természetesen a szemetes zsák gyártók laboratróiumában megpróbálják azt a minimális anyagszintet megtalálni, ami mellett még éppen zsákról beszélhetünk, nem pedig  valami éteri érzetről. Egy kísérlet során valószínűleg egy átlagos háztartás konyhai hulladékát használják fel, és ennek segítségével dekázzák ki a beépítendő műanyag-mennyiséget.

Az igazi csalódást az okozza, hogy teljesen változatos módon töltöm meg minden héten a kukát. Van, hogy csak papírok, zacskók és tejes dobozok kerülnek bele, és ekkor légiesen könnyű súlyát csak még lebegőbbé teszi a fantasztikus hártya, ami a zsák. Nem egyszer történik azonban, hogy a szemetek konstelllációja úgy alakul, hogy a krumplihéjtól a dinnyehéjon és -bélen át a törött pohárig minden kerül a kukába, és mikor a szemét kivitelre kerül sor, roppant körültekintően és lélegzet visszafojtva kell osonni a kinti szemetesig, hogy az üvegszilánk ne érjen hozzá a zsák falához, a nehéz súly ne vékonyítsa el szakadásig a zsák felső részét, illetőleg a zsák alján a forrasztás ne eresszen el egy esetleges légnyomás különbség hatására.

Ezen megfontolások tudatában mentem legutóbb zsákot vásárolni (kifejezetten csak ezért), és három méret közül olyan szerencsém volt, hogy pont a nekem kellő méret volt a legdrágább. A zsáknak száj-összehúzó füle is volt, magyarul minőségen kívül nem is tudtam volna mást venni.

Nagyon fellélegeztem otthon, és a szokásos dupla zsák alkalmazása helyett, ezúttal egyetlen zsákkal vállalkoztam a macskaalom kitisztítására. Az almot kitakarítottam, minden ott volt bent a zsákban, ahogyan kell. Összehúztam a száját, mert ez a drágábbik fajta ugye ilyen, és megemeltem. Hogy-hogynem az alom a földön maradt, a zsák szája pedig különösebb nehézségek nélkül lekövette az emelkedést a markomban.

Ahogyan a fizika törvényei megkövetelik, a húgyos-szaros macskaalom kicsit kifolyt a keletkezett nyíláson, de én nem emiatt sopánkodtam. A helyzet adott volt, minél hamarabb feldolgoztam a csalódást, annál hamarabb találhattam megoldást a problémára. Kerestem néhány reklám szatyrot, hogy majd abba beleültetem a macskák ajándékát, meglepetésemre egy New Yorker bizonyult a legszilárdabbnak. Fogalmam sincs, mikor tettem szert ilyenre, valószínűleg apám ebben hozott egyszer barackot Kőszegről, szóval egészen biztosan története van, ez a szatyor már bizonyított. Oda is térdeltem a szarkupac köré, hogy a kettévált zsákot beleállítsam a New Yorkerbe. Tekintettel a zsák érzékeny voltára, megpróbáltam két karommal alányúlni, és úgy megemelni, de rövidesen két újabb lyuk nyílt a maradék oldalán (még csak nem is ott, ahol az ujjaim nyomták), és a kipergő macskapisis alomszemek selyemként hullottak alá az alkaromon. Ekkor kicsit kibillentem a modoromból és két kézzel megmarkoltam a foszlányokban álló zsákot, és ahogy az várható volt, az ujjaim hegyénél a hártya előzékenyen szétnyílt, hogy rámarkoljak arra, amire nem kimondottan szerettem volna. Végül egy marék cicakakát azért csak be tudtam tenni a reklámszatyorba.

Innentől már nem volt értelme sokat szarozni az egésszel, kézzel rásegítettem az almot a szemetes lapátra, és elővigyázatosságból két szatyorba osztottam: segítségül hívtam a Tesco-t is. Az apraját persze fel kellett söpörni, utána pedig mind a 4 négyzetmétert fertőtleníteni, tehát végső soron egy szemetes lapát, egy söprű, egy felmosóbot és a papucsom állt a hipóban a kádban, mosogatásra várva. Köszönjük, szemetes zsák!

Gyakorlott plázás mozdulattal kimentem a megrakott szatyrokkal a kukához, egy úr nem akármiben viszi ki kedvencei ürülékét. És csak azon szentségeltem közben, hogy ha legalább megpróbált volna a szemetes zsák akár egy másodpercig is nem elszakadni, esélyem lett volna elébe menni mindennek az áldásnak. De ezek szerint az az ipari sztenderd, hogy a szemetes zsákot papírgalacsin gyűjtésére készítik, és ha egyéb háztartási hulladék tárolása a cél, az OBI-ban kell sittes zsákot venni. Külön öröm volt belegondolni, hogy valószínűleg egy tekercs szemetes zsákon kb. 3-4 forintot spóroltak a beépített anyag felére csökkentésével. Itt jelzem, hogy készségesen fizetek ennyivel többet a minőségért, ne feltételezzék, hogy beérem egy használati tárgy illúziójával: VAN pénzem sörre, lesz pénzem erre is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.