Réka ujjongott egy kört még márciusban, ha akkor jött a hír, hogy a Facebook 1% alá csökkenti a Facebook oldalak természetes elérését (a lájkolók 1%-ának jelenik meg az üzenőfalán az oldal posztja). Örömének oka az volt, hogy cserébe a privát posztok természetes elérése nagyobb lesz. Ha tehát valaki lájkol egy cikket, az nagyobb nyilvánosságot fog kapni, mint az utóbbi időben. Tulajdonképpen van benne valami, 10-16%-ra ugrott apránként a cikkes posztjaink természetes elérési aránya. De mire volt jó?

Elmondom, hogyan kell használni eredményesen a Google Trends eszközt. Ami azt mutatja meg, hogy arányait tekintve hogyan változott a múltban az adott keresőszó gyakorisága.

Látszólag az elmúlt fél évben nem nagyon írtam másról, mint politikai témákról, pedig valójában pont fordítva van: írtam egy könyvet a web programozásról, amihez képest az a néhány lila fejjel megírt demagóg hőbörgés nem számít különösebb teljesítménynek (amúgy sem).

Egyetértek a fő megállapításokkal: http://magyarinfo.blog.hu/2014/04/17/nem_a_fideszt_hanem_a_fidesz_politikai_rendszeret_kell_legyozni

...de van itt egy érdekes tény: mindez már megtörtént egyszer.

1947-ben megtörtént már Magyarországon, hogy a választási törvény és játékszabályok átalakításával egy nem teljes körűen támogatott párt fölényesen megnyerte a választásokat.

Sőt, 1933-ban, Németországban törvénymódosítás nélkül is sikerült a Nemzetszocialista pártnak többséget szereznie.

1949-ben megtörtént már, hogy államosították az akkori "médiát"

1922-ben Olaszországban megtörtént, hogy az állam szervezte a szakszervezeteket.

Mikor egy közeli családtagom arról beszélt nekem a választások előtt, hogy biztos benne, hogy az MSZP megint elcsalja a választásokat, megfogalmazódott bennem is, amit a magyarinfón írtak. Más valóságban él az, aki nem az internetről tájékozódik. Ez egy dolog. A másik dolog pedig ez a néhány kiragadott múltbéli esemény, amiken végre el lehetne gondolkodni.

Erre lennének jók a történelemórák, ezért lehetne tanulni történelmet. A múlt tapasztalatát feldolgozni.

Csak tegyük fel a kérdést: mit tehetett az olasz ellenzék 1922-ben? Mit tehetett a német ellenzék 1933-ban? Mit tehetett a magyar ellenzék 1949-ben? Mit tehetett a mexikói ellenzék végig a 20. századon?

A fal, amit át kellett volna törniük, a kommunikáció volt. Amit az ellenzék látott 1949-ben, igaz volt. 7 évvel később, 1956-ban már a lakosság is látta. Mindaz a borzalom és téboly, ami abban a 7 évben történt, a rövidlátás ára volt. De az egészet nem 1949-ben lehetett volna megakadályozni egy jobb kampánnyal, nem is 1947-ben, talán nem is 1945-ben, hanem még korábban.

Ugyanez igaz a mai helyzetre is: a 2014-es kampányban már szépíteni lehetett volna a buktát. Hozzáteszem, ha sikerül megakadályozni a 2/3-ot, már egészen más történelmi helyzetben lennénk. De szinte törvényszerű volt az újabb 2/3-ad: tegye a szívére a kezét minden fideszes politikus, és mondja a szemembe, hogy nem érezték úgy, hogy _minden_ eszközt fel kell használni, hogy újra 2/3-ot szerezzenek.

Az én bajom nem a Fidesz-győzelem. 2010-ben sem az volt a bajom. Az én bajom változatlanul a 2/3.

Mikor az idei választások eldőltek, vasárnap este átfutott rajtam egy félelem-hullám. Az a felismerés, mikor ráébredsz, hogy ki vagy szolgáltatva. Nem dramatizálom túl a dolgot, tiszta rideg racionalitás: ki vagyunk szolgáltatva a Fidesz jóindulatának, bölcsességének és igazságosságának. Ha nem tanultam volna történelmet, azt mondanám, hogy túl kell lépni a választásokon, és nem kell kárálni róla ennyit.

Amit én remélek, hogy a híresen mameluk Fidesz-frakció képes lesz demokratikusan működni, és a képviselők a meggyőződésük szerint fognak a törvényekről dönteni. De később mások is rá fognak ébredni, hogy Mexikó lett belőlünk, és ez nem is lenne baj, ha ez előrelépés lenne.

Egy ilyen ország olyan ország, mint ami a Sci-fikben van, a megvezetett lakossággal, és a szutykos ellenállással. Egy ilyen ország olyan ország, mint ami a történelemkönyvekben van, a megvezetett lakossággal, és azokkal a lázadókkal, akiket most tisztelünk, de akkor mélyen elítéltünk volna.

Amit a magyarinfo posztjában olvasok, úgy kommentálnám, hogy persze, nézzen magába az ellenzék, és figyeljen végre oda, hogy mit tud a "buta lakosság", valószínűleg már ez is fényévekkel progresszívebb politizálást eredményezne, mint ami van. De én azt mondom, ezt a vonatot, amire felkerültünk, mindössze két dolog veszélyezteti: egy gazdasági válság (lásd Rendszerváltás, 1989) vagy egy háború (lásd Mussolini). Mexikóban egy egyszerű szabályt követve tudott a Nemzeti Forradalmi Párt 71 éven át minden választást nagyjából demokratikusan megnyerni: a lakosságnál ne szakadjon el a cérna.

Az tehát, hogy az ellenzék jobban kinyitja a fülét, kurva kevés. Itt a Távirati Iroda sumákolásával, a híradók tömjénfüstjével, a nyugalomra vágyó emberek depolitizáltságával, a látványberuházásokkal és ha komolyra fordul a helyzet, akkor a "2/3-os felhatalmazással" (értsd: önkény) nézünk szembe. Amíg a lakosságnál nem szakad el a cérna, amíg a Fidesz biztosítja, hogy ne szakadjon el a cérna (tömegmanipulációval, látványintézkedésekkel, személyi politikával, kenyérosztással, ingyen cirkusszal, bármivel), addig az ellenzék labdába sem rúghat.

Egy kérdés van: ha a Fidesz ügyel arra, hogy ne szakadjon el a cérna, miért sírna a szája bárkinek?

Azért, mert egy pártnak nem az a dolga, hogy biztosítsa számodra az akaratodat. A parlament feladata a törvényhozás. A lakosság feladata a kezdeményezés. A gazdaság feladata a kezdeményezések felkarolása. Ez a biztosítéka az emberhez méltó létezésnek. Minden más csak mellébeszélés.

Mikor még vastagon az MSZP-érában belekezdtek a metróépítésbe, nem lehetett felhőtlenül örülni a beruházásnak, mert vastagon átszőtte az egészet a rövidlátás és a különféle magánérdekek. Az átadása sem töltött el eufóriával, hiszen továbbra is az a beruházás volt, amit a fideszesek is, Vitézi Dávid is határozottan bírált. Attól még, hogy végül a Fidesz adta át, nem tudom áthangolni az értékrendemet.

Fogalmam sincs, mikor vettem utoljára bérletet, bringán járok már egy ideje, úgyhogy kihagyhatatlan ajánlat volt, hogy nem kellett jegyet váltani az első hétvégén az átadott metróra. Az állomásokat járva és végignézve két dolgot éreztem. Az egyik, hogy nagyon szép minden. A másik, hogy ez valami vicc. A tömegközlekedés egy kényelmetlen, de szükségszerű dolog, és akkor jó, ha A pontból B pontba a leggyorsabban el tudunk jutni. Az, hogy eközben milyen állomásokon járunk, lényegében mindegy. Ha szépek az állomások, javítani tudják a hangulatomat, komfortosabban érzem magam, ezt nem vitatom. Ha viszont a Művészetek Palotája előcsarnokában érzem magam minden állomáson, akkor röhögnöm kell. Olyan, mintha munkába menet a legkirályabb cuccaimat venném fel, hogy megtiszteljem a munkába utazás ünnepét. De ha már ilyen viccesen grandiózusak lettek az állomások, mit lehet csinálni? A régészek a jövőben majd vakarni fogják a fejüket, hogy mik voltak ezek a kultikus terek, de az nem a mi problémánk, mi koncentráljunk a beruházás megtérülésére.

Attól függetlenül, hogy vége van a csodának, és mikor munkából hazafelé a pirosnál megállok előtte, a II. János Pál pápa téri metrókijáratból csak elvétve jön ki egy-egy pesti, Lede bíztatására megírtam a magam metrómustráját.

Mert az a helyzet, hogy bármennyire is kínos történetnek érzem a 4-es metrót, hihetetlenül lázba hoz, hogy olyan városrészek, amik eddig jelentéktelenek és csak a környékbeliek előtt voltak ismertek, most új dimenzióval bővültek, és a Bikás park is egy olyan fogalom lesz, mint a Pöttyös utca, a Kelenföld vasútállomás pedig mint a KÖKI. Annál is inkább, mert az egyetemi évek javát Újbudán töltöttem, szóval ez nekem kicsit olyan, mintha látnék felnőni egy ismerőst. Azok a helyek, ahol sört ittam hidegben a Hókával a Budaörsi Napok alatt, és nagyon szar ötlet volt, de mégsem felejtettem el, ahol vártam a 14-esre, és mindig 7-es jött, de ha 7-esre vártam, 14-es jött, ahol kajáltam, ahol először estem el birngával a villamos sín miatt, sőt most jut eszembe, Gyilkit (a bringám) a Bikás parkban vettem meg... A négyes metró megállói az én élőhelyeim voltak, és kíváncsian gondoltam bele, milyen távlatokat nyit nekik a metró.

Két cikket írtam, a második linkjét teszem ide, mert azt még nem olvasták annyian. Annak a végén van link az elsőre.

http://artiq.hu/mi-lesz-a-4-es-metro-blahaja-2-resz/