A Braking Bad akkora opusz, hogy nem szégyenlek ennyivel az utolsó epizód megjelenése után írni róla. De rövid leszek. Az első három évadot szinte egyhuzamban néztem meg, akkora cliffhanger volt az epizódok végén. A negyedik évadnál ha már két részt néztem meg egymás után, a második közben már mosogattam, ami egyébként nem szokásom. Az ötödik évadról pedig már olvastam korábban, hogy giga-tera-beszarás mindegyik rész, agyvérzéssel járó orgazmust okoz az összes epizód, a filmtörténelem legprofibb munkáit tették le velük az asztalra, ehhez képest nekem pont olyan volt, mint a negyedik évad. A történet lezárása miatt viszont mégis azt mondom, ez jó volt.

Bristolban eléggé megkedveltem az almabort annak ellenére, hogy az első találkozásom a műfajjal Brestben nem úgy sikerült. Akkor nem írtam, de ha nem egy jól menő kikötői szórakozóhelyen ittam volna, kiöntöttem volna a földre, hogy romlott.

Angliában a '90-es évekre a cider az alkoholisták és a vén trottyok italává silányodott, de hála a Strongbow-nak, Carlingnak, Black Thornnak, és a többinek, felfedezték maguknak a csóró középiskolások is. A növekvő piaci jelenlét pedig felkeltette a kézműves affinitású rétegek figyelmét is, és ma már nagy reneszánszát éli a házi cider készítés, sőt az említett márkák mellett megjelentek olyanok is, akik igazi almából készítik a ciderüket, például a Magners (ami ettől még fos).

Idehaza egy ismert cider készítő manufaktúra van (ismeretlenből több is lehet), a Czider, akik azért érlelnek cidert, mert Angliában megszerették, kitanulták a mesterséget, és az ismerőseik követelőzésén megtörve gyártani kezdték a levet.

A Breaking Badet nemrég kezdtem bepótolni, és filmnézés közben - szerintem a többséghez hasonlóan - az jutott eszembe, hogy csinálni kéne házilag valami élvezeti fogyasztási cikket. A házi sörfőzésnek már évekkel korábban utánanéztem, bor kilőve, drogok nem érdekelnek, ellenben az jutott eszembe, hogy a cider készítése aligha lehet bonyolult, ha az angoloknak ez a nemzeti büszkesége.

Nem ez az első eset, hogy egy film szimbóluma átszivárog a valóság hasonló környezetébe: ott van például az Anonymus maszkja a V, mint vérbosszúból. Most Thaiföldön okoz lázárjánosi értelemben vett problémát, hogy a junta ellenzői között felütötte a fejét ez a pimasz ellenállás: az Éhezők viadalából kölcsönzött tisztelgés/karlendítés.

Sokkal nagyobb pukkanást terveztem az első e-könyvemnek, de a lényeg, hogy lerántom a leplet a dologról, ami miatt február óta nagyjából senkivel sem találkoztam, és ami miatt folyton elkéstem a munkahelyemről. Ez egy e-könyv, a címe: Web DIY bölcsészeknek.

A posztkom országok egységesek a közömbösségben, Szlovákia 13 százalékáról már mindenki hallott, és mi sem villantottunk nagyot. A peremvidéken az Unió iránti érdeklődés megnőtt, külön érdekes, hogy a válságban sok keserűséget kapó görögök, olaszok és írek magasnak mondható részvétellel voksoltak, úgy, hogy nem is ők küldték a legtöbb nacionalistát az EP-be. Örült hullámvasutazás folyik a Baltikumban: 2009-ről 2014-re helyet cserélt a két szomszéd: idén a litvánok járultak sokkal buzgóbban az urnához, ellenben az öt évvel ezelőtti érdeklődést most 20%-os közömbösség követte a letteknél. Sok más érdekesség a térképen made by me:

Bővebben itt elemzem a térképet

jelmagyarázat:

színek - 2014-es részvételi arány

számok - különbség százalék pontban 2014 és 2009 között