Mióta újra tanítok, megváltozott egy-két dolog. Leginkább az, hogy még az elején egész jól ment, volt egy világos koncepcióm, mit akarok elérni a teremben, milyen keretekhez ragaszkodok, satöbbi. Most már csak haza jövök, ledobom a táskám, és leülök játszani valami özönvíz előtti stratégiai játékkal, míg éjjel nem lesz. Aztán készülök az órákra, figyelem felkeltő rész az elejére, érzelmi bevonás, és esetleg valami cselekedtetés, többnyire ábra rajzoltatása, de kurva mindegy, mert a valóság úgyis felülírja. Nem minden osztályban, de van, ahol jelentősen.

Nincs projektor, pontosabban nincs áram a konnektorban, nincs térkép, nincs a gyerekeknek atlaszuk, mert nem rendeltek, szóval marad a tábla, meg a füzet. Esetleg a tankönyv, amiben úgyis le van írva minden. És iszonyat sokan vannak. Rengetegen vannak. Tegnap például míg a terem egyik végét fegyelmeztem, a másik végében egy fiú megtépett egy lányt. Akkor nem tűnt nagyobb ügynek, mint a szokásos balhéik, de utólag egyre jobban emészteni kezdett. Nyilvánvalóan megtaláltam a pedagógiai hibákat, amiket elkövettem, és ide vezetett, hogy fellazult a rend, de van egy másik dolog is.

A 14-15 évesekkel van gondom, aki ennél idősebb, annak megjön az esze. Ez amúgyis kritikus időszak: néhányan már megemberesedtek, és ettől frusztráltak, néhányan meg akarnak emberesedni, és ettől frusztráltak, néhányan pedig gyerekek még, és azok is akarnak maradni, de érzik, hogy bármelyik nap vége szakadhat a gyermekkornak, ők meg ettől frusztráltak. Aztán jön a szeptember, és ki így, ki úgy kilóg a sorból, kezdődik a baszogatás az iskola részéről, és ez mindent csak még feszültebbé lesz.

Szívem szerint nem várnék teljesítményt ebben az életkorban. Azt gondolom, ilyenkor az lenne a jó nekik, ha főleg tesiórából állna az órarendjük. Fekvőtámasz, kötélmászás, futás, stb. Aztán ha a beállt a hormon háztartás fiúknál-lányoknál, akkor jöhetnének vissza tanulni. Egyfajta makarenkói kijózanítás. Más kollégáim kussban tudják tartani az osztályt, de akinek eddig láttam a trükkjét, nem győzött meg. Kicsit úgy, mint mikor nem mer az ember összebalhézni a főnökével, de ha hazamegy, mindenki kedvét elrontja a füstölgésével, vagy valami rosszabbat lép. Nem lehet a lufit minden irányból összenyomni.

Csak ennek belátásához el kell fogadni, hogy a 14-15 évesekben tényleg feszültség és frusztráció van, nem pedig fegyelmezetlenség. Most persze össze kell szednem magam, és nekem is bekeményítenem, dolgozat minden órán, puskázóknak egyes, füzetet leosztályozom minden óra végén, aztán meglátjuk. Vidám.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.