Húgomnak 18. születésnapja van, boldogot neki!, hűvös a levegő odakint, nekem meg szakdogát kéne írnom. Éhes vagyok.
Gyilkos - a biciklim - tegnap megadta a kegyelemdöfést. Azt ugye már szinte mindenki javasolta, hogy tüntessem el a világegyetemből ezt a bicajt, jelzem, hogy nem adtam fel a reményt. Újabb és újabb hónapokat vártam, hogy majd összegyűjtöm a pénzt erre-arra az alkatrészre, meg ha majd veszek új külső gumit, meg megreszelem itt, megolajozom ott, akkor így meg úgy, hogy végső soron fog menni az a bicikli alattam! Nem megy. Hiába csak a váz meg a villa eredeti rajta már.
Mióta megvettem a biciklit, egyetlen előrelépés történt: az utóbbi egy évben nem hozott balesetközeli helyzetbe. Hátralépés sokkal több volt, hiszen azért vettem, mert a másikat ellopták (máig nem értem, hogy azt a roncsot miért), összegyűlt egy újra a pénz, s vettem, ennek ellenére ugyanúgy nem tudtam biciklivel garázdálkodni. Azt is szinte mindenkinek elpanaszoltam már, hogy 24 ezer ropogós forintot adtam érte, és három nap boldog bringázás után elkezdődött az újabb pénzráfordítást jelentő kálvária, ami azóta tart. Le sem írom, mennyit költöttem rá, elég annyi, hogy tegnap vettem rá másodszor kereket (kb. 14 hónapja van meg a Gyilki). S itt van a legelkeserítőbb részlet: az új első kerék nemtudommije - nem vagyok szakember - nem fér be a villa kis bigyulájába. Szóval nem tudom berakni a kereket, de nem a kerékméret miatt, mert ahhoz még volt eszem, hanem a kis bizgentyű miatt. Foglalat talán. Talán két miliméterrel vastagabb az új kerék [nevezzük így:] tengelycsavarja, és ezt felismerve a szereléskor belső viharaim legsztoikusabbát éltem meg. Leraktam a csavarhúzót, és azt mondtam, nem akarom látni ezt a biciklit egy jó ideig. Nem kiabáltam, nem volt bennem indulat, csak leálltam, mintha egy dolgozat javítását hagytam volna félbe mondván: kell egy sör, letettem a csavarhúzót, és kivittem a szobából a biciklit. Az utána maradt olajfolt a szőnyegen eszemet dícséri.
Olyan közel voltam a biciklizéshez! Kurva két miliméter miatt most megint futkosni valamiért!
Én nem értem, hogy a két miliméterrel véznább 1990-ből miért rosszabb, mint a két miliméterrel vastagabb 2010-ben! Miért kell újabban két miliméterrel vastagabbnak lennie? Nyomorult fejlődés!
Nem vitás, hogy a Szíriusz ikercsillag körül keringő Kaldes bolygón valaki most nagyon feszült. Majd megpróbálják a feletteseknek szabotázsként kommunikálni a vadiúj térsikló megsemmisülését az Északi-Középhegység térségében, sőt eleve, megpróbálják beadni nekik, hogy megsemmisült. Egyedül itt a Földön rebesgetik, hogy nem semmisült meg semmiféle térsikló, de a sajtó még itt sem tud semmi határozottat. Szóval akár még sikerülhet is a lopás, de addig is valaki nagyon feszült ott a Kaldeson. Vagy valakik. Mert ha fény derül a korrupcióra, ha nem, a felettesek igen mérgesek, hogy egy ilyen nagy költségvetésű misszió ismét eredménytelen volt. "Elképesztő, hogy ez a tökölődés megy már 4500 éve!" - csap az asztalra a Kaldesi Űrügynökség főtitkára - "Lezuhan itt, lelepleződik ott, elakad másutt... Fejeket akarok látni karókon!"
Kemény világ. A vezetést nem érdekli a sikerességi ráta, hogy hétezer sikeres repülésre esik egy sikertelen, hogy mennyire kicsi az esély arra, hogy egy térsikló a mai technikai színvonalon csak úgy meghibásodjon és megsemmisüljön. Pontosabban erre pont kíváncsi, hogy ennek kicsi a valószínűsége, s valaki most pont e kíváncsiság miatt feszült. De arra gondol, hogy ha leülepedik az ügy, a megsemmisültnek hitt MU-2010 fedélzetén elhagyja a galaxist, hogy végrehajthassa azt az expedícióját, aminek értelmét a Kaldesi Űrügynökség egyátalán nem látja, de amire tudósunk szerint okvetlenül szükség van: bebizonyítani, hogy a világegyetem valóban egy teknősbéka hátán úszik. E felfedezéstől nem sok profitot vár az Ügynökség, nyilvánvalóan. Ezt a Föld-Kaldes vonalat is csak a Kaldesi Földrajzi Társaság hatalmas lobbiereje miatt tartják fenn, a földi netről letöltött premier előtti filmek, ellopott blogbejegyzések és egyéb szellemi termékek csak az önköltséget hozzák be. A várt áttörés helyett egyre csak silányabb eredményeket hoz az egész. Az emberek egyre kevésbé tudnak újat kitalálni, s így egy nap talán a kaldesiek érdeklődése más bolygóra terelődik végre.
:)
Szombaton a gyorsvonaton utazva az volt, hogy le-lekapcsolódott a vagonban a lámpa. Este ez kicsit aggasztó, legalábbis ha az ember felidézi a hírhedt Fekete vonat történetét, vagy a western filmeket. A helyzetet valamennyivel fokozta, hogy mielőtt lekapcsolódott másodszor a lámpa, egy gyerek megállt a kupé előtt, és benézett. Később a kalauz felajánlotta, hogy menjünk más vagonba, minthogy a vagon világítása bizonytalan. A kisgyerek benézése ihlette azt a Jankovics Marcellt kenterbe vágó rajzfilmemet, amit büszkén bemutatok a tovább gomb mögött.
Nem akartam ennyi ideig hallgatni, és most sincs sok újdonság, csak hogy betemet a munka. Irányelv, hogy a sok munkát hülyeséggel semlegesítve harmonikus életet alakítsak ki, úgyhogy míg el nem készül egy egész estés hülyeség, addig is bemutatom a bemutatóját:
Megtörtént eset alapján! :)
azt mondta: