Az új tanári életpálya-modell... a magasabb jövedelem méltányos, mert a jelenlegi nem az. Erről nem nyitok vitát, aki nettó 100 alatt keres, tanár-nem tanár, az éh- és lakbérért dolgozik. Kell-e keresni más munkát? Kell. És akkor ki tanít? Senki. Az jó? Nem. Vita lezárva.

Viszont a másik dolog, az a minősítéses ügy már olyan, ami sokkal izgalmasabb tanárként, mint külső szemlélőként. (Ja, másfél éve tanár lettem ám tényleg! Diploma, minden.)

Egyrészről biztató, hogy cselekvőképes kormányunk van, másrészről aggasztó, hogy nem tudunk evolúciós ugrást tenni. Ugye diktatúrából kilépve diktatúrában nevelkedettek neveltek minket. Mi másra vágyódnánk, ha nem határozott szavakra, erős iránymutatásra? Egyszer talán majd arra vágyunk, hogy a saját szavunk legyen határozott, de most még nem.

Milyen jó, hogy két év után pedagógus I. lehet az ember, utána meg pedagógus II., aztán mesterpedagógus, meg tudóstanár! Vizsgák, minősítések garantálják, hogy az adott tanár jó, és hogy a gyerekekkel amit művel, épületes. Szabvány. Minőségbiztosítás. Csavaranya lehet a tanár, és rácsavarhatják bármelyik iskolára, jól szolgál majd mindenütt, bekapcsolódik a munkába akár év közben is, csak a neveket kell megtanulnia. A módszer, a tananyag, a tanítás, a stílus ugyanolyan lesz, ha minden jól megy. Egyszerűen rend lesz. Végre rend lesz, nem kell foglalkozni a hülye oktatásüggyel!

A magam részéről viszont kétlem, hogy a minősítés hatékony lehet: bármilyen tanár is vagyok, még tolerálnak a szülők, a diákok és a kollégák, mégis az államvizsgán kettest kaptam pedagógiából. Mondjuk az azt jelenti, hogy átmentem, de akkor egyértelműen fogalmazok, nem szerénykedek. Nem vagyok rossz tanár, mégis rossz vagyok pedagógiából. A minősítés viszont még ezzel együtt is jó lehet. Kicsit olyan mint a tüdőszűrés.

Egyetlen dolgot nem fogok elviselni: a kötött szisztémát. A vastüdőt. A megszabott pulzusszámot, a kiszámított lélegzetet. Élek, más vagyok, hozhatok még újat is.

Mi az, hogy bérleti jog eladó? Kis keresgélés után megtaláltam ugyanazt a kérdést, ami bennem is felmerült, és ott van a válasz, amit gyanítottam.

Méltatlankodik bennem a nyárspolgár. Elképzelem, ahogy egy magániskolának lecsengetik az iskolába járási jogot, s utána fizetik a tandíjat.

Vagy egy boltnak először kifizetem a boltba járási jogot, s csak utána járhatok oda vásárolni.

A középkor félreértésként él a közgondolkodásban. Ne éljen úgy!

"A pattintott kő időszakában az ember olyan egyszerű volt, mint a föld. A bronzkor nem tudom mi az. A rézkor nem tudom mikor volt. A vaskorban már jó volt. Azt nem tudtam, hogy a rómaiak is a vaskorban éltek. A magyarok akkor nem tudom mit csináltak, pedig mondják a nyelvtanórán (de nem hallottam), hogy a bronzkor végére egészen biztosan volt már magyar nyelv. A rómaiak viccesek voltak, mert olyanok voltak, mint az amerikaiak. A nők viseltek bikinit, a férfiak homo- és biszexuálisak voltak, ismerték a jakuzzit és voltak jogaik. A középkor előszeleként felbukkantak a keresztények, és mindenkit arra köteleztek, hogy ne élvezzék az életet, hanem savanyodjanak be.

Azt nem értem, hogy mi a különbség a sajtát hasznát leső IMF, a saját érdekeit képviselő EU és a saját elképzeléseit megvalósiitani akaró megszavazott magyar kormány között? Miért kell nyalni olyan segget, ami ide csak szarni akar?

Az előző bejegyzés alapvetései után lehet végre a csemegével foglalkozni! Ne is ujgur piramisoknak nevezzük, hanem magyarnak!