3 perc alatt be- és kimenés, közben aláírás, ikszelés, bedobás mindez igazolással történve. A múltkorihoz képest három változás:
az igazolással szavazóknak előrelátó módon eleve az udvar felől bemenni kellés
névsor ABC szerint előrelátó módon három felé dobás, az én vezetéknevem csoportjában idős szöszmötölés, hosszasan aláírás - egy percet VÁRAKOZÁS, másik két csoport adminisztrátorai számára kíváncsággal vegyes félelemmel unatkozás. Két hete ugyanakkor... heh...
múltkor kézzel kitöltött névjegyzőkönyv-féleség ezúttal kinyomtatás: "Itt írja alá uram!" megszólítás, "Ó, köszönöm! ...így mennyivel praktikusabb!"-illedelmesen-okosan válaszolás.
Összességében tehát, igazolással szavazókat érintés, szavazónként mínusz 50 másodperc adminisztrálás, valamint adminisztrációs asztalonként mínusz 66% szavazás, nos, ez elég kevés sorbanállás.
Tatárjárás utáni arccal ikszelés.
3 perc alatt be- és kimentem, közben aláírtam, ikszeltem, bedobtam igazolással. A múltkorihoz képest három változás:
ma előrelátó módon eleve az udvar felől kell bemenni az igazolással szavazóknak
ma előrelátó módon három felé dobták a névsort (vagy miket), ABC szerint. Az én vezetéknevem csoportjában egy idős szöszmötölt az aláírással - VÁRNOM KELLETT egy percet, a másik két csoport adminisztrátorai kíváncsággal vegyes félelemmel unatkoztak. Két hete ugyanakkor... heh...
ma már a múltkor kézzel kitöltött névjegyzőkönyv-féleség kinyomtatva hevert előttem: "Itt írja alá uram!" "Ó, köszönöm! ...így mennyivel praktikusabb!"-válaszoltam illedelmesen-okosan.
Összességében tehát szavazónként mínusz 50 másodperc adminisztráció az igazolásos fronton, valamint adminisztrációs asztalonként mínusz 66% szavazó, nos, ez elég kevés sorbanállást vetít előre.
Tatárjárás utáni arccal ikszeltem.
Elvileg az LMP-től várhatnám, hogy friss szél legyen a politikában, erre a Jobbik lep meg újra és újra. Legfőbb ideje, hogy plakátra kerüljenek a párt és gárdájának adu ászai!
nagyobb méretben itt:
Inkább itt politizálok, mint a tanórán. A kezembe került az LMP kampánykiadványa, ezáltal először olvastam a 2010-es választások kapcsán politikai irományt, egyébként nem az LMP-ről akarok írni, ez csak elindított bennem egy gondolat-lavinát.
Az egyik szakdolgozatom készítése során bukkantam egy olyan problémára, hogy a hazai tojástermelés mekkora szarban van évek óta (igen, a csirkés szakdoga...). Konkrétan arról van szó, hogy produkálni tud egy minőséget a hazai tojáságazat, ennek a produktumnak megszab egy árat, amit a Tesco meg az Auchan, meg a Cora van még? lenyom azáltal, hogy csak olcsó pénzért hajlandó megvenni. Sok dolgot tehet ilyenkor a termelő, és sokat tesznek is. Itt most csak az a kérdés, hogy miért tudja azt mondani a hipermarket, hogy csak olcsón veszi meg? Azért, mert ha a magyar nem adja olcsón, megkapja a lengyeltől. Itt ami biztosan mindenkinél felháborodást kelt az, hogy a lengyeltől nem a minőséget kapja meg olcsón, hanem a szemetet. A selejteset. A fürjtojás méretű élelmiszer-hatású produktumot. Emlékszem arra, amikor először lepődtem meg a citromsárga tojássárgáján. Nem azért mondom, hogy gonosz polákok, mert őket kulturális örökségként szeretjük. Hanem azért mondom, mert ez mi már? Ha bemegy az ember a teszkóba, akkor van az olcsó, a nem rossz és a flancos. A gyermelyi tojás például a flancos, mert az már olyan drága. Ami olcsó, az meg nem tojás. És ez nem vicc. Van ilyen, hogy Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége, és ők évente eszméletlen sok feljelentést tesznek a hipermarketek ellen, mert tojás néven tojás szerű (bár valóban tyúktól származó) dolgot adnak el. Legkevésbé előre festett húsvéti tojást vennék, mert abban nagy meglepetések lehetnek.
Következmények.
1. van olcsó tojás a boltok polcain
2. a magyar tojástermelés az utóbbi tíz évben kiviteli ágazatból behozatali ágazattá vált. Ugye olcsó tojásból behozatalra szorulunk.
3. a tojástermelők sorra húzzák le a rolót. Gyakorlatilag selejtes termékekkel nem tud versenyre kelni ár kérdésében egy tojástermelő. Persze egy bizonyos szint alá nem fog süllyedni a csődfolyamat.
Megoldás.
Lényegében itt jönne a politika. Azon szerencsés többséghez tartozom, amelynek nem kell stresszelnie a tojáságazat problémái miatt, hiszen én például a saját íróasztalom tornyosuló papírhegyeivel küzdök, hogy ne dőljenek le, sőt, inkább fogyjanak el. Szóval tojást csak étkezésekkor és szakdogaíráskor. Mégis, ilyenkor, négyévente egyszer el kell gondolkozni ilyesmiken. Amíg királyaink és diktátoraink voltak, addig nekik fájhatott a fejük emiatt, de most képviselőink vannak, és megválogathatjuk őket. Éppen ezért ilyenkor tudatosabbnak kell lenni. Feltenni a kérdést: például Básthy Tamás - vagy pártjából valaki - vajon magától is elő fog állni olyan törvényjavaslatokkal, amik a termelők közvetlen értékesítési lehetőségeit javítják, vagy csak szimplán itt az idő Magyarország? Most függetlenül attól, hogy minden tiszteletem ezé az emberé.
Mondanivalóm veleje ennyi.
Ezen a linken van egy elkeserítő cikk arról, hogy nem fogja vinni ez az ország semmire hogy milyen hatékonyak a tót atyafiak. Legalább 500 000 magyar életképes országban él (kb. enyi ugyanis a szlovákiai magyarok létszáma), igaz csak a közelmúlt óta.
Új ugyan nincs a nap alatt, de mégis kiakad az ember. Nekem legfeljebb egy ingyengulyás jár egy jobb kampányeseményen, de akinek van pénze, az kapja a legnagyobb ajándékokat, ahogy Jézus mondta: "akinek van, annak még adnak". Ha lenne pénzem autópályát kivitelezni, vagy egy önkormányzatnak előrukkolni valamivel, még több pénzem lenne utána. A pénz tornyosodni szeret, nem egyenletesen kitölteni a teret. Ennek ellenére azt mondom,
ahogy a történelmet tanítom árva egyetlen tanítványaimnak, nem volt ez másként régen sem, úgyhogy nézzük meg mit tett régen a jobbágy, ha felismerte az urak mulatságát: borúra derűt. (Kivéve Dózsa et al.) Ezt kölkök mutattták, nem új darab, de még nem láttam:
azt mondta: