Tudjátok mit hallottam már régen? Az asszerehe-há-nehe-ne...-t

Ma van itt Angyalföldön a nyárbúcsúztató utcabál, a Besh o drom volt a fő attrakció, és a helyzet az, hogy hűha de jó volt! Röhej, hogy mióta tudok a zenekarról, és még csak most voltam először koncertjükön (idejöttek a ház aljába szinte, ennyire akarták hogy meghallgassam őket. Itt koncerteztek). Szerették a cigányok is, a monoton munkát végzők is, a gazdagok is, a kicsik is, a magamfajták is, szóval zene volt a javából.

Holnap beindul a tanév, nemsokára lesz megint napi kerékvágásom, aztán akkor újra rendesen blogolok majd, tessék türelemmel várni! (Vagy egyáltalán: várni :) ) Ez a nyár most ilyen sarkábol kifordulós volt (és milyen jó!)

Most kicsit az életemmel untatlak titeket, de ez nem jelenti azt, hogy ne méltányolnám, hogy egész nyáron töretlenül nézegettétek a blogomat (annak ellenére, hogy nem igazán írtam). Hálából tényleg rövidre fogom, bár lehet, hogy pont hosszan taglalva szeretnétek.

Réges-régen leírtam hogy miért pityutanarur a nicknevem, annyi a lényeg, hogy a pityu foglalt volt, mikor e-mail címet akartam magam a vipmail-nél. Gondoltam legyen pityu2, majd pityu3-at próbáltam, de foglaltak voltak. Könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, hogy abban az időben fontolgattam a földrajz-történelem tanárszakra jelentkezést, és pont emiatt a pityutanarur nevet vettem fel. Gimnazistaként. Poénból. A postafiókom bloggal bővült, meghagytam akkor már ezt a hülye nicknevet.

Ma viszont már semmi vicces nincs az egészben, eddig is nyilván csak én díjaztam (és én is csak mosolyogtam rajta) de ma már tényleg semmi nincs abban, hogy pityutanarur a nicknevem. Mert ma végül felvettek pityutanarurnak egy iskolába, úgyhogy mostantól tanár vagyok amúgyis.

Nagyjából vége a diákéveknek (nagyjából, mert a diploma még nincs meg), de az utóbbi 1-2 év már egyáltalán nem volt annyira diákos, úgyhogy jobb is, hogy vége van a "se ez, se az" állapotnak. Engem most tényleg elfogott egy kisebb ünnepélyesség, nem akarok túl feltárulkozó lenni, úgyhogy csak annyit, hogy ez most nagy visszakacsintás az élettől.

Szóval zsír jó a nyár vége így már!

La Roux - In For The Kill, ezt ne, égre-földre könyörgök, hogy ne játszák többet sehol! Már akkor hallgathatatlan volt, amikor először lejátszották, de akkor is hallgathatatlan volt, amikor fölfelé kúszott a slágerlistán, sőt akkor is hallgathatatlan volt, amikor minden órában lejátszották, úgyhogy most, miután lecsengett, könyörgök, felejtsük el gyorsan! Mindenekelőtt az mr2 kattanjon már le róla, mert a sok jót szarral megspékelve nem szeretem! Ilyen Green Day "új száma" meg társai...

Öt év kihagyás után újra beülés egy Harry Potterre.

Tömény csalódás.

Ebben a Harry Potterben, aminek a címe az hogy Harry Potter és a félvér herceg, a félvér herceggel kapcsolatban két információ hangzik el: átjavította a bűbájtan könyvét, valamint ő Piton. Bármi, ami indokolná a címben szereplő ÉS szócskát, az, hogy Harry Potter kezébe kerül egy időre ez a könyv, aminek a jelentősége a film közepe felé egyre halványodik, majd meg is szűnik, valamint a film végén Piton rányom két hókuszpókuszt Potterra. Nyilvánvaló, hogy a Harry Potter 6 eredeti alcíme "Roxforti anziksz". Fillerepizód.

Az elvarratlan/túlméretezett/túlmellőzött/fölösleges szálakról püföljem a billentyűzetemet inkább, vagy előbb arról, hogy Harry Potter kiskorában volt utoljára ennyire amatőr? Választottam, előbb ez! Szóval a harmadik részben még keményen fifikás volt a srác, a kis Hermione egyre okosabb, Ron pedig... Ron az egyetlen, aki a hatodik részben a korábbi szintjét felülmúlja - még kreténebb (jó értelemben). Hermione viszont... Ezúttal beéri annyival, hogy a könyvtár szabadon látogatható részében keresi, hogy ki lehetett a félvér herceg, de fél óra múlva már inkább sörözik, később mintha bele akarna hányni a hóba. Csalódtam benned Hermione!

Harry Potter, aki elvileg a kiválasztott volna - mégiscsak mennyi roppant gonosz és nagy erejű varázslót ütött ki az évek során - Harry Pottertől annyira futja, hogy "maxifény" egy sötét barlangban, illetve használ egy láthatatlanná tevő trükkport, amivel végül csak annyira megy, hogy eltöri a saját orrát, amit meggyógyít egy bolond lány. Nem (kizárólag) a varázslatok hiánya miatt volt semmilyen nix ez a rész, hanem a semmitmondás másfél órája miatt. Harry Potter totálisan Dumbledore bizalmasa lett, ezt leszámítva mindenben visszafelé halad a történet, ha halad egyáltalán. Már az első részben a főellenséget semlegesíti Potter, erre a hatodik részben azon kell aggódni, hogy a félholt Dámböldór vajon ki tudja-e szabadítani a makk egészséges Harryt húsz Szmeágol karmai közül? Ezt még annak idején a lépcső alatti gardróbban maga is megoldotta volna egy laza csuklómozdulattal. Azóta egy makacsul öntudatlan szemüveges pancser vált belőle, akinek még annyi tekintélye sincs, hogy a kviddicscsapat meghallgasson tőle egy egymondatos tájékoztatást. Szégyeld magad Harry!

Ezen logika mentén a következő részben arról lesz szó, hogy Harry a tanári kar támogató magatartása nélkül sorra bukna meg mindenből, ami pedig a gonosz elpusztítását illeti, készít uzsonnát annak, aki elvállalja.

Gyász!

Ezek után már csak annyit jegyeznék meg az aránytalan szálakkal kapcsolatban, hogy a film elejét csupa olyan szereplő megismerésével töltjük, akiknek a film további részében az ég világon semmi szerepe nincsen. Kimennek a drogos meg kétértelmű utalásokkal együtt. Marad egy anorexiás szőke srác bizonytalan tekintete, meg Marla a Harcosok klubbjából.

Ez a Harry Potter és a félvér herceg? Pfff.