De tud valaki értelmet kódolni:

"A problémamegoldás egyedi módszerét, mely determinálja Bibó eredeti szabadságelméletét, a Horváth Barna nevével fémjelzett szinopszis-elmélet meghaladásából, s Nicolai Hartmann szellemi teljesítményének – bergsoni kifejezéssel lefedve –, a „spontaneitás törvényszerűségének", tehát a saját és az idegen törvényszerűségek együttszemlélése adja. A módszer velejeként fogalmazódik meg a valóság reális szemléletéből eredő objektivizáció, az az eljárás mód, melynek során a valóságot olyan tárgyiasult tudássá tudjuk átalakítani, mely a valóság meghamisítása nélkül válik a társadalom kohézív tényezőjévé."

Ezt nem én írtam, én csak kiröhögtem - a bergsoni kifejezést feledve - spontán.

Többek között lesz holnap egy zh-m. Kiderült, hogy egy feladott könyvből lesz, aminek utána is néztem a könyvtárakban, de sajnos sem az egyetemiben, sem a Szabó Ervinben nem volt. Aztán most a kíváncsiságtól hajtva a neten is utánanéztem a könyvnek, valamint Ildi cimborinával egyeztettem, és csak megerősödtem a véleményemben. A könyv egy ideológiai mű. Az most mindegy, hogy egy szimpatikus környezetszemléletet hirdet, a lényeg az, hogy ideológiából egy szabad országban nem vagyok hajlandó zh-t írni. Kivéve, ha a kurzus tematikája miatt kell ideológiai műveket olvasni.

Holnap féléves közgyűlés lesz a koleszban, utánára bográcsozást szerveztünk. Ingyencirkusz. Plakát ihol:

A grillezéshez a pác elkészítését magamra vállaltam, talán kicsit túlságosan is bízva a képességeimben. Nem volt recept. Vehettünk volna kész pácot, de abban nem volt kihívás. Így viszont készítettem görög grillpácot, legalábbis azt tettem bele, ami abba kell. Az arányokra nézve nem találtam útmutatást. Eleve 5 kiló csirkemellet akartam bepácolni, holnap kiderül, hogy milyen lett. Ha a jövőben valaki hasonló cipőbe kerülne, mint én, álljon itt neki tájékozódási pontként ez:

grill grillezés pác grillpác baromfi csirke "sok ember" "öt kiló hús" görög

5 kiló csirkemellet az alábbi módon pácoltam be (holnap megírom, hogy érdemes-e utánam csinálni):

Nagyjából 2 kiló hagymát fölaprítottam. 3 fej fokhagymát széttrancsíroztam. Ezeket egy fazékban gyűjtöttem. Beleszórtam a fazékba 3 tasak szurokfüvet (oregánót), 2 tasak bazsalikomot, 0,5 tasak kakukkfüvet, 0,7 tasak őrölt rozmaringot, 0,4 tasak őrölt feketeborsot. Rájuköntöttem 0,8 liter étolajat, masszává gyúrtam az egészet. A "recept" írt sót, de az interneten mindenhol máshol azt írták, hogy sót csak gyorspáchoz szabad használni, mert a hosszú pácolás során megkeményedik tőle a hús.

Fogtam a melleket, és mivel sok éhes szájat kell holnap betömnünk, jó éles késsel két rétegbe szedtem mindegyik hússzeletet. Így kétszer annyi csirkemell-szeletünk lett! Bár vékonyabbak lettek, és azt hiszem a grillezésnél ez még nehézséget fog okozni.

A hússzaporítással párhuzamosan beleforgattam a szeleteket a mákosguba-szerű olajos masszába, és egy nagy fazékba fektettem őket gondosan, egymás hegyére-hátára.

Nagyjából 20 órát fog pácban állni a hús, egy hűtőszekrényben.

Most viszont föl kell készülnöm a holnapi órámra, úgyhogy mára ennyi!

Két dolog: egyrészt végre utánajártam, mit jelent a szövegekben az, hogy (sic!). Mikor olyat olvasok, hogy "hüje (sic!)", sejtem hogy mit jelent, de ma elszakadt a cérna, és vettem a fáradtságot. Egyrészt azt jelenti, hogy "a!" másrészt azt jelenti, hogy "így!". Főleg ha idéznek, vagy mások álláspontjait összefoglalják. Példa:

A Family Guy szerint világ egy teknős hátán van (sic!) -- bár ha engem kérdeztek, írhatnánk úgy is, hogy "A Family Guy szerint a világ egy teknős hátán van (tudom, tudom...)" vagy hogy "A Family Guy szerint a világ egy teknős hátán van (hehh)" Bakay Kornél könyveiben a (sic!) olyan hangsúlyt kap, hogy (sötét!).

Mindenesetre kisebbségi érzés fog el, amikor olvasom egy szövegben a (sic!)-et, úgyhogy nem fogom használni a továbbiakban sem.

A másik dolog egészen szentimentális. Le kell szögezni, hogy még csak gyakorlaton vagyok, heti háromszor, tehát nem rokkanok bele. Úgy volt, hogy az óra végén tekertem össze a térkép et, szépen, mint valami összetekerhető tér-idő kaput. Átkötöttem a madzaggal, kis elégedettség-mosoly volt a szám szélén, térkép nélkül halott lennék azt hiszem. A nadrágomról lecsapkodtam a krétaport, közben a tanulók sorra hagyták el a termet. Mondogatták, hogy "viszlát tanárúr!", és olyat is mondtak néhányan, hogy "kellemes hétvégét!" Kimentem a teremből én is, a krétás kézfejemet tördelve úgy éreztem magam, mint a tesiteremben a tornászkorlát előtt. Saslengés után. Vittem a térképet, mentem a folyosón végig, pörgött az agyam, játszottam vissza a fejemben mi hangzott el az órán, és mivel kell még kiegészítenem legközelebb. Tetszik eléggé ez a tanítás-dolog! Mármint tudom mivel jár még, de úgy is.

Vajon a 4 Ahau 8 Cumhu egy Tun vagy egy Katun volt?