csodálatos ködös-esős hétvége itthon Kőszegen, egy gyomorforgatóan szorgalmas hét hasonlóképpen szorgalmas vége. Épp most végeztem egy szakdolgozati "előtanulmánnyal", szigorúan véve két hónapi, gyakorlatilag egy hetes munkám összegzésével. Itthon a vidék csöndjében... Témám Horvát István, és még csak most, november 29-én tártam fel a Horvát Istvánt érintő eddigi szakirodalmat, pedig csak 13 tételből áll. Rémisztően el vagyok maradva gyakorlatilag. Elméletileg nem, mert ahhoz képest hogy a témához nem volt meg a kellő előképzettségem (historiográfiai ismeretek), most már magabiztosabb lehetek. Szóval csak szerettem volna közölni itt a blogon is a nagy némaság okát: pityu szakdolgozik masszívan. Az asztaltól a vécéig ezen gondolkodik folyton.

Megmenekültök az összefogalástól, 6 oldalba paszíroztam az eredményeket, és egyébként sem ez volt a szaftos része a témámnak. Csak annyit fontos tudni erről az egészről, hogy ha ez a szakdolgozás egy építkezés, akkor a ma fejeződött be a telekvásárlás. Viszont innentől már felpörögnek az események, és remélem két hónap múlva már áttérhetek a másik szakdogámra.

Ha már magamról írok ismét, megemlítem hogy apuval felraktuk az új lambériát két fejezet megírása között, szóval megvolt a földre ráncigáló tényező is a nagy munkában. Ettől lesz majd annyira jó. Amerikába pedig nem mehetek az elkövetkezendő 5 évben. 5 év sok idő, ha holnap öt évvel ezelőttről kéne kezdenem, megőrülnék. Rengeteg! Már alig emlékszek az elejére. Szóval öt év múlva, mikor újra mehetek majd az Egyesült Államokba, lehet hogy már nagyon fogom utálni magamat. Öt évre eltitltatni magam egy olyan paradicsomi országtól ökörség. Merhogy öt ujjam van, a másik kezemen további öt, há nem sok ez...

Annyi a történet, hogy a közvetítő cégnek le kellett volna adnom a reptéri beszállókártyámat. Ugyanis az USA nagykövetség 28-án csekkolta le elvileg a hazaérkezettek listáját, a beszállókártya-állomány alapján. Akinek nincs ott a beszállókártyája, az fölkerül a körözöttek listájára, és mint ilyen, 5 évre eltiltják a Mennyei Köztársaságtól. Én arra gondoltam, hogy nézzék meg inkább a határőrség adatbázisát, engem meg hagyjanak békén, what's done is done, többé nincs közünk egymáshoz, én hazajöttem, ennél többet nem vagyok hajlandó tenni egy olyan szemérmetlenül tuti országért. Ott csórónak is tök jó lenni, mert még úgy is dukál egy autó, erre hazajövök mégis, és akkor még ezzel is szembesülnöm kell: az USA-ból nem csak úgy hazajön az ember, hanem ezt bizonyítani is kell, mert elég valószínűtlen, hogy arról a jó helyről bárki is hazatér csak úgy. Szóval úgy döntöttem, hogy még megiszom a söröm, még találkozok ezzel, még elolvasom azt, még megírom a szakdolgozatomat, és ha esetleg lesz kedvem, akkor leadom a beszállókártyámat. Jól megbüntettem az Egyesült Államokat, ezt magam is belátom... De azért egy kicsit parasztságnak érzem, hogy leveszik az ujjlenyomatomat, és akkor még arra sem képesek, hogy a határőrség nyilvántartásából derítsék ki, hogy hazajöttem-e, hanem engem ugráltatnak. Ha legközelebb lesz annyi pénzem hogy kiutazhassak az USA-ba, kénytelen leszek más uticélt választani. Beismerem, ez némileg rossz, de földrajzosként meg ezt úgy látom: öt évre garantálva van, hogy a pénzemet nem cseszem el arra, hogy ugyanoda visszamenjek.

szóval nincs gond, nemazér e!

Laci is megjegyezte hogy összeomoltam, meg Gergő is rákérdezett hogy mi. Félreértés ne essen, ez a -idézem-: "Végre vannak érzéseim. Nem jók, de vannak." ez a versek miatt van. Esztéta lettem egy pillanatra. "Level 12"-es emo. Emológus egyenesen! Ennyiről van szó. Érzéseim támadtak a verstől. Amúgy havaj van. Komolyan. Most hülyének érezem magam hogy szomorúnak állítottam be magam véletlenül. Pedig havaj van mint mindig. Ellensúlyként az ujjaiam a!:

zenei aláfestéssel, ha kell.

...ezen kívül mindent elmond, amit elmondhatnék, függetlenül attól hogy a szövegére nem figyeltem oda. Matt Elliott:

Végre vannak érzéseim. Nem jók, de vannak. Nem igazán vettem észre ilyesmire utaló jeleket az utóbbi időben, úgyhogy örülök. Sőt, pénteken verset is olvastam. Arra várva, hogy a raktárból felérkezzen a Joó Tibor történelemelméleti munkája. Utoljára talán 4 éve olvastam verset. Most volt egy, ami különösen megérintett. Ez volt:

Pilninszky János: Életfogytiglan

Az ágy közös.
A párna nem.

--

Persze mielőtt bárki elsírná magát, azért felhívnám a figyelmet arra, hogy még mi minden van a bolygón:

(sőt, inkább ezt (katt!) ajánlanám, bár mindkettőben van valami nehezen emészthető)

Na jó, egy utolsó lehetőség azoknak, akiknek egyik sem feküdt, de meg akarnak győződni arról hogy alapvetően, a dolgok gyökerénél elég megingathatatlanul ott az élet, és aggodalomra semmi ok:

 (a tovább gomb után, mert magától elindul, és ezt csak így tudom kiküszöbölni)

...amikor az életrajz elküldése után nézem meg iwiw-en, hogy ki is fogja olvasni! dó

legalább megkapta a riszpektet...

A Katasztrófafilmről a találó címén kívül mást nem is kéne írni. Volt úgy két éve a Bazi nagy film, nagyjából ugyanolyan sületlenség ez is: felfűzték az utóbbi évek mozikaraktereit egy borzasztóan gyenge cselekményre. Kamerával moziban felvett verzót töltöttem le, ennek előnye az volt, hogy kiderült: az amerikai mozikban még ezen is tudnak röhögni. Becsületükre legyen mondva, hogy leginkább csak akkor, ha büfögnek a vásznon, szóval annyira ők sem adják alá. Végig sem néztem, elindítottam inkább a Be kind rewind-ot, a magyar címében nem vagyok biztos, talán Tekerd vissza haver! lett végül.

Ez viszont kiváló film, annak is, aki utálja Jack Blacket. Engem az utóbbi időben kezdett szórakoztatni, bár mindig nyomasztottak a szánalmasság miatt vicces karakterek, amiket ő játszott folyton.

Van egy röviden összefoglalható alaptörténet, miszerint Jack Black mágnesessége miatt tönkremennek a sarki ósdi videotékában a kazetták, mire kitalálják hogy újraforgatják azokat a filmeket. A szerzői jogok vetnek véget a mókának. Ugyanakkor ezek az újraforgatások is helyet kapnak a filmben, amik szellemesek és viccesek, de a cselekményt nem lendítik elő, és ez szokatlan, mert az amerikából érkező mozik történetközpontúak jobbára. Végeredményben olyan jelenségek bukkannak fel a fimben, mint közösségi szellem egy ház lebontása kapcsán, amatőr zsenialitás, satöbbi, amit már mind láttunk más filmekben. De a megközelítés mindenképpen eredeti és szórakoztató. A kiskorom jutott eszembe, amikor sorban álltunk a mozikassza előtt, és ott voltak azok is akik menők, meg mi is... -- ez a film kicsit olyan mint a mozizás és filmkészítés halotti beszéde, jó értelemben véve.