Többek között lesz holnap egy zh-m. Kiderült, hogy egy feladott könyvből lesz, aminek utána is néztem a könyvtárakban, de sajnos sem az egyetemiben, sem a Szabó Ervinben nem volt. Aztán most a kíváncsiságtól hajtva a neten is utánanéztem a könyvnek, valamint Ildi cimborinával egyeztettem, és csak megerősödtem a véleményemben. A könyv egy ideológiai mű. Az most mindegy, hogy egy szimpatikus környezetszemléletet hirdet, a lényeg az, hogy ideológiából egy szabad országban nem vagyok hajlandó zh-t írni. Kivéve, ha a kurzus tematikája miatt kell ideológiai műveket olvasni.

Holnap féléves közgyűlés lesz a koleszban, utánára bográcsozást szerveztünk. Ingyencirkusz. Plakát ihol:

A grillezéshez a pác elkészítését magamra vállaltam, talán kicsit túlságosan is bízva a képességeimben. Nem volt recept. Vehettünk volna kész pácot, de abban nem volt kihívás. Így viszont készítettem görög grillpácot, legalábbis azt tettem bele, ami abba kell. Az arányokra nézve nem találtam útmutatást. Eleve 5 kiló csirkemellet akartam bepácolni, holnap kiderül, hogy milyen lett. Ha a jövőben valaki hasonló cipőbe kerülne, mint én, álljon itt neki tájékozódási pontként ez:

grill grillezés pác grillpác baromfi csirke "sok ember" "öt kiló hús" görög

5 kiló csirkemellet az alábbi módon pácoltam be (holnap megírom, hogy érdemes-e utánam csinálni):

Nagyjából 2 kiló hagymát fölaprítottam. 3 fej fokhagymát széttrancsíroztam. Ezeket egy fazékban gyűjtöttem. Beleszórtam a fazékba 3 tasak szurokfüvet (oregánót), 2 tasak bazsalikomot, 0,5 tasak kakukkfüvet, 0,7 tasak őrölt rozmaringot, 0,4 tasak őrölt feketeborsot. Rájuköntöttem 0,8 liter étolajat, masszává gyúrtam az egészet. A "recept" írt sót, de az interneten mindenhol máshol azt írták, hogy sót csak gyorspáchoz szabad használni, mert a hosszú pácolás során megkeményedik tőle a hús.

Fogtam a melleket, és mivel sok éhes szájat kell holnap betömnünk, jó éles késsel két rétegbe szedtem mindegyik hússzeletet. Így kétszer annyi csirkemell-szeletünk lett! Bár vékonyabbak lettek, és azt hiszem a grillezésnél ez még nehézséget fog okozni.

A hússzaporítással párhuzamosan beleforgattam a szeleteket a mákosguba-szerű olajos masszába, és egy nagy fazékba fektettem őket gondosan, egymás hegyére-hátára.

Nagyjából 20 órát fog pácban állni a hús, egy hűtőszekrényben.

Most viszont föl kell készülnöm a holnapi órámra, úgyhogy mára ennyi!

Két dolog: egyrészt végre utánajártam, mit jelent a szövegekben az, hogy (sic!). Mikor olyat olvasok, hogy "hüje (sic!)", sejtem hogy mit jelent, de ma elszakadt a cérna, és vettem a fáradtságot. Egyrészt azt jelenti, hogy "a!" másrészt azt jelenti, hogy "így!". Főleg ha idéznek, vagy mások álláspontjait összefoglalják. Példa:

A Family Guy szerint világ egy teknős hátán van (sic!) -- bár ha engem kérdeztek, írhatnánk úgy is, hogy "A Family Guy szerint a világ egy teknős hátán van (tudom, tudom...)" vagy hogy "A Family Guy szerint a világ egy teknős hátán van (hehh)" Bakay Kornél könyveiben a (sic!) olyan hangsúlyt kap, hogy (sötét!).

Mindenesetre kisebbségi érzés fog el, amikor olvasom egy szövegben a (sic!)-et, úgyhogy nem fogom használni a továbbiakban sem.

A másik dolog egészen szentimentális. Le kell szögezni, hogy még csak gyakorlaton vagyok, heti háromszor, tehát nem rokkanok bele. Úgy volt, hogy az óra végén tekertem össze a térkép et, szépen, mint valami összetekerhető tér-idő kaput. Átkötöttem a madzaggal, kis elégedettség-mosoly volt a szám szélén, térkép nélkül halott lennék azt hiszem. A nadrágomról lecsapkodtam a krétaport, közben a tanulók sorra hagyták el a termet. Mondogatták, hogy "viszlát tanárúr!", és olyat is mondtak néhányan, hogy "kellemes hétvégét!" Kimentem a teremből én is, a krétás kézfejemet tördelve úgy éreztem magam, mint a tesiteremben a tornászkorlát előtt. Saslengés után. Vittem a térképet, mentem a folyosón végig, pörgött az agyam, játszottam vissza a fejemben mi hangzott el az órán, és mivel kell még kiegészítenem legközelebb. Tetszik eléggé ez a tanítás-dolog! Mármint tudom mivel jár még, de úgy is.

Vajon a 4 Ahau 8 Cumhu egy Tun vagy egy Katun volt?

egyúttal a Critical Massról alkotott véleményem is a bejegyzésben lapul. Éljenek a biciklik amúgy, ugyanakkor ahogy ma eltekertem a húgomhoz át a túloldalra, visszafelé gurulva egy kisebb biciklis horda mutatta meg nekem mi a miheztartás. Pontosabban nem külön nekem, mert igazából észre sem vettek. Nem írnék erről, ha nem lenne így tavasszal tök jellemző, hogy ilyen első-másodfű biciklisták halált megvető bátorsággal idegesítenek fel. Nem arról akarok írni, hogy én vagyok az utak királya, mert azt mindenki tudja. Még a biciklim merényleteit is túléltem (eddig). Az általános közlekedni képtelenségről és a homály ökörségről pedig csak annyit tudok íri, hogy létezik mindkettő.

Hanem most az volt, hogy a gyalogosok sávjában számtalan sétálni vágyó gyalogolt, kivételesen a gyalogos sávban maradva. Szemből (a biciklis sávban) két-három biciklis konda közeledett röfögve, rám pedig sütött a nap, tehát jól látható voltam. Megszokott igyekezetemmel haladtam, kicsit persze udvariasan lassítottam, glóriám fényére hátra néztek a gyalogosok, ki ez a fess úriember mögöttük? Mondtam magamban, hogy én vagyok, ne féljetek! Az első konda és én egyszerre értünk a gyalogosokhoz, és a mechanika törvényeit mérlegelve evidenciaként kezeltem azt, hogy ha egy csoport bunkó jön felém, én meg velük szembe, akkor belátják ők is azt, hogy egymással szemben haladó testek csak akkor tudnak zavartalanul irányt tartva tovább haladni, ha ők libasorba fejlődnek, én pedig egy kelletlen "köszönömöt" morgok nekik. Aztán láttam, hogy ők ezt úgy képzelik el, hogy ha a szent bukósisakot a fejükre teszik, a tér nekik görbül, úgyhogy csak tekerniük kell. Így inkább a gyalogosok mögé félreálltam, rangon aluli lett volna ütköznöm a fogalmatlan biciklisekkel, de az mélyen megsebzett, hogy bűzös hordájukkal mellettem elhaladva meg sem köszönték a bölcs áldozathozatalomat.

Amúgy meg csak annyi volt, hogy elfoglalták az egész biciklissávot, mindig csinálnak ilyet, de most nem tudtam a gyalogos sávban folytatni az utam, mert tele volt. És nem köszönték meg, mert bizonyára nekik az kijár. A csavarhúzóm, amit legközelebb az ilyenek küllője közé nyomok, az jár nekik ki.

(valójában pedig ismertek: ezt semmiségnek tartom, csak most a Critical Mass miatt érzékenyebb vagyok a homály biciklisekkel szemben)