Nyár végén nézegettem az apróhirdetéseket, és bagóért voltak az országúti kerékpárok, mondtam magamban, hogy na majd ha lesz pénzem, rögvest veszek. Közben meg fölment a bagó ára: gyanítom hogy a bölcsészek szeptemberben fölvásárolták az összes olcsó versenybicajt (ami igazából nem versenybicaj), nekem későn érkezőnek ezért maradtak a drága portékák. Persze nem a háromszázezrer forintos pegueot-hoz képest drágák. Párhuzamosan azzal, hogy az árnövekedésre ráébredtem, szerelmes lettem, ami nem túl gyakori, különösen hogy fémtárgyakba nem szerelmesdünk bele csak úgy. Az meg végképp engem minősít le, hogy egy kép alapján MÁR, szóval nem úgy normálisan hogy hmm, de jól néz ki, nézzük meg jobban, hanem wáó mindenáron megveszem, aztán majd utána búsulhatok. Ahogy szoktam. Ubullal is ez volt (Ubul a hűséges számítógépem).

 Szóval azonnal írtam a tulajdonosnak, hogy nem bánom, megvenném, de valójában remegnek a térdeim, hogy eladta-e már vagy sem.

Meg ha már pötyögök ahelyett hogy a könyvtár ajtajánál toporognék a nyitásra várva, tegnap ráébredt a szobaközösség, hogy öregek lettünk mint a postaút. A friss hús, az első évfolyamos geográfus palánta, nos ő tegnap az Egyetemi Napokon szórakozott, mi meg a lakóegységben ücsörögtünk (én különösen), és csak úgy visszafogottan hajnalig. Persze lehet hogy ebből inkább az következik, hogy nekünk már van eszünk, és nem költünk el sok pénzt belépőre egy olyan rendezvényen, ahol drágáért van a rosszízű sör, és utána még haza is kell gyalogolni. A szobabulikon csak eldől az ember, és már haza is érkezett. :)

A koncert persze már érv.

khmm! Kedves Közönség! Nem is tudom, merjem-e... Sok halogatás után végül leültem és elkészítettem az összefoglalót a nyárról. Köszönöm a hozzátartozóim türelm A vagdosás során jöttem rá, hogy nem fotóztam eseményeket és embereket: amiket itt elsütöttem, az 1500 kép közül pont ennyi az, amin emberek is vannak. A videókról nem is beszélve. A zene, amit alávágtam egy tavalyi darab (Blitzen Trapper - Sci-fi kid), egyáltalán nem kötődik a nyárhoz, csak belemászott a fülembe (tegnap ráadásul). És végül had magyarázkodjak az ótvar kép- és hangminőség miatt: a videóim minősége mindig rossz mert a fényképezőgépem nem arra való, ezen kívül ott van a fekete piszok az objektívben. Ezeken kívül ott van a Windows Movie Maker, amihez újra és újra visszatérek, mert bár tönkreteszi a képminőséget, legalább ingyenes, tudok róla és marha gyorsan lehet dolgozni vele. Persze ha valaha még fogok videót készíteni, akkor már kicsit kiművelem magam a lehetőségeket illetően. Természetesen. De: a videót nem azért készítettem, mert isteni küldetésem van hogy videókat készítsek, hanem mert tele vagyok érzésekkel jó volt a nyár, és kell egy emlékmű neki.

Íme:

Azért ilyen hülye helyesírással, mert most régi könyveket olvasok a szakdolgozás kapcsán. Remélem mindenki tisztában van vele, hogy ezen a hétvégén volt a Kőszegi Szüret hétországra szóló mélyen tipikus magyar rendezvény, amit szeretni kell rengeteg oknál fogva, és ugyanannyi oknál fogva könnyen megutálhatja az ember. De olyat nem teszünk. Szeretet kell meg minden. Történt pedig

Mióta megjöttem mindössze egy sört ittam meg. A repülőről az ágyamba zuhanva továbbra sem akart jönni álom a szememre. Egy Kozel várt rám a hűtőben, nem is az enyém volt, és nem esett jól, de tényleg elálmosodtam tőle, és hajnali kettőkor végre horkolni kezdtem. A sörnek tehát nélkülözhetetlen szerepe van az ember életében, az enyémben is, és megkímélek mindenkit az alábbi öt sör és pityu közös emlékeitől, de a következtetéseket konklúziót (elvégre már ötödéves vagyok, most már így kell beszélnem) levonom.

rövidesen kiizzadok valamit, addig ennyi: (tudom hogy lassan egy éve fent van a jutubén, nézzétek el nekem)