Ékezetekkel végre. Csak ayt kell megsyokni, hogz a z és az y nem úgy van :) Aztán már mehet is. Szívmelengető érzés volt a Kisalföld fölé érni a repülővel, meg úgy összességében is jó megnyugodni, hogy hazajöttem, ez lesz, ezt fogom csinálni. Nincs visszaút. Legalábbis nincs rá pénzem.

A nagy jókedvemben a reggeli bosszúságok is elmosódnak, de azért annyit, hogy miért olyan bonyolult a Népligetbe odabiggyeszteni egy jóképű bankautomatát? Ha már Kőbányakispesten nincs. De akkor legalább az működjön, amit mindig használok a Fehérvári úton. Mert hogy vegyen az ember reggelit meg jegyet, ugye jegyet főleg.

Budapest csudaszép, <ironia> az emberek csuda jókedvűek és szemmel láthatóan boldogok, a hírek nem politikusok állásfoglalásáról szólnak, hanem eseményekről, vibrál a perspektíva a járdán a buszon a gyerekek arcán mindenhol. </ironia>

De majd jó lesz, én mondom.

Rovid az ido, nagy a sor mogottem, ugyhogy csak annyit szeretne'k ujjongani, hogy talaltam szallast. Mivel az utolso pillanatig ugy volt, hogy nem utazgatok a tabor utan, igy nem is szerveztem szallast juniuban, se juliusban. Tegnap ugy jottem ide, hogy tudtam, az osszes szalloda tele van, egyetlen cimem volt egyebkent is, ahova a szlovakok mentek aludni. Az pedig Brooklyn kellos kozepen van, pont ugy mint a filmekben. Hozzateszem, hogy a lepukkantsag ellenere tavolrol sem olyan felelmetes, mint mondjuk Jozsefvaros. Komolyan. Arrol nem is beszelve, hogy (felejtsuk el miert) 4 oran at bolyongtam, hogy megtalaljam azt a bizonyos helyet, kb. 50 kilonyi ma'lhaval. Eleg annyi, hogy ugy vonszoltam ma'r magam az utolso 100 meteren, mint (elnezest) Krisztus urunk a Golgotan. Nem csoda, hogy kirabolas helyett az egyik utbaigazitom meg a cuccomat is segitett vinni. Sot, a hostelban, ami betelt annyira szanalmat kelthettem, hogy adott egy cimet, ami elvileg nem annyira letezik, vagy en nem is tudom, a lelkemre kototte, hogy "nem tolem tudsz a helyrol". Es ott volt szabad agy. Igy kerultem a vilag legkulonlegesebb hostele'be. Ahova egyebkent lehet a neten foglalni a'gyat, szoval annyira nem underground, de kinezetre mindenkeppen. Olyan, mint egy foglalt haz. Semmi ceger, a 23 evesnek tuno manager abban a szobaban aludt, ahol 14-edmagammal en... A legkor eszmeletlen. Nemetek, lengyelek, szlovakiai magyarok, csehek, en, kanada, nagybritannia, USA, mindenki van itt. Es fele annyi a szallas, mint a tobbi olcso hostelban. Tehat szerencsem volt ismet, bar nem volt egy faklyas menet a tegnapi nap, ugyhogy ennyi kijart. A legfontosabb, hogy mar arra keszultem, hogy valahol atejszakazok. De nem.

Szoval vegul kipihenve, letusolva azt hiszem nekivagok ennek a varosnak is.

Reggel felkerekedtem, hogy a Samuel Adams sormuzeumot felkressem, meg is talaltam, de aztan meggondoltam magam, mert muzeumba egyedul menni nagyon nyomaszto. Plane sormuzeumba (sor, mint ser). Ugyhogy elindultam az igeretesen hangzo Jamaica Pond fele, ami egy csonakazoto, es gyalog nagyon messze volt. Ugyhogy ott pihegtem egy kicsit, meg flesselgettem, aztan mar del lett, ugyhogy a fo napirendi pontra atterve elindultam a beach-re, hogy usszak egyet, mert nagyon hianyzott az uszas. Es forrosag is volt egyebkent. Meg amugyis. A Jamaica Pondtol nagyon messze volt a legnagyobb strand, de gyalog mentem, hogy lassam a varost. Gyakorlatilag keresztbeszeltem a deli varosreszt, es furcsa volt vegighaladni a legelokelobb utcaktol a gettokon at az atlagos, majd az ipartelepes, majd megint atlagos utcakon. A strandon eleg nagy pangas volt, de legalabb nem loptak. Uszkaltam, irogattam, olvasgattam, jo volt.

Ez a szamitogep viszont valamiert omlesztve listazza a fenykepeimet, akarcsak a bongeszobol nyitott pillempaty is, ugyhogy most csak harom kepet mutatok ismet, mert nem tudom kimazsolazni 1000 kep kozul a maikat. Megjegyzem, hogy a velem atellenben ulo 60 eves bacsi meztelen noket nezeget a neten. Utalom a nyilvanos helyeket.

Tegnap este igazan erdekes volt, mert visszamentem a szallasra hogy lepakoljak es ujra visszavessem magam a varos surujebe, de aztan a hostelben ragadtam, mert az egyik szobatarsnak beszelgethetnekje volt. Hihetetlen, hogy az ember eletebe csak ugy belecsoppennek emberek egy-egy orara, mint ahogy a harcosok klubbjaban fejtegette az edvardnorton, hogy kis ember-adagokat kapunk. Mert ezzel a -neve't sem tudtam megjegyezni- sraccal nagyon sok okos dologrol beszelgettem, igazan szorakoztato volt, es annak rendje es modja szerint tobbet nem is talalkozunk majd. Mikor az ember annyi emberrel talalkozik, egy ido utan kozvetlenne valik, es kialakit magabol egy publikus teraszt, amit mindenki megismerhet percek utan, idozhet ezen a felszinen, szoval igy lehet az, hogy par oran at ugy beszelgettunk, mintha haverok lennenk. Ezt most csak azert, mert ez annyira furcsa, egyebkent arrol akartam irni, hogy mit tudtam meg az egyetemi bulikrol.

Porgetni kell a dolgokat ha lehet, nem? Irni minel tobb bejegyzest, ha lehet, nem? Ha't most lehet. Nincs mas dolgom, mint... nincs semmi dolgom. Ilyen me'g nem is volt velem. Itt vagyok egy varosban, se egy jegyzetcsere, se egy rendetrakas, se egy talalkozo, se egy munka, se egy eloadas. Semmi. Konyvtarba se kell mennem, nem kell mennem sehova. Van egy szallasom, aztan ennyi. Ma egy kicsit fantaziatlan voltam, bejartam az olasz negyedet (Little Italy aka North Town), flesseltem a Mystic lake partjan a naplementet, aztan csokolom. Par kep: