Vettem Fruttit, el is felejtettem, hogy van ilyen egyátalán, és annyira nem vagyok már Frutti-felhasználó, hogy nem néztem meg a zacskón, hogy milyen ízű. Úgy emlékeztem, egy zacskóban volt 4-5 íz, erre csak két förtelmes és egy király van. Az epres nagyon jó, olyan mint az eperízű kakaópor Csehszlovákiából. Vagy honnan. A narancsos meg a citromos viszont nem bársonyosan simogat, hanem kimarja a szájpadlásomat. Szőlőcukorból is csak narancsos volt, meg natúr, mintha az emberek nem is szeretnék a mentásat.

Kenyér meg zsemle most volt, bár nem is este mentem a Spárba. Estére teljesen kifosztják az a lepukkant helyet. Persze minek is tartanának raktáron kenyeret, hiszen ha a nyakukon marad, másnap már a kutya sem eszi meg azt a szétporladóbelű, ragacsos külsejű fonnyadt vackot. Minőségét megőrzi: 12 óra. Tavaly a terepgyakorlaton mondta a mezőkövesdi tsz-vezető, hogy ez amiatt van, hogy alacsony sikértartalmú búzából készítik a kenyeret. A magas sikértartalmú búza drága, úgyhogy ezt kell enni. Sokkal jobban örülnék, ha lenne a Spar kenyér mellett mondjuk Dőzsölés fantázianevű közönséges fehérkenyér normális búzából, felőlem akármennyivel drágábban. Néha napján szívesen vennék belőle, 2 kilót, amit négy napon át ehetnék. Így kénytelen vagyok fél kilókat venni, és naponta boltba járni, mert a kenyér megromlik. A tejben az a jó, hogy ihatok helyette vizet, de ha nincs kedvem minden Isten áldott nap sorban állni kenyérért, akkor alternatívaként csak a pattogatott kukorica marad. De töltöttkáposzta mellé azt sem ehetek. Bár elég progresszív lenne...

Most, hogy ilyen sok adattal tömöm a fejem (a Tyiman-hátság ősidei gránitból áll, pala maggal. Rajta kaledonida gyűrt homokkő, kvarcit, óbazalt, devon rétegekben kőolaj. Kvarcit csúcsok, kvarchomokkő-csúcsok, óidei mészkősávon pedig töbrök vannak. Az óbazalt sávokon kanyonok. Négy párhuzamos devon homokkőhát van itt, és egy karbon homokkővonulat. A hátság két részre osztja az idősebb morénavidéket: Dvina-mendencére és Pecsora medencére, ami...), azon tűnődtem, vajon a gimis tanáraim is megtanulták-e ezt. Sőt, ha akkor a kezembe került volna egy ilyen jegyzet, és megkérdeztem volna őket, csak simán, hogy hol van a Tyiman-hátság, vajon tudták volna? Más szempontból pedig jobban érdekel, hogy fontos-e, hogy tudjam. Ha úgyis csak egy hülye gimis tanár leszek, tavaszi, nyári, őszi és téliszünettel, napi néhány óra tanítással, néhány óra szakkörrel, néhány óra túlórával, néhány óra készüléssel és néhány óra feleségezéssel, mennyire fontos az, hogy én egy széles látókörű, földrajztudós-szintű ismeretanyaggal töltött fejű tanár legyek? Bölcs kérdés, Magyarországon mánia a lexikonképzés. Minek? Miért jó lexikonokat képezni? Jobb mint a semmi? Most benyalom a dolgokat, aztán ha már lesz diplomám, megtanulom a szakmát is. És van egy gyanúm, hogy két hét múlva már újra az Atlaszért fogok nyúlni, ha kérdeznek tőlem valamit. Ennek semmi értelme.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.