Primer. Haluskás film, a tudomány os-misztika határáról, a műfajtól megszokott effektekkel. Sokszormegnézős-történetkirakós. Érdemes a film honlapját is megnézni, ahol a rendezőt fényezik, mennyire intelligens. És tényleg!

Dupla sokk: egyrészt a film miatt, másrészt mert semmit sem hallottam a filmről, magyar kritika sincs róla, mégis fönt volt egy olyan szerveren, ami nem az ilyenekről híres. Plakát:

Ami elsőre beugrik, az a Pí, azzal a különbséggel, hogy ott az amatőr nézőt lenyűgözik egy-két szimmetriával, meg kabbalisztikával. Itt meg balladai homály: félmondatok, félszavak - a srácok értik egymást, annyi elég. DE ennél bőven mélyebb a film. Ha azt mondom, a Píben megoldódik egy rejtéj, utat sugall, rá is mutatok, hogy a Primer mitől lóg ki a sorból. Ez a film nem egy zárt rendszer.

És egyátalán mire kéne rájönni? Első kérdés, ami megfogalmazódott bennem: mi az alaphelyzet?

Próbáltam cinikusan nézni a filmet: á igen, a tűzzel játszanak, aztán egyre messzebbre mennek, hogy végül egy nagy összeomlás legyen. Ez kimaradt, viszont a saját kérdéseim így alakultak. Először csak kevés, aztán egyre több, aztán az utolsó képkocka előtt rengeteg, végül hagytam a fenébe. Inkább megnézem még egyszer.

Abban az esetben, ha nem arról van szó, hogy hülye vagyok (és nem arról van szó), akkor a film igazi történetét a nézőnek kell összeraknia. A dolgok folyása lineális, vagy spirális, kinek hogy tetszik, az elején egy hangfelvétel osztja az észt, sejtelmesen. A film egészét végigkíséri talányos hozzászólása, amit joggal hihetnénk narrációnak, de nem az. Valószínűleg az a kulcs. Aztán a film 2/3-ánál, vagy felénél felbukkan egy alak, akiről már néhány szót előzőleg is beszéltek, és így ahelyett, hogy szépen kikerekedne egy tanulságos történet, egy fantasztikus talány bontakozik ki. Mert az alak el is tűnik, vagy fel is bukkan (!) egyből. Aztán (marad) a két főhős.
Közülük az egyik úgy néz ki, mint az unokaöcsém, de ezen kívül semmi konkrétat nem tudtam megállapítani. Arra is gondoltam, hogy egy újabb tudós- skizofrén film, és hogy a kettő az valójában egy, mert folyton együtt vannak, és eltérő személyiségek is, de mindkettőjük kapcsolatban van a külvilággal, szóval meg lehet nyugodni, a csóka (csókák) nem skizofrén(ek). Pedig úgy egyszerűbb volna.

Ennyi homályos fejtegetés után talán már azt is érdemes elmondani, hogy a film az időutazás témáját dolgozza fel. A buta párbeszédek és a néhány hét alatt megtett felfedezések kimaradtak a filmből (bár az Időgép c. filmben is jó sok idő, mire megalkotja a fószer a herkentyűt), helyette tudományos rébuszok, és több helyszínen (=idő múlása) lefolyó eszmecsere. Hibának érezném ennél konkrétabbat írni a filmről, mert ha ennyit leírok: "két jóbarát, akik kiskoruk óta fizikai kísérleteket végeznek szabadidejükben, Tesla nyomdokain kísérletezve döbbenetes felfedezést tesznek, és ezt hasznosítják is saját céljaik elérésére." annyira távol maradok a filmtől, és annyira nem üti meg a film színvonalát, hogy egyszerűen nem lehet ilyet írni.

A leglényegesebb a herkentyű. Még nem tisztult le bennem, hogy egyszerre idő- és klónozógép-e egyszerre, de a "subatomic physic" rajongja (ha jól feltételezem) hamar felismerheti, milyen elméletet ültetnek gyakorlatba, és így tudja, mi a pálya. Nekem csak dereng valami a gimiből. Valamennyi magyarázat is van, de ez csak a néző kedvéért van a filmben, hogy értse a gépet, valójában már ez alatt is ezerrel halad a történet.

Mert mi van akkor, ha egy ember mászik bele a gépbe? És kijön. De ennél többet mondani nem okos dolog.

A film által felvetett probléma magával az időutazással kapcsolatos. És nem ám csak annyi, hogy szabad-e, megváltoztathatjuk-e a jövőt, nem! Sőt, azt eleve próbálják elkerülni, hogy bármi is változzon. A felvetett kérdés az, (így első nézés és egy átgondolás után), hogy az ember képes-e egyátalán időutazni. Befogja-e az agya, és tudja-e kontorlálni.

Végső soron pedig egy ajánlás: vagy nagyon naiv vagyok, és sokkal többet hiszek a filmről, mint ami van benne, vagy nagyon bonyolult ahhoz, hogy komolyabb moziőrület váltott volna ki, és amiatt nem hallottam még eddig róla. Ha nem vagyok naiv, akkor ez egy alapmű. A filmtörténeti sarokkő: megszületett az első normális időutazós film. Mindenkinek kötelező. Semmi fantasztikum - ez inkább valami tudományfilozófiai agytorna.
Ahogy a plakát hirdeti, Kubrick óta a legjobb sci-fi. Hát méltó a film arra, hogy Kubrick nevét emlegessük.

(Mert a film realisztikus, kevésbé ostoba szemmel is)

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.