Utálom a történelmi filmeket, sosem sikerülnek olyanra, amilyenre kéne. De ha egy rendező végre úgy dönt, hogy nem szimulációt, hanem filmet forgat, megtörténik a csoda. Ezen felül Zack Snyder talán rájött, hogy a Gyűrűk Ura második része (Két torony) kizárólag a Helm-szurdoki csata miatt nézhető, és ha már Gyűrűk Ura: a rajzfilmes feldolgozásból is csak ez a csata ér valamit.
Így aztán végre nem a történészek munkája szabja meg a mozifilmet, és micsoda felismerés, hogy a történész nem feltétlenül azt akarja a néző elé tárni, amit a néző vár. Filmes vénájú történész forgasson saját maga egy dokumentumfilmet. A filmes meg forgasson filmet. Persze nem hinném, hogy ebből a megfontolásból maradtak ki a történelmi felvezetők, a spártaiak részletes bemutatása, a spárta-"arkadia" ellentét részletezése, a perzsa oldal árnyalása, stb. De kimaradt, és megkaptuk helyette a lényeget: a csatát.
Eleve azt vártam a filmtől, hogy harcharcharc!, és mikor a mozivászonra fölfröccsent, hogy 300, megnyugodva dőltem hátra: itt az lesz, amit vártam. Így aztán meglepett a hitelesség, ami fogadott: tömören megadták a legszükségesebb háttérinformációkat, a spártai nevelést (a közhelyekkel együtt), a követjárást, meg az Athosz-hegyfoknál történteket. (bár ott kicsit elmérték a témát...). Aztán kezdődött is a harc Thermopylainál.
A film végén viszont nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a filmnek üzenete is van. Sajnos.
Egy magamfajta szittyasumér szíve mélyén csóválja a fejét, hogy nekünk miért nincsenek ilyen ütős legendáink, azazhogy miért nem mitizáljuk a Botond-sztorit, meg a kazároknál történteket, meg úgy általában a Honfoglalást, hogy milyen flegma volt Árpád Szvatoplukkal, stb. Amúgy meg csak nézem: azok a görögök már nem ezek a görögök, úgyhogy már-már magaménak érzem a gyakorlatilag nemzetközivé vált történetüket, és helyeslem az idealizmusukat, bár tudom, hogy az idealizmus felett eljárt az idő.
Egy perzsa fellah tapsol örömében, hogy milyen félelmetes seregük volt annak idején, meg úgy amúgy is mondhatja, hogy milyen nagy seregünk volt. Nekünk is szétrepedhet a mellkasunk, hogy még mindig létezik Magyarország, most akkor mit mondjon egy perzsa? Egy perzsa vallási vezető már másként látja: miért lennének olyan gonoszak Xerxészék? Persze megnyugszik a gondolattól, hogy a főpöcs nem a dicső király, hanem a "demokratikus", a politikus. Beletenne még egy-két kardfogú tigrist is, meg nomád segédcsapatokat, meg megmutatná, hogy mi miatt nem volt képes elbánni háromszáz spártaival a perzsa sereg, de szerintem egy szavuk sem lehet az irániaknak: ez a történet nem róluk szól.
Homer Simpson megérti, hogy miért jó az amerikai katonáknak Irakban kitartania. A szabadságért, az egyenlőségért, a testvériségért. Dicsőségért és becsületért! Aki pedig érti az utalást a film végén, hogy az Észak-Atlanti kultúra gyökere a görög kultúra, és hogy annak idején 300 spártai megvédte ezt, hát nekünk is meg kell küzdenünk a perzsa atombombával, meg az iraki antidemokratikusokkal, meg a többi mócsinggal...
Szóval ez nagyon elrontotta a kedvemet. A belevitt ideológia. Sőt, még bele is vihették volna, igazából nem lett túlhangsúlyozva, el tudta kerülni a figyelmet, de Spárta tipikusan egy olyan városállam volt, ami jelentősen különbözik a mai szarságtól, mégis "nyugat-kompatibilsként" ábrázolták. Mert ott a nyamvadt csecsemőket kitették a Taigetosra - ez ugyan egyezik az evolúció törvényeivel, de elleneznék a szociálisan érzékenyek. Egy üzletember persze hozzátenné: ha nem a Taigetoson, hát az óvodában, de ígyis-úgyis meghalna. Viszont egy üzleteber sem érezne rokonszenvet Spárta iránt, ahol a pénz csak belső használatra volt, és ahol a lakosság amúgysem bonyolított le jelentősebb külkereskedelmet. Egy kommunista bőszen bólogatna a spártai elvre, hogy senkinek sem lehetett több vagyona a másiknál, viszont csalódnia kéne, hogy ott sem tudott ez megvalósulni. És egy demokratikus ember ernyedten vigyoroghatna a szabadság és az egyenlőség spártai verzióján, ha nem szarták volna le magasról ezeket a dolgokat. Egy teljesen idegent kirekesztő, kasztrendszer-szerű kötött társadalom, ahol ha valaki harcosnak születik, kegyetlenséget tanul (jó harcos is lesz, nem azért mondom), ha földművelőnek, akkor eltartja a várost, harcosostul, nyugdíjasostul, özvegyestül, gyerekstül, mindenestül, ha pedig perioikosnak, akkor várja a reggelt, hogy életben maradt-e, nem ölte-e meg egy kilencéves kópé.
A filmben viszont Spártát átszinezik. Művészi szabadság, és pont az ilyesmit dicsőítettem az elején, de nem árt tudni plusszban ezt-azt Spártáról. A filmben bemutatott dolgok érzékeltetni akarnak, nem pedig informálni. Ezért film, és nem dokumentumfilm. Csak míg a harctéren nyilvánvaló, hogy egy gyilkos orrszarvú csak érzékeltető eszköz, addig az agórán nem nyilvánvaló, hogy a politikus Spártában nem egy tipikus faj volt. Szerintem az csak azért kellett, mert ezt ismeri egy nyugati ember. A semmihez, vagy a joghoz értő politikus, aki könnyen beszél. Amúgy Spártában nem beszélt könnyen egy politikus sem, mert mindegyik egyben veszedelmes harcos is volt. Még egy érdekesség a "homokos Athéniak"-beszóláshoz: a Spártai seregben mindenkinek volt egy párja (egy ilyen párt a film is bemutatott), akik feldolgozható esetben versengtek és ösztönözték egymást, de a spáratiak sem kaptak szívrohamot a nőnélküli romantikától, persze ettől még nem kell azt hinni, hogy "akkor hát ők is?".
Dilios egyébként, aki visszament a hírrel (nem tudom, hogy töriverzióban is így hívják-e), fényes karriert futott be. Későbbi pályafutása elég furcsa, és gyanútkeltő, hogy mennyire volt hadirokkant és királyi küldött, mint inkább dezertőr. Ugyanis a film végén megemlítik a plataiai csatát, ahol győzelmet arat a perzsák felett (Thermopylai után a perzsák elkezdték felprédálni a vidéket, de a sereg egy része visszatért Perzsiába, úgyhogy az esélyek is jobbak voltak), és "Dilios" a hadizsákmányból jelentős részt megtartott magának. Ezt tiltotta a spártai törvény, de ő nem tágított, fényesen élt Spártában, így aztán száműzték. Emiatt átigazolt a Perzsákhoz, de ott is összerúgta a port, és végül a mai Isztambul környékén (Thrákia) hódított magának egy területet, ahol az akkor még mindig létező plataiai hadizsákmányból (szóval nem két petákot szerzett) fényes udvart tartott. Rövid ideig, mert a perzsák legyőzték, és azt hiszem meg is halt/ölték.
Így aztán végre nem a történészek munkája szabja meg a mozifilmet, és micsoda felismerés, hogy a történész nem feltétlenül azt akarja a néző elé tárni, amit a néző vár. Filmes vénájú történész forgasson saját maga egy dokumentumfilmet. A filmes meg forgasson filmet. Persze nem hinném, hogy ebből a megfontolásból maradtak ki a történelmi felvezetők, a spártaiak részletes bemutatása, a spárta-"arkadia" ellentét részletezése, a perzsa oldal árnyalása, stb. De kimaradt, és megkaptuk helyette a lényeget: a csatát.
Eleve azt vártam a filmtől, hogy harcharcharc!, és mikor a mozivászonra fölfröccsent, hogy 300, megnyugodva dőltem hátra: itt az lesz, amit vártam. Így aztán meglepett a hitelesség, ami fogadott: tömören megadták a legszükségesebb háttérinformációkat, a spártai nevelést (a közhelyekkel együtt), a követjárást, meg az Athosz-hegyfoknál történteket. (bár ott kicsit elmérték a témát...). Aztán kezdődött is a harc Thermopylainál.
A film végén viszont nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a filmnek üzenete is van. Sajnos.
Egy magamfajta szittyasumér szíve mélyén csóválja a fejét, hogy nekünk miért nincsenek ilyen ütős legendáink, azazhogy miért nem mitizáljuk a Botond-sztorit, meg a kazároknál történteket, meg úgy általában a Honfoglalást, hogy milyen flegma volt Árpád Szvatoplukkal, stb. Amúgy meg csak nézem: azok a görögök már nem ezek a görögök, úgyhogy már-már magaménak érzem a gyakorlatilag nemzetközivé vált történetüket, és helyeslem az idealizmusukat, bár tudom, hogy az idealizmus felett eljárt az idő.
Egy perzsa fellah tapsol örömében, hogy milyen félelmetes seregük volt annak idején, meg úgy amúgy is mondhatja, hogy milyen nagy seregünk volt. Nekünk is szétrepedhet a mellkasunk, hogy még mindig létezik Magyarország, most akkor mit mondjon egy perzsa? Egy perzsa vallási vezető már másként látja: miért lennének olyan gonoszak Xerxészék? Persze megnyugszik a gondolattól, hogy a főpöcs nem a dicső király, hanem a "demokratikus", a politikus. Beletenne még egy-két kardfogú tigrist is, meg nomád segédcsapatokat, meg megmutatná, hogy mi miatt nem volt képes elbánni háromszáz spártaival a perzsa sereg, de szerintem egy szavuk sem lehet az irániaknak: ez a történet nem róluk szól.
Homer Simpson megérti, hogy miért jó az amerikai katonáknak Irakban kitartania. A szabadságért, az egyenlőségért, a testvériségért. Dicsőségért és becsületért! Aki pedig érti az utalást a film végén, hogy az Észak-Atlanti kultúra gyökere a görög kultúra, és hogy annak idején 300 spártai megvédte ezt, hát nekünk is meg kell küzdenünk a perzsa atombombával, meg az iraki antidemokratikusokkal, meg a többi mócsinggal...
Szóval ez nagyon elrontotta a kedvemet. A belevitt ideológia. Sőt, még bele is vihették volna, igazából nem lett túlhangsúlyozva, el tudta kerülni a figyelmet, de Spárta tipikusan egy olyan városállam volt, ami jelentősen különbözik a mai szarságtól, mégis "nyugat-kompatibilsként" ábrázolták. Mert ott a nyamvadt csecsemőket kitették a Taigetosra - ez ugyan egyezik az evolúció törvényeivel, de elleneznék a szociálisan érzékenyek. Egy üzletember persze hozzátenné: ha nem a Taigetoson, hát az óvodában, de ígyis-úgyis meghalna. Viszont egy üzleteber sem érezne rokonszenvet Spárta iránt, ahol a pénz csak belső használatra volt, és ahol a lakosság amúgysem bonyolított le jelentősebb külkereskedelmet. Egy kommunista bőszen bólogatna a spártai elvre, hogy senkinek sem lehetett több vagyona a másiknál, viszont csalódnia kéne, hogy ott sem tudott ez megvalósulni. És egy demokratikus ember ernyedten vigyoroghatna a szabadság és az egyenlőség spártai verzióján, ha nem szarták volna le magasról ezeket a dolgokat. Egy teljesen idegent kirekesztő, kasztrendszer-szerű kötött társadalom, ahol ha valaki harcosnak születik, kegyetlenséget tanul (jó harcos is lesz, nem azért mondom), ha földművelőnek, akkor eltartja a várost, harcosostul, nyugdíjasostul, özvegyestül, gyerekstül, mindenestül, ha pedig perioikosnak, akkor várja a reggelt, hogy életben maradt-e, nem ölte-e meg egy kilencéves kópé.
A filmben viszont Spártát átszinezik. Művészi szabadság, és pont az ilyesmit dicsőítettem az elején, de nem árt tudni plusszban ezt-azt Spártáról. A filmben bemutatott dolgok érzékeltetni akarnak, nem pedig informálni. Ezért film, és nem dokumentumfilm. Csak míg a harctéren nyilvánvaló, hogy egy gyilkos orrszarvú csak érzékeltető eszköz, addig az agórán nem nyilvánvaló, hogy a politikus Spártában nem egy tipikus faj volt. Szerintem az csak azért kellett, mert ezt ismeri egy nyugati ember. A semmihez, vagy a joghoz értő politikus, aki könnyen beszél. Amúgy Spártában nem beszélt könnyen egy politikus sem, mert mindegyik egyben veszedelmes harcos is volt. Még egy érdekesség a "homokos Athéniak"-beszóláshoz: a Spártai seregben mindenkinek volt egy párja (egy ilyen párt a film is bemutatott), akik feldolgozható esetben versengtek és ösztönözték egymást, de a spáratiak sem kaptak szívrohamot a nőnélküli romantikától, persze ettől még nem kell azt hinni, hogy "akkor hát ők is?".
Dilios egyébként, aki visszament a hírrel (nem tudom, hogy töriverzióban is így hívják-e), fényes karriert futott be. Későbbi pályafutása elég furcsa, és gyanútkeltő, hogy mennyire volt hadirokkant és királyi küldött, mint inkább dezertőr. Ugyanis a film végén megemlítik a plataiai csatát, ahol győzelmet arat a perzsák felett (Thermopylai után a perzsák elkezdték felprédálni a vidéket, de a sereg egy része visszatért Perzsiába, úgyhogy az esélyek is jobbak voltak), és "Dilios" a hadizsákmányból jelentős részt megtartott magának. Ezt tiltotta a spártai törvény, de ő nem tágított, fényesen élt Spártában, így aztán száműzték. Emiatt átigazolt a Perzsákhoz, de ott is összerúgta a port, és végül a mai Isztambul környékén (Thrákia) hódított magának egy területet, ahol az akkor még mindig létező plataiai hadizsákmányból (szóval nem két petákot szerzett) fényes udvart tartott. Rövid ideig, mert a perzsák legyőzték, és azt hiszem meg is halt/ölték.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pityutanarur.blog.hu/api/trackback/id/tr6249510
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
boj (törölt) 2007.03.26. 02:56:17
"Homer Simpson megérti, hogy miért jó az amerikai katonáknak Irakban kitartania."
Tök ugyanez jutott eszembe a film alatt.
Tök ugyanez jutott eszembe a film alatt.
Bíró Zoltán · http://www.grain.hu 2007.04.07. 13:28:59
A BOLDOG HÁZASSÁG TÍZPARANCSOLATA:
FŐPARANCSOLAT: A SZERETET!
1. Hosszú ideig tartó udvarlás!
2. Őszinte beszélgetés!
4. Tartalmas, szép közös programok!
5. Takarékoskodás!
6. Harmonikus szexuális élet!
7. Kölcsönös hűség!
8. Egészséges életmód!
9. Felelősségteljes döntés a gyermekvállalásról!
10. Gyermekek tisztességes felnevelése!
Bíró Zoltán
www.grain.hu
biro.zoltan@c2.hu
FŐPARANCSOLAT: A SZERETET!
1. Hosszú ideig tartó udvarlás!
2. Őszinte beszélgetés!
4. Tartalmas, szép közös programok!
5. Takarékoskodás!
6. Harmonikus szexuális élet!
7. Kölcsönös hűség!
8. Egészséges életmód!
9. Felelősségteljes döntés a gyermekvállalásról!
10. Gyermekek tisztességes felnevelése!
Bíró Zoltán
www.grain.hu
biro.zoltan@c2.hu
pityutanarur · http://pityutanarur.blog.hu 2007.04.07. 22:39:19
Hááát...
oké...
:DD
szóval nemá! ez hogy jön ide? nem moderálom ki, mert nem, de azé...
oké...
:DD
szóval nemá! ez hogy jön ide? nem moderálom ki, mert nem, de azé...
N. D. 2007.04.13. 20:22:17
nekem baromira nem ez jutott eszembe a film alatt. szerintem a film előhozza azokat a klsszikus regényes "értékeket" amiket elfeledtünk. Mellesleg a film ötlete kb az iraki háborúval egy időben vagy még előtte született meg, úgyhogy ha nem lett volna iraki háború, akkor most mire fogná az ember? G.I. Joe-ra?
Mellesleg szerintem majdhogynem tökéletes a film, és az irakban szolgálók meg nyugodtan érezhetik a párhuzamot ha akarják, megérdemlik.
amúgy elismerésem a blogodért, ritka az oldal amit jól esik olvasni.
Mellesleg szerintem majdhogynem tökéletes a film, és az irakban szolgálók meg nyugodtan érezhetik a párhuzamot ha akarják, megérdemlik.
amúgy elismerésem a blogodért, ritka az oldal amit jól esik olvasni.
azt mondta: