Gitározgatott az új szobatárs, most csak egy rövid ideig voltam "a társasággal", álmossági okok miatt, de sokkal érdekesebb, hogy megint felmerült, hogy ne a koleszban érezzük jól magunkat, mert ezen a napon különösen rossz, hiszen hétfőnként itt van a kolesz igazgatója.

Legutóbbi nagy balhé már jópár hónapja volt, amikor három emelettel följebbről (több nem volt) [most elgondolkoztam azon, hogy ezt nem írtam-e már le egyszer... Na mindegy, most többen olvasnak] szóval annyival feljebbről jött le egy csaj, horroisztikus nyugalommal, minamellett ellentmondást nem tűrve, hogy halkítsuk le a zenét. Mindenki ismeri a magyar hangszigetelést, vagy legalábbis el tudja képzelni - a lényeg, hogy halk és hangos közt nincs átmenet. Ami az ötödiken halk, az nálunk is az, ami az ötödiken hangos, az nálunk se sokkal hangosabb, de ez tényleg nem lényeges (utálom, mikor képzeletbeli olvasóim érdeklődő tekintete miatt nem tudom azt írni, amit igazán fontosnak gondolok), mert az a lényeg, hogy szombat volt. (most így belegondolva ezért nem kellett volna ennyib pofázni: lejött szombaton egy csaj, hogy kuss)

Meg triplaszülinap és egy szobatársbúcsúztató is volt eznap - igazából azon érdemes elgondolkodni, hogy a szombat esti láz abból áll, hogy halkítsd le a zenét.

Persze nem árt odafigyelni az ilyen csendmániás gengszterekre, nehogy úgy járjunk, mint a virginiai műegyetemisták. Végülis Magyarországon is lövöldöznek már kevesebbért is. Elképzelem, ahogy lejön a csaj:

"Baromira szar hajnali egykor a rohadt zenéteket hallgatni, miközben aludni szeretnék."

"Dehát nem is hallgatjuk hangosan!"

"Kuss!"-mondja a lány, és nyomatékképpen átlövi Miki tüdejét.

"Most ez mire volt jó?"-kérdezem, hiszen mégiscsak közösségi ember vagyok, próbálgatom a másoktól ellesett problémarendező nagy stratégiákat.

"Arra, hogy kérdezhessél ilyen hülyeségeket!" - látva problémázós tekintetemet legyint egyet, és belémlő kettőt. Így nem tudom, hogyan tovább... Úristen, szólok a többieknek, hogy ne gitározgassanak!

Vasárnap amúgyis megállapítottuk a hugommal, hogy gitározni nem mindig szimpatikus. Például pont a Tabánban voltunk, ahol a fűben egy srác gitározott a barátnőjének (prekoncepció). Ez legalább olyan undorító, mint mikor egy házaspár egymást átkarolva beszélnek egy harmadik emberrel, majd a szavába vágva azt mondja a férj a feleségének: "eszkimópusziiii!" (Simpsons, 9. évad, 25(?). epizód)...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.