Olcsóbb egy repülőteret megépíteni, mint 300 m autópályát, a szeszgyár szomszédja a likőrgyár, egy liter szesz előállítási költsége 150 forint, de 2000 forint rajta a jövedéki adó - tudhattuk meg ma.

Ikarus busz, korai kelés (el is aludtam, de bicajjal még odaértem), nem lehetett discmant hallgatni, mert úgy búgott 90-nél a járgány. Ingyen utazás volt, úgyhogy egy szavam sincs. Bár a svájciaknak még kevesebb szava lehet, mert ha egy svájci ember kórházi ellátásra szorul külföldön, érte küld a svájci állam egy repülőt, például a győr-péri repülőtérre, és hazaviszi. Mindegy, így is piacképes földrajzos leszek, különben sincs szükség földrajzosra, tanárra meg még kevésbé, úgyhogy valahol megértem az államot... Csakhát mégiscsakhát...

A szeszgyárban megfogalmazhatatan bűz volt: egyik csoporttársam szerint élesztő, másik szerint kakaóscsiga, szerintem meg bulihányás. Egyikünknek sem volt igaza, mert csak a melasz volt. Nem láttuk, hogy készül a győri likőr, az a szomszédban történt. Ami a szeszgyárban készül, az megy a gyógyszergyáraknak, a vegyi kombinátoknak, meg a likőrgyárnak, bár 15%-ban ők is élelmiszeri célú felhasználást nyomnak. Ja igen, szóval ebben a gyárban csak finom szeszt (96%) és tiszta szeszt (99,95%) készítenek. Most modernizálnak a finomításban, mert eddig desztilálással csinálták, de két hét múlva molekulaszűrés lesz. Ettől függetlenül annyira dzsuvás az egész gyár, mit húsz évvel ezelőtt, még ha ez nem is számít a csövekben keringő szesz életében. De tavaly pl. az egri Bosch gyárban voltunk, ahol csavarokat, meg más apró darabokat esztergáltak, és enni lehetett volna a földről. Így is szép mondjuk, hogy nem zárt be a gyár, sőt, 60%-ban exportra termelnek. Tipikus, hogy a '94-es privatizálás előtt 300 dolgozójuk volt, ma meg csak 80-ra van szükség (kapun belüli munkanélküliség, és még sokminden más).

Mivel buszozás veszi el az időt (szállásra már nem futotta, úgyhogy minden nap visszajövünk Budapester), így már csak a Győr-Pér Airportra jutott idő. Hihetetlen jó. Négy éve építették, azelőtt csak egy füves sportreptér volt. Mostanra már Ferihegy után a második legnagyobb áruforgalmat bonyolítja le. Leginkább "utolsó pillanat" szállítmányozás ez, főleg az Audi számára.  Nem elhanyagolható a luxusturisták érkezése, vagy az Audi fejesinek röpködése sem. A legjobb, hogy a reptér tulajdonosa egyben a főnök is, nem valami dagadt köcsög Rolexszel a kezén, hátrazselézett hajjal, rózsaszín ingben, hanem egy dagadt fószer szürke zakóban,  öniróniával. Nem szégyenkezett amiatt, hogy náluk az irányítótornyos pakolja ki a bőröndöket, azt mondta, így versenyképesek, mert így elég fapadosak, sőt, rugalmasak, úgyhogy az áraik fele annyiak, mint a többi repülőtéren. Elmondta a terveiket, és elég meggyőző volt. Hallunk majd még Győrről...

Mondta, hogy az önkormányzatok elkörcsi támogatásán kívül az Auditól kaptak támogatást (anyagit is), és így építhették meg kevesebb, mint egymilliárd forintból az aszfaltburkolású (ez jobb, mint a beton, de drágább) kifutót, meg más dolgokat. Szóval egy felszállópálya olcsóbb, mint egy autópálya. Arra gondoltam, építhetnénk összefüggő felszállópályákat, úgyis elég szélesnek tűnt nekem ahhoz, hogy autópályaként használjuk. Úgy tűnik, olcsóbban megúszná az állam. Mondjuk sok vele a macera, mert sok speciális anyag kell bele, és a tetején az aszfalt is kétrétegű, hogy a teherrepülők "becsapódását" is bírja, meg hogy ne huplisodjon, meg a vízelvezetést különösen meg kell oldani, ezen kívül ki kell viágítani, szóval inkább építsünk drágább autópályákat, az legalább nem kerül ennyi munkába... Kolumbia, komolyan mondom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.