Van ez a cikk a finnugor fórumról, azazhogy arról, hogy GYF elmegy oda. Nem értettem, a Fidesznek mi baja van ezzel, nekem például csak annyi, hogy háromszáz szó miatt minek finnugorkodni, de meghajtom fejemet a bölcs Akadémia előtt, különben is ez egy jó külpolitkiaki kártya. Rokonaink a finnek és kész...

Kitérő: rokoni találkozókon kis családunk is részt szokott venni, minden évben más család a vendéglátó. Olyan mondjuk még nem volt, hogy a szomszédunk látta volna vendégül a rokonságunkat, de én oda is elmennék, mert nagyobb a házuk és a kutyájuk.

A finnugorok pedig nem túl szaporák, szuperszónikus populáció vagyunk mi magyarok a magunk 13-14 milliójával. A többi rokonnép talán együtt sincs annyian, mint mi. Igaz, gazdasági súlya Finnországnak például nagyobb, mint nekünk, oktatási rendszere az egyik legjobb ezen a sárgolyón, de mi meg többen vagyunk. Közös ügyünk nemigen van, nem hiába váltunk szét 3500 évvel ezelőtt az Ural lábánál...

Viszont ezekkel az oroszokkal nagyon megtaláljuk a hangot, külön jó, hogy most ők szervezték ezt a rokoni találkozót, mert végre nem csak evés-ivás lesz, hanem érdemi dolgok, csupa-csupa sorskérdés. Előkérdés csak annyi, hogy a rokonság sorskérdései, vagy az oroszság sorskérdései.

Nem láthatok bele a Külügyminisztérium boszorkánykonyhájába, de szaggatott vonallal tovább húzom a külügyünk történelmi vonalát, és azt látom, hogy szavakért cserébe alakul a külpolitikánk. Szavakra szükségünk van, mert mi lenne a magyarokkal szavak nélkül? Hát mi jobb annál, mint hogy szeretnek minket? Szeretnek minket az írek, szeretnek minket a grúzok, a finnek, és Putyin szereti látni GYF-et, hát kell ennél több Magyarországnak?

Hogy jön ez a finnugor találkozóhoz? Elméleti vonatkozásban semmi létjogosultsága nincs annak, hogy Oroszország hozza össze a rokonságot. Még ha ő szivatja a rokonokat, akkor sem. Így aztán Magyarország maradjon a kis valagán, mert nem dől össze a világ, ha egyszer a saját szája íze szerint cselekszik. Pláne ilyen jelképes ügyben. Nem féltem a NATO-t, meg az EU-t, én csak a gerinctelenségen bosszankodok. Oké, az USA-t is az tette naggyá, hogy gerinctelen volt, de csak ha a saját érdeke úgy kívánta. Most nekem úgy tűnik, hogy a nagy semmiért vagyunk gerinctelenek. Akkor meg minek? Persze egy vállveregetés Putyintól mindenért kárpótol.

Jááájj!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.