harmadik napja vagyunk úton, a komfortérzetem megszűnt, kezd idegesíteni, hogy nem tudok magányba burkolózni egy percre sem. Bele sem merek gondolni a csütörtökbe! Valószínűleg már büdös is vagyok, mert a tiszta ruhák is bevették a hátizsákban a koszosak szagát. Hiába fürödtem a jéghideg dzsuvás vízben?

Ebben a percben valószínűleg mégis többé-kevésbé elégedett vagyok, mert épp fotózzuk a Constantanál lévő román csodát, a nagy Duna-csatornát. Ezen a napon már minden bizonnyal tudjuk, hogy akarunk éjszakázni, mert Várna is és Burgasz is szóba jöhet. Délután lesz, mire lefényképeszkedünk Hunyadi János és I. Ulászló szobrával a várnai csatamező helyén. Megható itt állni, otthon nem is képzeltem volna. A mohácsi emlékhelyen is próbáltam átszellemülni, de ott nem sikerült ilyen jól.

Valószínűleg még belesürítjük Nesebart, mert az nagyon jól nézett ki a neten, úgyhogy itt épp a tengerbe benyúló erődvárost éri a naplemente.


Frissítés 03. 25.

Disznók

Várnában ért az utazás mélypontja, rávettem Matyiékat, hogy nézzünk meg egy badlandes részt, amit írt az útikönyv, csak épp nem volt pontos leírás, hogy hol van. Várna után - ennyit tudtunk. Nem túl bölcsen keresztülzúztunk a városon, hogy előbb azok a homokkőoszlopok, aztán visszajövünk házakat nézni. Csakhogy Várna után sehol sem volt kiírva, hogy "Három magyar figyelem! Homokkőoszlopok itt jobbra 500 méter!". Az meg pláne nem úgy volt, hogy a homokkőoszlopok felé kanyarodva építették meg az utat, úgyhogy egy falu szélén, egy forrásnál megálltunk, remélve akármit. Feszültnek láttam a Matyit, úgyhogy fölmásztam a falu fölé magasodó kb. 200 méteres homokkőfalra egy kaptatón, mert én meg attól lettem feszült, hogy még a Matyi feszült! A homokkőfal egy fennsík-féleségnek a széle volt, a fennsíkon egy régen volt rádióállomás volt, szépen belakva. Körülötte baromfik kapirgáltak, a szakadék szélén pedig kőfal-romokat láttam meg, úgyhogy odamentem. Ott azt is észrevettem, hogy birkák legelnek, akik közül a főkolompos fújtatott felém, hogy ne fotózzam. Jól is tettem hogy engedtem neki, mert még hármat-negyet kattintottam:




...aztán le is merült az akksim. Emiatt pedig nem tudtam fölvenni a parádés disznók támadását.

Mikor visszaindultam, újra közeledtem a hajdan volt rádióállomáshoz, mert amellett vitt le az ösvény. A baromfik helyett ekkor már disznók bóklásztak, kis 50 kilósok, úgyhogy figyelembe sem vettem, hogy mint valami delegáció, felém tartanak. Épp el voltam foglalva azzal, hogy vajon a discmanemben lévő elemekkel kíhúzom-e estig, amikor majd úgyis normálisan megszállunk, és szépen feltöltöm az akksikat. Annyit persze tudtam, hogy a disznók hihetetlenül intelligens állatok, például vágják azt is, amikor disznóölés lesz. De én még nem voltam disznóölésen, és ilyen tiszta disznókat sem láttam. A Babe című filmnek is csak a plakátját és az előzetesét láttam, és abban épp ilyen bájos kis tiszta disznó mondott vicceket, mint amik közeledtek magabiztosan. Láttam, hogy le kell szállnom a magas lóról, komolyan kell vennem a konektororrú szánalmak jelenlétét. A Blöffből pontosan tudom, mire képesek az éhes disznók :) Úgyhogy megálltam, kérdőn néztem rájuk, hogy mégis hogy képzelték el a turizmust, és mennyi uniós támogatásra számítanak ilyen kommunikációval? Erre toppantott felém egyet a fekete. Mert volt köztük egy fekete, emiatt ő nézett ki a legvagányabbul - nyilván emiatt érezte azt, hogy vele foglalkozok. A félreérthetetlen toppantás miatt aztán tényleg látványos léptekkel új ösvényt vágtam a bozótosba, mondtam is, hogy natessék!

A nap többi része már nem érhetett föl ezzel, úgyhogy Nesebar művileg szép óvárosrésze ott félszigetként a Fekete-tengerben eléggé unalmas volt. Burgasz valamivel jobb volt, de ott sem tököltünk sokat, mert félig cinikusan már a disznók után javasoltam, hogy hagyjuk ki Várnát, Nesebarban javasoltam, hogy hagyjuk ki Veliko Tarnovót és a Rózsák völgyét, mert ezzel a városnézési technikával csak fölösleges benzinpocsékolás lenne az egész. Úgyhogy az este már Bulgária szívében ért minket egy kamionos motelban, egy Night Club szomszédságában, pornócsatornával már este hétkor. De inkább aludtunk, hajnalban tovább álltunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.