Kicsit feljavult a kedvem, a heten egyutt kapta meg a szabadnapjat a konyhan az osszes magyar, az pedig ma van, es elkenuztunk a to tulso vegebe, es nagyon-nagyon pink floydos dolgokat lattam, es ugy ereztem vegre, hogy Eszak-Amerikaban vagyok, ereztem a kulonbseget, nagyon jo volt.

Mig mi kenuztunk, Andi es Ani meg Zoli foztek gulyast, meg sutottek palacsintat a konyhaban. Tegnap ment el a 800 fo, holnap jon a 725 fo, ma viszont csak 40-en vagyunk a taborban, ugyhogy megengedtek, hogy fozzunk a konyhaban magunknak.

Roviden a lenyeg annyi, hogy akik megkostoltak, azoknak izlett. Az van, hogy en a gulyasra kulonos gyengedseggel gondolok, egyreszt mert szeretem, masreszt, mert nem olyan, mint a grillhus, hogy ki kell szamolni pontosan, hanyan leszunk, harmadreszt pedig azert, mert a gulyasparty mindig nagyon jo hangulatu. Es bar ritkan eszek gulyast, azert mostanra szervesen beepult az eletembe, nem mondom egy kulfoldinek sem alaptalanul, hogy a gulyas az egy alapveto kaja nalunk. Mert mondjuk rantott hust tobbet eszek mint gulyast, de ennek ellenere.

Szoval a konyha amerikai szemelyzete szepen kanalazta a gulyast, a hatterbe kifuggesztettuk a magyar zaszlot, amit Laszlo hozott es hagyott itt, ugyhogy nagyon unnepelyes hangulat volt. Sejtettem, hogy azt fogjak mondani, hogy "hmmm, finom" mert az amerikaiak szeretnek pozitivan allni a dolgokhoz, akkor is, ha a dolgok negativok. Ellenben az mar jelent valamit, amikor valaki a harmadik gulyaslevest eszi, vagy a masodikat, es igazabol alig volt, aki csak egyet evett volna. A palacsinta pedig annyira jo lett, hogy ilyen jot akkor ettem utoljara, amikor otthon voltam, attol viszont nem dobtak el az agyukat. A problema abbol fakadt, hogy a pencake nevu amcsi kajat palacsintanak forditja minden tankonyv, igy aztan kezdettol fogva benne volt a magyar kollegakban a kioktatas igenye, akarhanyszor pencake volt reggelire (ketnaponta). Szoval vilagos, hogy a palacsinta (HUN) siman veri a pencake-et (USA), de a ketto kulon-kulon kategoria, ha engem kerdeztek. Szoval ha a jenkik szeretik a pencake-et, mi meg nem, az meg nem jelenti azt, hogy a pencake-nel jobb palacsinta az amcsiknak is jobban fog izleni. Es nem is lett igy. Nem volt kifogasuk egyebkent ellene, egyedul azt furcsaltak, hogy a leves volt a fo foga's. Hat kellett volna me'g pogacsa, meg froccs, de szerintem azon is repedtek volna.

A legutobbi szuletesnapi bulin pedig megoldottuk a magyar-szlovak ellentetet, ugyhogy 2008 eddig igazan kedvezo ev a magyarsag sza'ma'ra. Sot, Ady Endre nagyon elegedett lett volna ma, amikor cseh-magyar-szlovak delegacio (hehe) szorongatta az amcsi fonok nyakat, hogy ne vegye el a TV-t az eletunkbol (van az a verssor, hogy "hiszen magyar, szlovak, szlav banat, mindigre egy banat marad [...] ...mikor fogunk mar osszefogni, mikor mondunk mar egy nagyot"). Es nem fogja elvenni megsem, ennyire jo az emigracionk diplomaciaja. Osszefogas meg minden, nagy a szerelem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.