Ezekben a napokban a legyek es a szunyogok kinoznak halalra, csak ugy, ahogy eddig. Ezen kivul ma megy el a staff egy resze, konnyes bucsut vettunk mindenkitol. Ez most az esemeny. A baptista taborozok tegnap mentek el, nagytakaritast vegeztunk a konyhaban, elcsomagoltuk az edenyeket, meg minden. Csutortokon erkezik az uj taborozo csoport, allitolag ok mar csak 100-an lesznek. Addig a karbantartoknal fogok dolgozni. Mazolnom kell, allitolag. Minden allitolag.

Elpakolta'k a vitorlasokat, ugyhogy nem fogok tudni vitorlazni, pedig vegre lenne ra idom. Ketszer kiprobaltam, brilliansan ment :) (egyebken nem borultam fel, es meg iranyitani is tudtam, mi kell me'g?) Ezen kivul a piros kenukat is elpakolta'k, csak az aluminiumok maradtak kint, amik nem olyan stabilak. Ez azert rossz, mert nem nagyon mozgatja meg az embereket a kenu, ugyhogy nagy tobbsegeben egyedul szoktam evezni (megtanultam iranyitani), viszont minel konnyebb a kenu, annal konnyebben forgatja a szel. Ugyhogy tegnap ujra kajakba szalltam, a gyerekevezok helyett felnottet tettek ki, es a kulonbseg erezheto volt, masfel ora alatt megjartam a tavat hosszaban. Amugy ket ora. Miota nincs water staff, senki se szol be, hogy maradjak latotavolsagon belul, ugyhogy elevezhetek messzire. Majd mutatok kepet, mert ez a to nagyon erdekes.

Miota itt vagyunk, a kialakulasara probalok rajonni, es azt hiszem most mar kozel allok a megoldashoz. Itt olyan surun vannak a tavak, mint mondjuk Finnorszagban, ezert eloszor arra gondoltam, hogy egyszeru glacialis tovidekrol van szo. De tul nagy dombok vannak a kornyeken, ezen kivul nagyon szogletesek a felszigetek benne, valamint a kovek nem annyira lekerekitettek. Aztan egyik este ahogy flesseltem a parton, eszrevettem, hogy a tavolban levo harom domb ugyanugy all, ugyanolyan a formaja, es elkezdtem a tavat mas szemmel nezni... de ezt majd ha itt lesz a fenykepezogepem (es az adatkabel), mert kepek nelkul tul unalmas.

Sajnos nem csak blogolaskor nincs nalam a fenykepezogepem. Amikor a legszebb pillanatok vannak, akkor sem. Tegnap peldaul tul keson indultam evezni, es a visszauton mar lement a nap. A horizont narancssarga volt, a viz pedig szurke. Es a hullamok hatai a szurke es a narancs kevereke voltak, es egyebkent is a parton sorjazo fenyok meg feketek voltak, ugy nezett ki az egesz, mint egy kepeslap, es ugy ereztem magam, mintha egy fenykepen eveznek. Aztan: me'g masfel honapja volt, vagy me'g regebben, hogy csobbantunk a toban, es ott ert minket az eso. Gyorsan athaladtak felettunk a viharfelhok, de me'g esett, amikor a nap ujra kisutott. Es hatalmas cseppek estek, es a to felszinere csapodva kis golyokra froccsentek szet, amik mivel rajuksutott a nap, sarga szinuek lettek. A to felszine pedig felborzolodott a cseppektol, es ugy nezett ki, mint egy padloszonyeg. Es nagyon jol nez az ki, mikor egy to'nyi padloszonyeget lat az ember. Kulonosen ha sarga golyok pattognak rajta. Gondoltam lesz me'g sok ilyen, de tevedtem.

legkozelebb toltok fel kepeket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.