35-ből 29-en voltunk ott, és lett volna nagyobb is a szám, ha meglettek volna rendesen az e-mail címek meg ami kell. Fociztak a többiek (nekem még fáj a bokám, ha futok); addig Szalonnával készítettem a pörköltet. Szali kicsit berúgott a végére, nem sikerült lebeszélnem arról, hogy két üveg vörösbort öntsön a bográcsba, valamint hogy hagyja abba a sületlen szófosását. Persze nincs vele baj, csakhát. Meg az ízesítésben is nagy harcok folytak (kezdve a hagymával az elején), de legalább az elkészítésben egyet értettünk. Végül tökéletes lett, bár sokan bors után sírtak.

Nagyon spontán volt az este, más nem is lehetett, mert nem sokat szerveztünk rajta. Megjártuk a Zakit is, meg raktunk máglyát a dunaparton az ártéri gallyakból. Sokat nem társalogtam az emberekkel, bár mindenkivel váltottam pár szót -- nem is ittam, valahogy nem voltak bennem gondolatok, többségében mindenkiről tudtam épp mivel foglalkozik, beszélgetni meg nem tudtam miről. De ettől még nem voltam zárkózott, meg az alaphangulat is inkább olyan nyomásmentes volt: senki sem érezte magát úgy, hogy valamit kéne tennie a jó hangulat érdekében - elvoltunk kiválóan, csakúgy mint 4 és fél évvel ezelőtt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.