Hogy ne érezze magát senki becsapottnak, szólok: most kizárólag arról írok, hogy miért oly nehéz felkészülnöm a holnapi vizsgámra.

a) Nemrég még annak örvendeztem, hogy hatalmas időráfordítással összeválogattam a legkedvencebb zenéimet egy winamp lejátszási listára, és ez mennyire jó. Azóta szembesültem azzal, hogy a winampban "shuffle" bekapcsolása mennyire ótvar eredményt nyújt: nagyjából 20-30 számot játszik nekem azóta az 545-ből (mert kicsit bővült a lista). Például a Massive Attacktól mindig a Risingsont játsza le, aminél jobban szeretem a Protectiont. Az volt a vágyam, hogy legyen egy kábé rádióm, ami anélkül játssza a kedvenc dalaimat, hogy én folyamatosan belenyúlnék a listába. Csak elindítom, és mosolygok a gyönyörtől. Ehelyett az lett, hogy néhány kiváló dalt azóta teljesen meguntam, mert csak azokat játssza. Rajt van a listán kb. 6 Syrius dal, amiből az egy hónap alatt mindössze egy számra ugrott magától, de arra kétszer. Mivel már nem vagyok a régi, és egyáltalán nem akarok időt szentelni arra, hogy kiderítsem, mivel lehetne (akár szoftvercsere révén is) változatosabb véletlenszerű ugrálást elérni a listámon, ha valakinek van valami információja számomra, ossza meg!

b) Másik égető problémám a holnapi vizsga. A téma Magyarország 1918-1944, ami mérhetetlenül unalmas. Nem tudom tanulni, mert már háromszor elaludtam a nap folyamán, pedig még csak 3 óra van. Nyoma sincs azoknak a kalandos történeteknek a könyvben, amiket még gimiben mesélt a töritanárom, hogy Horthy miként jutott el Szegedről Siófokra, vagy hogy Sromfeld Aurél mekkora figura volt. Még az eleje elég érdekes volt, 1918-1920 között valami miatt az a kép élt bennem, hogy fekete-fehér férfiak jöttek-mentek a Parlamentben, a gonosz királyságot megdöntötte a még gonoszabb Tanácsköztársaság, közben az egész világ Magyarországon kérte számon még az odaégett rántottát is, de aztán Horthy erélyesen véget vetett minden rossznak, és bár boldogság nem lett, de azért körvonalazódott az alagút vége. És kiderült, hogy ez legfeljebb egy párhuzamos univerzumban lehetett így. Az érdekes volt. De ami utána jött... meg ami még jönne...

c) Harmadik égető problémám a motiváció teljes hiánya úgy általában. Tegnap ránéztem a tusolós papucsomra, és eszembe juttatta, milyen jó volt a nyár, hogy annak a papucsnak az árát fél óra alatt kerestem meg, és hogy munka után elmentem kajakozni narancssárga tóra, míg tartott a napnyugta, és be nem állt a sötétség... Meg hogy már attól tökéletesnek számítottam, hogy európa vagányabb feléről jöttem, pusztán ettől már jobb munkás voltam mint egy bennszülött amerikai, így nem volt semmi stressz, semmi kényszer hogy jobban odategyem magam, mindazonáltal még némi egyenrangúság is megérlelődött a nyár végére, főleg amiatt hogy több mint fele arányban az amerikai kultúra befolyása alatt nőttünk fel mi is. Mellesleg a tábor vége felé, mikor már a karbantartókhoz voltam beosztva, egy vietnami veteránnal építettünk vízelvezető árkot, és akkor mesélt a háborús élményeiről. Rengeteg finomságot ettek, például homárt is elég sűrűn, ugyanis ő egy atomtengeralattjárón szolgált, és ott jó világ volt. Egyetlen hátulütője volt, hogy mindössze kétesélyesek voltak: vagy éri őket támadás, és akkor meghalnak, vagy nem éri őket támadás, és akkor életben maradnak. A vízfelszín alatt sokszáz méterrel nem keletkeznek túlélők. Akkor döbbentem rá, hogy nekem ilyen tapasztalatot egy magyar veterán sohasem fog tudni átadni, mert nemcsak tengeralattjárónk nincsen, de tengerünk sem. Bár van egy vizes családi történet, amit minden úszni tanuló "újonc" meghallgat apámtól, hogy a nagyapánk az életét köszönheti az úszásnak, mert az isonzói fronton hősiesen átúszta a folyót, lehetővé téve ezáltal, hogy Magyarországot benépesítse. Mert abban a konkrét órában akik nem tudták átúszni a folyót, azok ott lelték halálukat. A második világháborúban már tudta miről van szó, úgyhogy a hátországban teljesített szolgálatot hősies kárpitosként.

és most akkor vissza 1926-ba, a Bethelni konszolidáció belpolitikai izgalmaihoz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.