A bemutatót leszámítva a folyamat végére értünk az osztályommal. Év elején rámbízták a kilencedikes színdarab rendezését, mert annak még nem kell profinak lennie. Novemberben kiválasztottuk Moliére-t, február elején szereposztás, szövegtanultatás és összeolvasó próbák.

Sosem képzeltem volna el magam rendezőként, de piszok jó érzés. Egyszerűen nem is értem, annak idején, mikor én voltam diák, s úgy készültünk iskolai színdarabokra, miért kiabáltak a rendezőink. Onnantól fogva, hogy lett elképzelésem a darabról, már csak kérnem kellett az ifjakat, hogy mit hogyan csináljanak, egy csomó helyszínen születő megoldás, sértődések kezelése, satöbbi. Néha persze leordítottam a hajukat, ha nem volt meg a munkamorál. Gondolom más módja is van ennek, ugyanakkor nem ment a hangulat rovására: lehet, hogy a hátam mögött igen, de a szemem előtt nem neheztelt senki senkire, csak mindenki tette a dolgát, beleadták a képességeiket, nem volt reklamálás.

Egy-két pofátlanság becsúszott, például ma is a főpróbára nem jött el az egyik anyaszomorító, és ilyenkor van az, ami a legtöbb kollégámnak a vérében van, nekem meg nincs: rögtön kitalálni valami emlékezetes jóvátételi lehetőséget, azaz büntetést. Én még tehát gondolkodok rajta, lehet ötletet adni!

A történet dióhéjban: két ficsúr pofára ejt két ostoba beképzelt párizsi libát. A lányaim és fiaim egyaránt elképesztően ügyesek, igaz hogy pedagógiai céllal színházazunk, nem színházazás céllal, de örülök, hogy ilyen ügyes egytől egyig mindenki. Még az is nagyon jó, hogy a társosztályfőnököm fantasztikus jelmezkavalkádot hozott össze a kölykökkel, úgyhogy díszlet már nem is kellett. Két lány élőzenével festi a zenét alá, van egy élő díszletünk, aki a színpad szélén lereagálja a jelenetek hangulatát, és más nyalánkságok.

Valójában azért is várom már a bemutatót, mert rendkívül sok feszültség is keletkezik mind-mind amiatt, hogy lehetőleg minden a legtökéletesebb legyen. Engem viszont egyáltalán nem érdekel a tökéletesség, úgyhogy minden tökéletesítési követeléstől igen feszült lettem. Mondjuk az, hogy az egyik főszereplő sosem tudja, hogy neki kéne megszólalnia éppen, az még nekem is tökéletlennek számít, de egy hónapja fenyegetem, és legfeljebb csak megsértődött, ha egyáltalán. A legdurvább baklövés - ha közöm van valamihez, ott többnyire kell lennie egy durva baklövésnek - hogy a színházi hét plakátján a kilencedikes színdarabhoz oda van írva, hogy kezdés 17:00, semelyik más osztálynak nincs odaírva, csak még az elsősöknek, nekik 15:00. Én hiába mondom két hete az osztálynak, hogy 15:30 és 16:00 között kezdünk mi, ők ezt ugyanúgy nem hallották meg, mint mikor azt mondtam nekik, hogy hány hét múlva dolgozatot írunk. Mondták hát a szüleiknek, hogy jöjjenek 17:00-ra, és ők mondották vala, hogy 17:00-ra ott leszek gyermekem kamerával a kezemben. Ma, az előadás előtti napon érte a hidegzuhany az osztályt - ez pedig engem - hogy nem 17:00 lesz. Most mit lehet tenni. Igen, apu nem tud előző nap módosítani a beosztásán 2 órát, anyu sem, és eleve mi van azokkal, akik nem ismerősök, nem rokonok, de látták a plakáton a 17:00-t és jönnek is majd, csak a vastaps után egy órával, nekik ki szól?

Az ilyenre mondtuk annak idején a frankában, hogy "ferences szervezés!" 14:30-kor lesz a művészeti fesztivál megnyitója, a "Fák" című kiállítás megnyitója, és a megnyitó koncert. Nyilván utána nem lehet két óra szünet, maximum fél-háromnegyed. Szóval annyit tehettem, hogy 16:00-ban fixáltam a kezdés időpontját. Hát ilyen gondok merültek fel most így a bemutató előtti napon, de lesz ami lesz, képességeimből ennyire futotta, nem fordítottam figyelmet a plakátra, örülök, hogy kinéz valahogy a színdarabunk.

Aki ezt most olvassa, annak szólok, hogy nemcsak ingyenes kulturálódási lehetőség, hanem nyilvános is, a szomszédos paneloknak is elküldtük a programot (vajon nekik is 17:00-t írtunk?), úgyhogy nincs kifogás, gyertek:

15:45-kor bejöttök, mondjátok a portán, hogy a kilencedikes színházra jöttetek, vagy követitek a beözönlő hömpölygő sokaságot. Cím alant:

3-as metró Határ út nevű megállójánál átszállni az 50-es villamosra, annak Árpád utca (4-5. megálló) nevű megállójánál leszállni, és kérdezni, merre van a Vécsey utca. Ha a Waldorfot kérdezitek, az is megér egy próbát, de én nem tudom. Térkép.

Nagyobb térképre váltás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.