Mikor megkérdeznek arról, hogy mi várható a jövőben, mindig olyasmit válaszolok, amit szeretnék, hogy legyen, majd hozzáteszem a végén, hogy minden bizonnyal egyébként minden marad a régiben. Mi lesz a magyar gazdaságpolitikával jövőre?

Szemem előtt lebeg Izland, nem győzök gyönyörködni benne. Életet leheltek a demokráciájukba, képen röhögték a buborékfújókat, és vannak. Magyarországra vajon mi vár?

A gazdasági válságról sokat beszélnek a híradóban, ebből kevés dolgot értek, de igyekeztem mindig utánajárni annak, amit nem értek. Magyarország, mint állam a válságban duplán szenved. A lakosság a bőrén érzi a dolgokat, de a kormányzat számára is megváltozott az élet. Átalakítás, elvonás, körömre pirítás mindenütt, és a pofátlan pénznek seggére verést igyekeznek a lehető legjobban titokban tartani. A kormányzatban már 2006-ban komoly lépéseket kellett volna megtenni, de egészen Bajnai Gordonig kellett várni, míg történt valami. Az állam minden évben túlköltekezett, jelentősen felduzzasztotta az államadósságot. 2008-ban, mikor Amerikában már válságról lehetett beszélni, a kormányzati kommunikáció gyorsan nálunk is úgy állította be a dolgot, hogy itt is ugyanaz van, de az elefántok nem felejtenek, nálunk az állam túlköltekezéséből eredő veszélyek már konkrét szerencsétlenségeket okoztak mielőtt a világválság begyűrűzött volna. Mikor aztán begyűrűzött, már mindegy is volt a kormányzatnak, hogy mit mond, mert az egész tolvaj brigád ment a levesbe, 2010-ben más fajta problémával bővült a magyar válságportfólió.

A mai világrend azon alapul, hogy mindenki vásárol minden nap valamit. A vásárlásból csurdogálnak a járulékok és adók az államnak, aki a befolyt összeg kétharmadát továbbcsurgatja külföldre adósságtörlesztésként, a maradék egyharmadát pedig szétosztja az embereknek szociális juttatásként, vagy befektetésként. Ha az ember nem vásárol, nem költi el a fizetését az utolsó fillérig, akkor az állam jövedelmektől esik el, és így egyre kevesebbet tud adni az iskoláknak, a kórházaknak, a tűzoltóknak és a rendőröknek és így tovább. A válságban éppen az a rossz, hogy a csődbe menő gyárak munkásai nemcsak nem találnak új munkát, hanem az államnak is egyre kevesebb fogyasztó állampolgára lesz, így kevesebb bevétele. Az ország számára nagyon fontos, hogy növekedjen a gazdaság (termeljenek többet, több emberrel). Ha 10%-kal növekszik a gazdaság egy évben, az nagyon jó. Ha csak 0,5%-kal növekszik, az nem olyan jó, de a válság előtt még lehetett hallani olyan véleményeket, hogy túlzás az a termelés, ami a világban folyik, minek annyit termelni? Most nem meri mondani senki, mert most aranyszabály, hogy sok termelés boldogság, csökkenő termelés boldogtalanság. Erről majd még megeresztek egy sort a végén.

A gazdaságot növekedésre serkenteni úgy lehet, hogy megnövelik valamilyen úton-módon a keresletet, így közvetve megnövelik a termelést, mert az mindig arra irányul, hogy kielégítse a keresletet. Növekvő gazdaság, növekvő termelés = gyarapodó pénztárca. A kereslet megnövelésére próbálkoztak már olyannal, hogy pénzt adnak az embereknek (New Deal), akik azt egyből elköltik, és így a fogyasztás tempója újra felpörög, lehet termelni a fogyasztóknak megint sokat. A történelem tapasztalatai miatt tudjuk, hogy ez nem segít, mert az ember ha pénzt kap, egyből kaját és sört vesz rajta, elszórja hülyeségre. A New Deal is végül azért tudott látszólag sikeres lenni, mert a pénzüket megkapva nem figyeltek oda az emberek, hogy végül a hadiipari megrendelések vetettek véget a válságnak. Most, 2008-201?-es válságban ízléstelen lenne ismét háborús készülődéssel orvosolni a bajt. De mit csinálnak a kormányok? Fejlesztési pénzeket adnak vállalkozásoknak. Tehát nem a keresleti oldalon osztják a pénzt, hanem a termelői oldalon. Így a pénz biztosan oda jut, ahová kell. Sajnos ez sem bizonyul elégnek: nem bővülnek a munkahelyek, nem emelkednek a fizetések, nem kerülnek jobb piaci pozícióba a hazai cégek, hiába kapnak pályázati pénzeket. Ennek ellenére az ide vagy oda pénzt osztani taktikával próbálkozik az egész fejlett világ, leszámítva Izlandot.

Pénzt osztani miből tud a szerencsétlen állam? IMF hitelt vesz fel például, vagy más hitelt, de egy biztos: egy kormány lehetőségei itt érnek véget. Hitelt fölvenni, és lyukat beszélni a befektetők hasába teljesen eredménytelenül. Minél több hitelt vesz fel az állam, annál több pénzt kell később előteremtenie, hogy törleszteni tudjon. Magyarország egy olyan ország, ami évről évre többet teremt elő, de évről évre még ennél is nagyobb mértékben növekszik a visszafizetendő pénzmennyiség. Egy sikeres ország évről évre többet teremt elő, és ebből vissza tudja fizetni a tartozásait. Mit tud tenni egy olyan ország, aminek hitelt kell fölvennie, hogy a gazdaságot növekedési pályán tartsa pénzosztással, de ezzel szép lassan megfojtja magát?

A másik lehetőség igen érdekes. Mindenki feltette már magában a kérdést, hogy mi lenne, ha nyomtatnának csak neki néhány forintot, végülis fel sem tűnne senkinek. Nagyon fura, de ez is egy megoldási lehetőség lenne. A modern gazdaságban a pénz értékét nem az adja, hogy van a nemzeti bank trezorjában a pénzmennyiségnek megfelelő értékű aranyrúd-hegy, hanem az adja, hogy van az ország gyáraiban a pénzmennyiségnek megfelelő termelés. Ha több pénz van forgalomban, mint amennyi a termelés, és ez feltűnővé válik, akkor a pénz értékét veszti, inflálódik. Ez különösen a béreknél zavaró, mert általában a pénz értékvesztésével a nem korrigált fizetések gyakorlatilag fizetéscsökkentést jelentenek. De mint említettem, a "csak úgy" pénznyomtatás nem nevetség tárgya, hanem gyakorlat. Lehet olyat is csinálni, hogy egy állam, például Magyarország nagy ravaszan kinyomtat több milliárd forintot csak úgy plusszba, anélkül hogy a gazdasági teljesítmény növekedne. Ez a pénz megjelenik a forgalomban, az emberek kezébe kerül, akik elköltik, ettől a gazdaság többet kezd termelni, hogy a költekezést kiszolgálja, és bumm, máris ott van a gazdasági teljesítmény a sunyi titokban kinyomtatott pénzmennyiség mögött. Miért nem csinálják ezt? Hiszen így nem eladósodásról van szó, hanem meggazdagodásról! Két oka van, ha egy ország nem ezt csinálja. Az egyik oka a kockázat. Hiába pumpálnak több pénzt a forgalomba, ha valamiért ettől nem növekszik meg a termelés. Akkor aztán megérzi a piac, hogy több a pénz, mint amennyi az értéktermelés, és ettől a forint extrán inflálódni kezd. Kinek kell az, főleg egy válság közepén?

A másik ok, ami miatt nem csinálják ezt a kormányok, hogy ezt nem a kormányok tehetik meg. Pénzkibocsátási joga csak a nemzeti bankoknak van, a nemzeti bankok pedig általában teljesen függetlenek a kormányoktól. Ennek megvan a maga biztonsági oka, nagyjából olyasmi előnyökkel járhat ez, mint mikor az alkotmánybírót nem a kormány nevezi ki, hanem egy elfogulatlan testület. Én félig bölcsészként nem érzem ezt ennyire így, én úgy gondolom, hogy abból semmi kára nem származhat egy demokráciának, ha a jegybankelnök (nemzeti bank elnöke) neadjisten a miniszterelnök klónja. Ha Simor András jegybankelnök nem akar kockáztatni, és plussz forintokat a piacba pumpálni teljesítmény nélküli pénzkibocsátással, akkor nem fog ilyen megtörténni. Akkor sem, ha V a seggét a földhöz veri.

Én úgy képzelem el 2012-t, hogy szemben az újságírók találgatásaival, a kormány tényleg megszerzi a befolyást a jegybank felett, és ezáltal a gazdaság felett, és olyan korlátlan teljhatalmat kapnak, mint amilyet a demokrácia területén is, ami így már nem is demokrácia, csak amennyire nekik jól esik. Akkor aztán azt mondhatják az IMF-nek, hogy inkább nem tetézik a bajt, és nem vesznek fel kölcsönt akkor, amikor egyébként is bevételcsökkenéssel számolnak. Mert hitel helyett forint kibocsátással akarnak sikert elérni. Természetesen úgy képzelem, hogy ez a magyarországi befektetők összetételében átrétegződéshez vezetne, de összességében a befektetett tőke nem csökkenne. Képzelgéseimet ha már így szabadjára engedtem, egy gondolatot elmorzsolnék arról is, hogy annak idején azért indult el a válság, mert rossz adósoknak is adtak hitelt a bankok, így nyilván nem folyt be a várt bevételük egy része, és ez egy csődhullámhoz vezetett. Egy állam viszont mindig jó adós, mert sosem megy csődbe, sosem menekül el, és kezd új életet egy másik országban álnévvel, mindig megtalálható, és mindig behajtható rajta a pénz. Mert az országokban kormányok igazgatnak, és a kormányoknak ellenzékeik vannak, és az ellenzék szívesen lenne kormányon, tehát amit nem tesz meg a hitelezőnek az egyik kormány, azt majd megteszi a megbuktatott kormányt követő új kormány. Örülnék, ha a kétharmadot nem csak arra használná a fidesz, hogy Semjén Zsoltot farag mindenkiből törvényileg az egész napos iskolákban és az otthonokban a megfélemlített médiával, hanem gazdaságpolitikai huszárvágásra is. Rossz adósként viselkedne, fizetne amennyit a meglévő kiadásai mellett még fizetni tud, vagy még annyit se. Szemrebbenés nélkül nézné végig ahogyan elveszti a mostani befektető réteg bizalmát, és elébe menne a gazdasági összeomlásnak, de ezzel az azt követő felépülésnek is.

Igen, Izlandra gondolok, ahol márciusban egy népszavazáson döntöttek arról, hogy nem fizetik meg az állam adósságát. Izland teljesen más helyzetű ország, mint Magyarország, de Görögország is teljesen más helyzetű ország, mint Magyarország, mégis Görögországként viselkedünk. Hitelfelvétellel tartjuk egyben a gazdaságot. Minek? Most is informatikusnak kell lenni ahhoz, hogy keressen az ember annyi pénzt, mint Svájcban egy bicikliszerelő (nem túlzás, Google), én nem fogom siratni a magyar "jólétet", ezt a gazdaságot.

Végezetül megeresztem azt a pár sort, amire az elején utaltam a fogyasztásnál. Néhány könyvön, a számítógépemen, a bringámon és a ruháimon kívül semmim sincsen, még megtakarítás sem, se magánynyugdíj-számlám, mégis nagyjából kiegyensúlyozott, elégedett és nevezzük nevén: boldog vagyok. (Eltekintve a szerelmi hullámvölgyektől.) A fogyasztás nem kenyerem, persze ha adnának pénzt, rögtön lakásvásárlásban, meg autó beszerzésében és ezek fenntartásában gondolkodnék. Sőt, bosszantana, hogy erre-arra nem is jut (így is bosszant olykor). A fogyasztáson alapuló társadalom és rend azon alapul, hogy rengeteg fölösleges holmit gyártanak. Ha kevesebb fölösleges holmit gyártanak már, válság van, és romlik az életszínvonal. Bajba jutnak a lakáshitelesek, és így tovább. De ez a rengeteg gyártás terheli a környezetet, és pazarolja a rendelkezésre álló alapanyagokat. Arról nem is beszélve, hogy az eleve nyomorban élők tömege alól is feléljük a bolygót. Magunk alól is feléljük a bolygót. A válság előtt volt még szó a globális felmelegedésről, most a válságban alig, de szerintetek most leállt? A válság miatt csökkent a melegedés üteme is? Arra akarok kilyukadni, hogy a fogyasztói társadalom helyreállítása helyett jó volna teret engedni a természetes folyamatoknak, hiszen a mostani, illetve a válság előtti rendszer száz sebből vérzett. Hagyni csődbe menni, ami csődbe megy, kibekkelni az így keletkező munkanélküliség keserűségeit mondjuk társadalmi szolidarítás segítségével. Például önkéntesek mindenhová kellenek, akinek pedig van mit a tejbe aprítani, aprítsa önkéntes programok támogatásába, és máris van ami felszívná a munkanélküliséget. Egy példa a rengeteg közül. Hol vannak a milliók, akik megsiratnák a válság előtti világot?

2012-ben továbbra is nyitva áll a lehetőség minden nemzetgazdaság előtt, hogy bárkát építsen özönvíz idején, vagy homokzsákokat pakoljon a régi háza köré.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.