Szenteste végre! A terv szerint Anna és én készítettük a karácsonyi vacsorához a levest.

Az előző napi találkozásom a francia konyhával óriási komplexust ültetett el bennem, úgyhogy hatalmas odafigyeléssel készítettem el itt is az unalomig főzött Tárkonyos Csirkeragu levest, amit már a sokadik városban főzök meg a vendéglátó kérésére. Valóban finomra sikerül, pedig csak a receptet követem. Most a franciákon volt a sor, hogy megmondják, jó-e a tárkonyos csirkeragu leves. Húsz főre készítettem.

Míg serényen aprítottam a sárgarépát és társait, Anna sajtos pogácsa készítésébe kezdett. A hugi nagyon kitett magáért. Időközben kiderült, hogy Dareik, a lengyel önkéntes is főz vacsorára, úgyhogy a tárkonyos csirkeragut a lengyel céklalevessel is össze tudták vetni a franciák, mikor eljött az ideje. Érdemes tudni, hogy a tárkonyos csirkeragu hagyományos erdélyi étel, hiába hiszik sokan, hogy francia.

Eredmény.

Az előétel elfogyasztása alatt kihűltek a levesek, viszont Anna pogácsáját is az előételek között tálalták fel, nem tudták mire való. Örömmel falta be mindenki, úgyhogy egy sarkalatos magyar kaja máris versenyben maradt olyan kiválóságokkal, mint a libamájas baguett-szeletek, vagy a füstölt lazacos szendvics. Egy francia étkezés, amikor megadják a módját, előétellel kezdődik, lehet ez saláta vagy akármi, mert a lényeg a beszélgetésen van. Egy étkezés akár 3 óra is lehet, de nem úgy, mint nálunk, hogy utána beszélnek, és azért, hanem előtte. Mi ugye ettünk volna, én különösen feszülten vártam a levesem tálalását, nagyon-nagyon aggódtam, de csak ontották a szót a pogácsa rágcsálása közben.

Eljött persze a pillanata a tárkonyos csirkeragu levesnek is. Ami a céklalevest illeti: az egyik Down-kóros lakó, Annie már nem tud rágni az elhatalmasodó Alzheimer-kórja miatt, úgyhogy neki össze kell turmixolni minden ételt. Lengyel-magyar barátság jegyében összeturmixolta Dareik a két levest, és mindennél finomabb pempőke lett belőle. Jól megfért együtt a kettő. Turmixolás nélkül viszont (minden barátságom a lengyeleké, de mégis) a céklalevesük nem volt olyan jó. Főleg az a feltűnő, hogy egy étel egy íz: céklaleves céklaízű. Céklából és levesbetétből állt. A tárkonyos csirkeragu leves viszont osztatlan sikert aratott, kérdezgették, mi a neve: la szup dü pulé avek dö esztragon, hiszen magyarul mondva egy hangot sem értettek belőle.

Otthonról hozott mákos bejglivel koronáztuk meg az estét, mondanom sem kell, hogy nem okoztunk csalódást.

A kísértetkastélyról majd holnap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.