Kijövetelünk megtervezésekor sokat morfondíroztunk azon, hogy mi lesz a jó. A dilemma röviden: Londonban sok a munka, sok a külföldi, könnyen megy az egész kivándorlás, viszont vidéken lényegesen olcsóbb a lakhatás. Na most akkor hol a jobb? Nekem az autó válaszolta meg a kérdést.

Ha jól tudom Londonban azért is láttam Bristolhoz képest kevesebb autót, mert London belvárosából ki vannak tiltva. Ezzel szemben itt a közúthálózat teljes terjedelmében parkoló autókkal van kiszegélyezve. Első pillantásra ez a jóléti társadalom pazarlásának tűnt. Tény, hogy van köze a jóléthez, de miután második hete járok biciklivel munkába, és legalább az egyik irányba menet, de inkább mindkettőbe bőrig szoktam ázni, vágyódni kezdtem egy zárt utasterű jármű után. Magyarul: megvan a gyakorlatias oka is annak, hogy szinte minden jogosítványérett embernek van egy autója, ez pedig az, hogy száraz ruhában munkába érkezni jobb, mint vizes ruhában. Vágjunk akkor bele ebbe az egész autó ügybe!

1. Tömegközlekedés

Egyszerű: míg Londonban aránylag értelmes buszhálózat egészíti ki a metrót, addig Bristolban nem. A külvárosból a belvárosba és vissza mennek a buszok, tehát egy déli városrészből egy keleti városrészbe csak a központon át lehet eljutni. Így van az, hogy a munkahelyemre gyalog másfél óra alatt érek be, és busszal is éppen ennyi időbe telik. A másik az a járatsűrűség. Londonban sűrűn járnak a buszok, Bristolban csak egy értelemben. Mondjuk 20 percet várok, hogy jöjjön a 42-es, a 43-as, a 44-es, vagy a 45-ös busz, és hirtelen felbukkan egyszerre mindegyik. De abszurd módon olyan is volt már, hogy a 90-es buszra vártam, ami 10 percenként jár, és ez jó, ezzel elégedett vagyok, és egyszer negyed órát vártam rá, viszont jött kettő is egyszerre. Munkából haza már nehezebben jutok, mert éjjel végzek, és akkor csak a 45-ös jön már szóba, ami olyankor már csak óránként jár. Kétszer is jártam már úgy, hogy a 21.54-es egyszerűen kimaradt. És akkor vártam 22.54-ig, vagy hazagyalogoltam. Végül az árakról: Londonban drágább, Bristolban olcsóbb, de nem annyival. Ha folyamatosan veszek heti bérleteket, akkor 64 font egy hónapban. Ez nem veri magasan az autózás költségeit, és ha figyelembe vesszük azt, hogy ittlétem alatt hányszor késtem a munkámból önhibámon kívül (egyszer a 44-es busz csak úgy minden tájékoztatás nélkül letért az útvonaláról és a garázsba ment, majd vissza), akkor világos, hogy Bristolban (vidék) a tömegközlekedés nem alternatíva.

2. Bicikli

A folyamatos esőzés nemcsak a munkába járást édesíti meg, hanem a biciklit is szétrohasztja. Viszont bicikliponyvával, esőnadrággal, gumicsizmával és esőkabáttal ki lehet fogni az esőn, nem úgy az ember méltóságán.

3. Motor

A motor az jó. Csak visszatartanak a bürokratikus tennivalók, amik nem olyan tetemesek, viszont. A legegyszerűbb, amit tehet egy B jogsis ember, hogy letesz egy délután alatt elvégezhető gyakorlati vizsgát, amivel két évig ideglenesen róhatja az utakat, a tanuló vetetőt jelentő L tábla viselésével. Ahhoz, hogy az L betű ne legyen ott, nagyjából 600-700 fontnyi tanfolyamozás és vizsgázás útján megszerezhető A-s jogsi vezet. Támpontul az összeghez: Egy hónapban minmálbért keresve reálisan 300 font körül lehet spórolni. Motort venni sem olyan olcsó, mint autót: robogók 300 font körül, komolyabb dolgok 800 font körül, és akkor még kéne a felszerelés, aminek utána sem néztem. A motor biztosítása és az üzemanyag viszont azt mondatja velem, hogy a motor a jó. Csak nagy befektetés az elején.

4. Autó vásárlás

300, azaz háromszáz fontért üzembiztos autókat lehet venni. Gyakorlatilag akár ma is vehetnék, sőt, ha Erika az első főbérlőnk nem húzza be az 500 font depozitunkat ordas kurva módon, hát akkor meg pláne. Erika szerencséje, hogy nem ezen bukik el az el-nem-ázásom. Autót venni egyszerű és olcsó.

5. Benzin

Ugyanannyi, mint otthon, viszont itt magasabb a fizetés. Egy hónapos munkába járást 40 fontból kihozzák a kollégák, szóval a 64 font-os buszbérlet alatt vannak.

6. Kötelező biztosítás

Ezek után a fene hinné, hogy a biztosítás milyen drága. Akiknek már Magyarországon is volt autója, azoknak van balesetmentes múltja jó eséllyel, így nekik olyan 300-600 font egy évre, az meg havi 30-50 font, plussz 40 a benzinre, tehát 100 font alatt van az autózás per hó, amit elbír egy háztartás. De én ebből a szempontból újszülött vagyok, nem volt autóm és biztosításom, nekem 3000 (háromezer) font egy évre, havonta pedig 260 lenne. Nagyjából itt van a pont. Forintba át se számolom, elég annyi, hogy jelenleg kb. 60 fontot költök közlekedésre (bérlet vagy extra kaja és alkatrészek a biciklizés miatt), és marad 200-300 fontom hó végére. Ha fizetném azt a buzi biztosítást, akkor akár haza is mehetnék Magyarországra, mert ugyanott lennék, hogy hó végén koppra van meg a minimál dolgokra a fedezet. (na jó, itt lenne egy autóm) Alternatívaként eszembe jutott, hogy Magyarországon vennék autót, biztosítást miegyebet, és itt használnám. A szlovák munkatársam is otthoni autóval jár, de otthon nem 300 fontért vennék üzembiztos autót, hanem 1000-2000 fontért. Az "itt veszem meg, otthon helyezem forgalomba, itt használom" pedig a mekis kötelezettségeim mellett nem megoldható.

Mérleg

Nekem, mint korábban autóval nem rendelkező vendégmunkásnak London jobban megfelelne kényelmi szempontból. Anyagilag majdnem ugyanott lennék: 200 fonttal drágább lakhatás majdnem felér azzal a biztosítással, amit a vidéki városok szar tömegközlekedése miatt majdnem biztosan meg kéne kötnöm. Mert ha például nem a mekiben szeretnék dolgozni, hanem valami testhezállóbb helyen, például iskolában, vagy ápolóként, akkor ahhoz autó kell, a különböző helyszínek miatt. Persze az magasabb fizetéssel is jár, nade előbb van a vetés, csak aztán jön az aratás. Most mindenesetre marad Bristol még egy ideig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.