Ha már az élesebb képről írtam az előző bejegyzésben, akkor ezt nem hagyom szó nélkül. Jóbarátom invitált a Rippln Hungary facebbok-oldal kedvelésére, megtettem. Éppen pár nappal korábban olvastam egy tavalyi hírt, hogy a Facebookon bevezetnek valami MLM hirdetési rendszert, és konstatáltam, hogy akkor ez is besült, hiszen már 2013 van, és még semmi hír róla. A Rippln valami hasonló. A magyar Facebook oldalon azt mondják, küldjek üzenetet egy email címmel, ha érdekel az infó erről.

Elküldtem az email címem, és kaptam egy meghívót. A meghívóval beregisztráltam a rippln-re, ahol így nyílt egy saját profilom, amiból további 5 embert hívhatok meg. Továbbá megnézhettem néhány videót, amik alapján a következőt raktam össze: A rippln egy épülő hálózat, aminek a fő célja, hogy hirdetési csatornává váljon.

A dolog sikerülni is fog nekik, mert a következő dolgok hatottak rám:

- dinamikus magyarázó videók

- fiatal hülyegyereknek érezhetem magam a magyarázatot hallgatva (fontos, rengeteg, óriási, nem kell mást tenned, hamar, mielőtt, máris, kész)

- pénz ígérete

- bennfentesnek éreztem magam

- az ismerősök meghívása időkorlátos, ami növeli a "belső körös" érzést

Ez robbanni fog így.

Tehát ha nem vetem bele magam a dologba, akkor egy olyan MLM játékból maradok ki, ami sokkal nagyobb méretű lesz, mint eddig bármelyik. Ez, és kizárólag ez pedig gondolkodóba ejtett, mert a "mi van ha" érzés a történész énemet sokkal érzékenyebben érinti, hiszen voltak jól ismert dolgok a múltban, amik egy ponton sokkal meghatározóbbá váltak a korábbihoz képest. Például az Első Világháború alapjaiban változtatta meg a világot, pedig az is csak egy klasszikus háborúnak indult. Éppen ezért különös körültekintéssel tudtam úgy dönteni, hogy ezt a Rippln-dolgot inkább ejtem.

Az ilyen bizonytalan helyzetekben az ember jobb, ha kontextusába helyezi el a dolgokat. A promó anyagok mindent elkövetnek, hogy ne így tegyél, mert ez egy soha nem látott dolog, és mégis milyen kontextusba tudod helyezni, ha ez a jövőről szól, nem a jelenről? Hát olyan kontextusba lehet helyezni, hogy a jelenben szereztem tudomást róla, és még van egy-két további dolog a jelenben.

Először is, ez az, aminek látszik: piramisjáték, nem jogi értelemben. Látszik is rajta, és a keserű mellékízt, amit ez a tény okoz, narancssárga színekkel próbálják elnyomni, sikertelenül. A zsák pénz sulykolása minden korábbinál meggyőzőbb viszont, és az is igen csábító, hogy csak ki kell adnom az ismerősöm adatait, lehet e-mailben ajánlani a dolgot, nem kell tukmálni sem. Különös például, hogy a saját adataimat meg sem kellett adnom. Persze, mert a jóbarátom már megtette, így kaptam a meghívót. És ha nem szállok be, a telefonszámom és az e-mail címem akkor is benne lesz a rendszerükben. Tehát ha meghívok 5 embert, akiknek 20 órája van eldönteni, hogy beszállnak-e, de a konzervatív ismerőseimből 100-at kell végül meghívnom, hogy legyen 5, aki el is fogadja, 100-nak akkor is kiadtam az elérhetőségét. Magyarul: a rippln kezébe rengeteg ember elérhetősége kerül, ami egy hirdetési rendszer számára gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Facebook és a Google lefedettségével tud majd versenyre kelni. Mint ilyen, nem ver át senkit, amit én etikátlannak tartok az az, amit nem is a Rippln követ el, hanem a barátaim, hogy egy ismeretlen cégnek a homályos ígéreteiért simán kiadják a telefonszámomat és email címemet.

Másodszor: a promó anyagok olyan hatást keltenek, mintha ez a dolog lenne a jövő egyedüli üzleti lehetősége. Rengeteg üzleti lehetőség volt a múltban, és lesz a jövőben. A gyarmatosítás előrehaladtával ha valaki kellő időben létesített bagóért egy cukornád ültetvényt, akkor pár éven belül már a kastélyát építette Dél-Amerikában. Ha egy földbirtokos-család az elsők között vette fel a kereszténységet a barbár vidékeken, akkor pár évtized múlva a keresztény uralkodó legnagyobb hűbérese lett. Ha a kilencvenes években valaki fröccsöntő üzemet nyitott, ma már a medencéből legyint a rippln ígéretére. A 30-as években tojástojó tyúkokat nevelni a kisemberek nagy esélye volt. De ma nyitni cukornád-ültetvényt, felvenni a kereszténységet, nyitni fröccsöntő üzemet, kezdeni tyúkot tartani már más kategória. Tehát ugyanígy: tegyük fel, hogy a ripplin egy üzleti lehetőség, rendben, de akkor erre is vonatkozik ez a szabály: nem lesz örökké az. De könnyen le lehet vezetni, hogy miért nem az már most sem. A közgazdaságtan alapszabálya, hogy a pénz a pénzhez vándorol. Ez a törvény nem változott az ősidők óta, ez szinte fizikai törvény. Tehát ha a rippln-be nem kell pénzt tennem, aligha járok vele jól. Persze rosszul sem, ez vitathatatlan. De most csak arra próbálok rávilágítani, hogy a rippln beállítja magát a nagy üzleti dobásnak, pedig nem az. A nagy üzleti dobások ismérve a következő: cukornád ültetvény nyitásához oda kellett hajózni, barátkozni kellett a kormányzóval és pénz segítségével be kellett rendezni egy ültetvényt. Ami olcsó volt, az a földbirtok, a többinek rendes ára volt (rabszolgák, szerszámok, épületek). Ami nagy dobás volt benne, hogy a nyereséghez képest kevés ráfordítást igényelt. A kereszténység felvétele nem járt automatikusan nagybirtokossá válással, mert a nincstelen paraszt ugyanolyan földönfutó maradt utána is. Vagy egy másik példa: tőzsdézni is akkor lehet igazán, minél nagyobb a tőkéje az embernek. Nagy tőke - nagy tolerancia a piac kilengéseivel szemben; kis tőke - kis játékidő. A nagy üzleti dobások annyiban különböznek a sima üzlettől, hogy nagyobb hasznot hoznak. De ugyanúgy befektetést követelnek meg. A rippln nem üzlet, hiába ígéri azt. A rippln valami más, és lehet, hogy mikor kiderül, hogy mi, akkor mégis szívesen lennék a részese, de nem lesz semmi baj akkor sem, mert mindig van piaci rés a tőke számára, de sosincs a nincstelen paraszt számára. Bele kell nyugodni. A nincstelen paraszt menjen Nyugatra tőkét felhalmozni, ha ki akar törni.

Egy harmadik dolog is megfogalmazódott bennem a ripplnnel kapcsolatban: a promó vidóiban az Angry Birds-szel, Facebookkal, Twitterrel, Wal Marttal és az Amazonnal említi magát egy társaságban. Mikor valamit útjára indít az ember, akkor elképzeli, hogy milyen méretű dolog lesz, és vagy úgy lesz, vagy nem. Egyelőre a rippln nem Facebook, és ha azt akarja közölni velem, hogy persze nem, de képzeljem el magam olyanként, aki a Facebook indulásakor lett tag, akkor arra azt mondom, hogy egy Facebook profil az egy Facebook profil 2004-ben is és 2013-ban is. Más kategória, ha üzlettársnak invitál egy kezdeti fázisban. Az már jól hangzik, de nincs tőkém, szóval azzal meg azért hagyjon békén.

Összefoglalva: biztosan nagyra duzzadó MLM lesz, amiben az etikátlan az, hogy nem a saját ostobaságom miatt adom üzletemberek kezébe az elérhetőségeimet, hanem a barátaim ostobasága miatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.