Errefelé scrumpynak hívják a vidéki népek a cidert, nem Bristolban, de a szomszédos falvakban már igen. Először tavaly télen ittam almabort, mikor meglátogattam a húgomat Bretagne-ban, és talán írtam róla, de inkább hiszem azt, hogy nem, úgyhogy most bepótolom/megismételem.

Amit akkor ittam, ott a franciáknál, az elsőre valami borzalmas lőrének tűnt. Ma tudtam meg, hogy Ausztriában Mostnak hívják az almabort, főleg Stájerban, és igen, olyan zavaros íze volt, mint a mustnak, csak ugye almából, nem szőlőből, mint nálunk. Csórikáimnak alma jutott, de becsülettel kihozták belőle a legtöbbet. Ami a legbosszantóbb volt a cidre-ben (Bretagne-ban úgy hívják), hogy volt egy igen keserű utóíze, mert amíg kortyoltam, addig barátságos alma-zűrzavart éreztem, de aztán ahogy levettem a zöld üveget cseresznyepiros ajkaimról (Amélie csodálatos élete), egyből torkomnál ragadott az az alattomos dög, és az almák legsötétebb arcát tapasztalhattam meg. Ebben a bizarr kakashintában mégiscsak volt valami vonzó, mindenekelőtt az az enyhe december, meg a kőfalak és a borostyán, meg az Atlanti-óceán sós levegője a szitáló esőben, amitől aztán mégiscsak megkedveltem az almabort. És persze akartam is, mert valami misztikus bizalommal viseltettem iránta már egészen kicsi koromtól fogva, pedig meglehetősen sok víz folyt le a Dunán, mire megkóstolhattam ott messze földön.

Namost, itt Angliában rogyásig vannak a teszkók polcai ciderrel. Két-háromliteres műanyag palackokban kínálják az olcsó berúgást. Úgymint a Thatcher's vagy a Strongbow. Hatalmas dilemma minden alkalommal végigmenni az alkohol osztályon, mert balról a cider csábít, jobbról viszont mindig van valami fantasztikus sör leárazás (20 Fosters/Calrsberg/Budwiser 4000 forintért), és még mindig nem világos előttem, hogy vajon a sört, vagy a cidert érdemes-e inkább inni. A kutya valahol ott van elásva, hogy a sör dobozban az italok legalja, és arra való, hogy mikor szerelmi csalódás éri az emberfiát, akkor nyakló nélkül vedelje. Sör korsóban egy pubban a munka utáni beszélgetésekhez való, mert hagyja a dolgokat folyni a medrében. Mert ha mondjuk bort iszik az ember, akkor az egy utazás, bármilyen pocsmányt iszik is az ember. A bor megragadja az embert, és módosítja a tudatát, és egy borozás ezért sosem végződhet úgy, ahogyan elkezdődött. A cider pedig valahol a kettő között kell, hogy álljon, mert annál azért többre képes, mint a sör, de messze nem ragadja ki az embert a sárból annyira, mint egy finom villányi Pinot Noir (aki azt hinné, sznob lettem, nyugalom, ezt csak úgy random írtam).

Angliában nagy fogyasztótábora van a cidernek, de az angol konyháról mindent elmond, hogy nem igazán alakult ki étel-kör a ciderhez. Mindenféle sznob weboldalakra kellett betennem a lábamat ahhoz, hogy valamiféle útmutatót rakjak össze magamnak. A zavarba ejtő az, hogy a következő ételeket javasolták a különböző helyeken: hal, baromfi, disznó, sajt. Tehát a bárány és a marha maradt csak ki a sorból, de talán ha tovább kutatok, még azok is befutnak. Nosza, volt itthon sajt (igen, nagy a jólét itt Angliában), úgyhogy vágtam is néhány szeletet a cider mellé, és nem vagyok sommelier, de szelídgesztenyének éreztem a sajtot (tehát tényleg nem vagyok sommelier, ő a bort érzi). Szóval a sajtnak zöld lámpa, és kell is, mert egy-két pohár után már igencsak kezd gyűlni a gyomorsav, és kell valami semlegesítő. Random kipróbáltam az albertkekszet is, és kicsit kizökkenti az ember hangulatát a komfortos édességével, de még a sajtnál is jobban harmonizál a ciderrel. Tehát kiemeli a cider barátságos oldalát, amit észre sem vesz az ember odaáig. Ellenben a sajt nem simul bele a cider ízkészletébe, hanem csak kibővíti azt, de legalább meghagyja az embert a kulináris hangulatban. Őszintén szólva a baromfitt nem nagyon tudnám elképzelni, esetleg a hitvány kitudja miből készült csirkepogácsákat, vagy bürkét, vagy hasonló szaftos cuccokat. A magyar kolbászt semmiképpen, de az angol kolbászt mindenképpen, csakhogy az már akkora önsanyargatás lenne, hogy inkább meghallgatok helyette egy politikai gyorsjelentést hazulról, mint hogy összekombózzam a kettőt.

És itt még nincs vége! Angliában hatalmas becsapás áldozataként éltem szánalmas, értelmetlen, pénzgyűjtögetős hétköznapjaimat, mert a bretagne-i cidr ízének emléke úgy megkopott, hogy elhittem, hogy a Strongbow és a Thatchers, meg a többi flakonos vacak az A cidre. Nem az. Írtam legutóbb, hogy Robi ismerőse és annak ismerőse járt itt Bristolban, és lementünk a kikötőbe, és ott ittunk sört, illetve Gábor cidert ivott, amibe belekóstoltunk, mert olyan meghökkentően drága volt. És egyből felismertem: az volt a CIDRE, a francia. Úgyhogy most már rá se nézek az áruházban a palackos vacak-hegyekre, mert a szememben azok nem mások többé, mint alkoholos üdítők, főleg ha körte vagy cseresznye ízesítésűek. Majd megissza ezeket az, akinek fejfájásra van szüksége. Van azonban a közeli hipermarketben egy bizonyos Scrumpy Cloudy Cider, kétszeres árán a többinek, nem flakonban, hanem üvegben. És nem mondanám szénsavasnak, nevében pedig benne van, hogy nem is olyan tiszta, mint a Sió almalé, hanem inkább olyan mustos. Ízre ez sem az igazi, mert túlságosan lágy még így is, de határozottan több köze van az almához, mint a Strongbow-nak. És nem árulok el titkot, ha leírom, hogy ennek a bejegyzésnek az apropója az, hogy illedelmesen berúgtam tőle, és rákényszerített, hogy dicsőítsem. Nem fáj a fejem, úgyhogy nem bánom.

Amit mint egykori földrajztanár, vagy mint jelenlegi krumpllisütő nem igazán tudok hová rakni az, hogy ha a szabolcsi alma akkora fogalom, akkor Magyarországon miért nem foglalkoznak almabor készítéssel? Egyetlen lehetséges választ tudok elképzelni: minek bajlódjon az ember almabor sajtolásával, ha a prés alól ott csurog ki a fenséges magyar bor? Emlékeztek még a Belga boros dalára? Te jó ég, volt idő, amikor még olyan felhőtlen volt minden, mint akkor...

Almaborgőzös elragadtatásomban egy offtopic a végére: elárulom, egy reklámfilmet készítünk (ebben a fázisban még leginkább csak én) a Gazétának, amiből még egy képkockát kiszivárogtatok ide. Nagy bőszen készítettem, és részben ez az oka annak, hogy az utóbbi időben a Facebook oldalt takarékra tettük. Angol humorral átitatott 2 perc várható a nyár közepén (az animáció persze már holnapután készen lesz, de a kiegészítő attrakciókra még várni kell = pénz).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.