Anglia után itthon elég furcsa, mert olyan, mintha mindig is itthon lettem volna. :) Meglehetősen otthonosan mozgok itthon, és mivel nagyon sokmindent kellett csinálni közvetlenül a hazaköltözésnek köszönhetően, ezért arra egyáltalán nem maradt időm, hogy feldolgozzam: nincs többé Bristol. Furcsa tudatállapot, elvágólag vége szakadt az egész tervnek. Könnyedén omlott össze, mert gyufaszálak tartották a háttérben. Két dolog volt, ami miatt ennyi ideig tartottam a pózt, hogy a kölcsönöket visszafizessem és mert január óta esélyes volt, hogy kapok tanári munkát. Az ügynökségnek nem szóltam, hogy hazajövök, mégsem hívtak azóta sem, nem mintha számítana, de tanulságos.

Nagyon jól esett a nyár, az igazi hőség, a konstans dögmeleg, a forró éjszakák, a szúnyogok és a hajnalban óbégató részeg tahók. Ez a tahóság mégsem az a tahóság, amiben nyugaton volt részem, úgyhogy tényleg nem zavart ezúttal.

A munkakeresés volt az igazi izgalom a dologban, mert enyhén szólva nem volt sok spórolt pénzem Angliából. Kiszámoltam, hogy kb. egy évig kéne ott güriznem a mekiben, hogy ki tudjam fizetni a tartozásaimat, de ha itthon sikerülne bármit kifogni, nem telne sokkal több időbe, viszont jobban érezném magam a bőrömben.

A munkakeresésem borzalmas dolgokat tett számomra nyilvánvalóvá, de attól félek, hogy fölösleges leírnom, mert egyrészt jól végződött minden, másrészt a negatív részét már hallottam mástól is, olyanoktól, akik a saját kudarcaikat a rendszerre kenik. Ennek ellenére rébuszokban álljon itt az én történetem is!

Feltett szándékom volt, hogy ne legyek újra tanár, mert még nem tudtam megteremteni azt az egzisztenciát, ami egy tanársághoz szükséges. Angliában két dolgot tanultam meg: az angol nyelvet és hogy a képességeimet használni akarom. Ebből további két dolog következett. Az egyik, hogy olyan munkát keressek, amihez nyelvtudás kell, a másik pedig, hogy ki kell derítenem, mik a képességeim. Angliában ez nagyon egyszerű lett volna. Nem állítom, hogy sík hülyék, de simán megtörtént velem például ez:

én: Jó napot kívánok kedves banki ügyintéző hölgy! (hi how are you?)

ő: Miben segíthetek? (hya!)

én: Szeretnék pénzt utalni egy magyar bankszámlára. Itt van az IBAN azonosító.

ő: Én nem tudok nemzetközi utalást intézni, kérem fáradjon a kollégámhoz a másik ablaknál (sorry)

én: (magamban) Magyarországon online is lehet indítani külföldi utalást, nem kell ehhez a bankba menni, és főleg nem kell hozzá szakképzettség. Én meg tudnám csinálni, ha odaengednél a gépedhez te ostoba banki ügyintéző a sokkal magasabb fizetéseddel.

Persze mindezt mekis baseball sapkában az ember éveken át hajtogathatja, nem jut előrébb, ha olyan élhetetlen, mint én. Mikor a mekis előléptetésemet kezdték feszegetni, akkor én pont fordítva lettem: kétségbe estem, és összeomlottam, hogy idáig fajult a dolog.

Itthon, hazatérve, hogy magasabb babérokra törtem, komolyabb versenybe kerültem. A nyelvtudást igénylő munkák közül egyet sem kaptam meg, mert angolul nagyon sokan beszélnek folyékonyan, és nem tudtam villantani semmi különlegeset. Sok egyéb próbálkozásom végeredménye az lett, hogy beadtam a jelentkezésemet tanárnak. Végülis ez a szakmám, és a visszajelzések alapján (érettségi átlagok és barátságos megnyilvánulások) jó vagyok.

20 kilométeres körzetben beadtam minden szaktanári állásra a jelentkezésemet: fél- és egész állásokra egyaránt. Nem felejtettem el kiemelni a szép érettségi átlagokat, és hogy ezt egy Waldorfban sikerült kihozni (a korrektség kedvéért: csapatmunka volt). Egyetlen iskolába hívtak be. A legjobb formámat hoztam. Az igazgató és a helyettese is egyre barátságosabbak lettek az interjú alatt, és úgy váltunk el, hogy nagyon hamar visszajeleznek. Bizonyára jött utánam egy jobb jelölt, mert azóta sem jeleztek vissza. Robiról még nem írtam, ő is ezerrel munkát keresett Anglia után, és ő is beadta az önéletrajzát boldog-boldogtalan helyre tanárnak is, de nála is némaság.

Mondtam magamnak, hogy józanul kell nézni a dolgokat. Jelentkezésem egy időbe esett Balogh bejelentésével, hogy 60%-os fizetésemelés lesz (azért írom így, mert még anyám is felhívott, hogy na mit szólok... átment az üzenet, és nem került semmibe...), szóval biztosan ezermillióan jelentkeztek tanárnak. Ezen kívül reformpedagógiát folytattam, és igaz, hogy érettségiztettem is, de szigorúan véve a tanítási gyakorlatokat leszámítva nincs gyakorlatom állami iskolában. Egy évet kihagytam, ez is igaz.

Másfelől viszont kaptam egy nagyon szerencsétlenül megfogalmazott e-mailt egy másik iskolától is: "sajnos nem áll módunkban alkalmazni". Ez két értelmű. Az egyik értelme az, hogy nagyon szabatosan akart fogalmazni az igazgatóhelyettes, vagy az iskolatitkár, és ezt a hülyeséget írta. A másik értelme pedig az, amit jelent.

Addott tehát két tanár, Robi és én, akik egymással párhuzamosan jelentkeztek tanári állásokra válogatás nélkül, és csak én kaptam egy behívást, abba az iskolába, ahol a volt csoporttársam helyére kerestek embert, én pedig bőszen hivatkoztam is rá. Máskülönben néma csönd. Voltam már így, mikor pályakezdő voltam. Csak azóta letettem dolgokat az asztalra, és arra számítottam, hogy egy-két interjúra azért csak behívnak majd. Egy gyakorlott pék is így kalkulált volna, mikor pékségekbe jelentkezik

Kezdem korábbról!

2010 tavaszán egy napsütötte vasárnap délelőtt, a 8 órai mise után becsöngetett hozzánk volt cserkészparancsnokom és őrsvezetőm, hogy jött a kopogtatócédulákért. Míg én kitöltöttem a saját nevemre és nem az övére (mégiscsak vasárnap volt!), szüleimnek bőszen ecsetelte, hogy a Fidesz győzni fog, és elszámoltatással kezdik. Ez volt akkor a hangulat, én is reménykedtem abban, hogy a Fidesz majd helyreállítja a bíróságok függetlenségét és tisztaságát (mintha nem történelem szakon végeztem volna...), de akkor is zavart már ez a szó, hogy elszámoltatás. Az elszámoltatás önbíráskodás, az elszámoltatás erős különbségtétel a mi falkánk és ő közöttük, az elszámoltatás megelőlegezett önigazolás, az elszámoltatóktól félni kell, az elszámoltatók biztosak a dolgukban, az elszámoltatók az Úr angyalai lángoló pallossal.

Így nem lepett meg idén a trafikmutyi, nem lepett meg a földtörvény, nem lepett meg az oktatási törvény. Nem lepett meg, mikor az alternatív iskolákat elkezdték szopatni rögtön 2010-ben. Az államosított iskolák, a Klebelsberg IK létrehozása és üzembe helyezése pedig... A KIK-et azért hozták létre, hogy kontrollálja az iskolákat. Ha bárki - beleértve engem is - azt hitte, hogy a KIK létrejötte csak az államot veti vissza fölösleges giga-feladatokkal, és csak egy egyszerű gumicsontja a vidéki konzervatívoknak, az valószínűleg tévedett. Én mindig idegenkedtem a baloldaltól, de egy percig sem tapasztaltam, hogy emiatt én labdába sem rúghattam volna 2010 előtt. Ezért tekintettem a Klebelsberg IK-re úgy, mint egy faszságra, nem többre. Közben meg mégis mi a zsákot csinálna egy ekkora kontroll szerv, ha nem kontrollálna? Lehetőségük van kizárólag fideszes tanárokat felvenni, de egye bassza, fölvesznek néhány ballib mócsingot is? És bárki kaphat trafikot is? Naugye!

Múlt héten kirúgták az X-faktoros hörgős szolfézstanárt a zeneiskolájából Miskolcon, amire lehet azt mondani, hogy az igazgatóság a tévét nézve döbbent rá, hogy alkalmazottuk rossz értékeket közvetít, de azt is lehet mondani, hogy a megdöbbent igazgatóság hétfőn olvasta emailben, hogy a KIK új tanárt vett fel a hörgős csaj helyére. Én biztos vagyok benne, hogy politikai alapon megválogatják az embereiket. Válogassák csak. A férgese úgyis kihullik egy-két év alatt: aki mutyizással lesz tanár, aligha fogja megtalálni a számítását ebben a szakmában, és hanyatt-homlok menekül majd. Hiába emelték meg vonzó hat-hétezer forinttal a fizetést.

A szomorú az, hogy nem lehetek biztos abban, hogy én azért nem kaptam lehetőséget iskolákban, mert politikailag nem vagyok elkötelezett, vagy mert Waldorfban tanítottam, vagy mert angliáztam egyet, vagy mert nem olyan vagyok. Simán lehet, hogy egyszerűen csak vannak nálam sokkal jobbak, simán rám lehet mondani, hogy nem kell egyből ezt az ízig-vérig nemzeti kormányt gyaláznom a saját kudarcom miatt.

Egy biztos, hogy kaptam munkát máshol: én lettem a kevés bölcsész-webprogramozó kóklerek egyike, ráadásul egy szerkesztőségben, szóval Kánaán (római katolikus értelemben!). Szóval... Anglia után bele a sűrűjébe egyből!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.