Eljött végre a december, izgatottan mentem le a verembe átfejteni és palackozni néhány vödrömet, de sírás lett a vége. Amit egy hónapja palackoztam, önthettem mind ki a fűre. Az üvegben lévő szénsavas cider gusztustalan zöld színű lett. Az ecetem is mutatott erre hajlandóságot az elmúlt hónapokban, de reméltem, hogy csak oxidációról van szó. Viszont a bor íze is fémes volt, így kétség sem fért hozzá, hogy a megzöldülő almabor esetével van dolgom. A kérdés már csak az volt, hogyan kerülhetett réz a lébe?
 |
 |
Szerencsére a tisztaságra nagy gondot fordítottam, bár a pince pince marad, főleg úgy, hogy nem vagyok sűrűn otthon. A vödrök kifejezetten élelmiszer minőségű erjesztő vödrök, úgyhogy azokkal nem lehetett gond. Adalékot nem adtam hozzá, de a következő dolgok kivédését szolgálták volna:
- kén a megbuggyanás ellen
- élesztőgomba a kiszámítható íz érdekében
- élesztő tápsó az élesztőgombáknak
- cukor a magasabb alkoholfok érdekében
Megbuggyant bort is csináltam fél literrel, csak hogy lássam, milyen az, és megmondhatom, hogy nem zöld színű, hanem zavaros de sárga ugyanúgy, mint a rendes almabor. Tehát azt is kizárhatom, hogy az adalékanyagok hiánya okozta a zöldülést. Amivel még érintkezett az alma, az a kiskés, ami rozsdamentes volt, aztán a szőlőprés, ami már nem olyan egyértelmű dolog, és végül a daráló. A prés vasból van, de zománcfestékkel fedett, bár kis részen érintkezik az almalé a prés tengelyével. Jövőre úgyis szeretnék egy nagyobb prést, és akkor az felsőtengelyes lesz, nem olyan, aminek a kosarában áll. A szakkönyvem azt írja, hogy a vassal való érintkezés feketedést okozhat, és az még kezelhető zab hozzáadásával, mert a zabszemekre kicsapódik a vas.
A réz viszont hatalmas gond, mert nem orvosolható semmivel, megtörtént és kész. Történetesen már daráláskor láttam, ahogyan a daráló dobjáról apránként lemarja a savas almalé a festéket. Nem értettem, mi a frászkarikának festették be egyáltalán, mindenesetre két fekete csík fut a darálódob két szélén. Darálás után pedig mindig gondosan elmostam a darálót, aztán száraz ronggyal letöröltem, és néhány darálás után világosan látható volt, hogy a darálódob horganyzott sárgaréz-ötvözetből van, amiről a horganyt itt-ott lemarta az alma. 2,8-3,2 között van az almalé PH-ja, legalábbis amikkel én dolgoztam, és ez természetesen barátok között is rohadt savasnak számít. Ez pedig óriási konstrukciós hiba. Be kell ismernem, hogy senki sem állította, hogy alma darálására is jó a répadaráló, de attól még egy daráló dobját nyugodtan csinálhatták volna rozsdamentes acélból. A szomorú ugyanis az, hogy a vaterától kezdve az OBI-ig mindenhol ugyanezt a szart lehet kapni:
Egyébként sem praktikus, mert a daráló csúszdája a két szélén ha 2-2 centivel magasabb lenne, nem hullana a rendesen alá nem tolható vödör mellé a pomáz. De hogy borítékolhatóan tönkreteszi az ember munkáját, az nagyon elszomorító. Ez egy magyar gyártmány mellesleg, ebből is látszik, hogy a nemzetiség nem jellemvonás, nem garancia semmire.
A rezes ciderem egyébként ihatatlanul keserű, de érezni benne az almát. A többi próba ízéről itt írtam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lorien · http://lorien.blog.hu 2017.12.20. 14:20:09
Idén beruháztam, és ez hosszú távú megoldásnak tűnik, még a birspálinkának valót is ezzel daráltam, meg sem kottyant neki. Drága, de rozsdamentes és villanyos.
www.kerti-komposztalok.hu/product/shark-fruit-1-6-kw-gyumolcsdaralo
azt mondta: