Történelemtanárnak lenni az utóbbi években kimondottan kínszenvedés. Mikor látod egymás után megtörténni kicsit másként azokat a dolgokat, amik már megtörténtek egy másik korszakban, egy másik országban, fásulttá tesz.

De azon még fel tudom rántani magam, hogy a demokrácia ellenére mennyire nem lehet számítani a lakosságra, ha valami veszélyt kell elhárítani. Mikor néhány százan tüntettünk az alkotmánybíróság felhigítása és a gránitalkotmány ellen, akkor is pont olyan csalódott voltam, mint a most hétvégi tüntetés kapcsán. Ha annak idején annyian vonultunk volna az utcára a jogállamiság védelméért, mint a netadó elleni tüntetésen, akkor az elmúlt évek egészen más keretek között és egészen másképp alakultak volna. A reggeli közben összetákolt, és délben megszavazott törvényektől megmenekültünk volna például, egyetlen példa a két-háromhetente befutó botrányos dolgok közül.

Bár a Jobbik hivatalosan nem támogatja a terrorveszélyes alkotmánymódosítást, rohadtul nem értem a magyarországi nyugalmat. Tényleg ment már át kétharmados törvény úgy, hogy néhány ellenzéki képviselő távolmaradása segítette át. Nem akarom szapulni a netadós tüntetés együgyű tanulságát, mert éppen ez a gyengéje a demokráciának: nem várható el a teljes lakosságtól, hogy felmérje egy-egy ügy horderejét és lehetséges kimenetelét. Azt gondoltam viszont, hogy a terrorveszélyes alkotmánymódosítás van annyira világos és képtelen pofátlanság, hogy tömegek horkannak fel rajta. Tévedtem, de már feldolgoztam.

A római köztársaság-korban volt egy tisztség, a dictatori cím. Iszonyatosan sok párhuzam állítható fel közte és az új kormányötlet között, de végülis mindegy, ha ez csak keveseket zavar. Úgyhogy csak a cinizmus idegesít.

1. Egy kormány feladata az lenne, hogy biztosítsa a jó törvényeket az ország gazdasági és kulturális működéséhez. Megtervezi a költségvetést, amelyben elegendő forrást biztosít az államot segítő szervek számára, mint amilyen a rendőrség és a katonaság is. Ezek a szervezetek pedig a biztonság fenntartásán ügyködnek. Nem tartozik a kormányok feladatai közé a biztonság közvetlen biztosítása, "szükségállapot" (még nincs neve a gyereknek) bevezetésével. Itt kilóg a lóláb. Ha valóban őszinte törekvése lenne a kormánynak, akkor a rendvédő szerveket akarná felruházni rendkívüli helyzetekben rendkívüli mozgástérrel. De önmagát ruházza fel.

2. Az utóbbi évek terrorizmusában világosan látszódik, hogy azok az országok érintettek benne, akik megsértettek valahol valamilyen érdekcsoportot. Ha csak az Iszlám Állam európai tevékenységét nézzük, látjuk, hogy a muszlim lakossággal is rendelkező Boszniát leszámítva Kelet-Európában semmi sem történik. A kelet-európai országok forráshiány miatt nem űznek nagyszabású külpolitikát, jelképes mennyiségű létszámmal vesznek részt nemzetközi missziókban, így aztán nem nyúlnak bele semmiféle darázsfészekbe. A nyári-őszi események is azt mutatták, hogy Magyarország is kizárólag tranzitországként érintett a terrorizmusban. Ha a francia kormánynak telt volna be a pohár, és állt volna elő a mostani fideszes módosítási ötlettel, látnám az okát. De Magyarország nem veszélyeztetett olyan arányban, amilyen arányban korlátozná a hétköznapi életet a kormány. Ágyúval verébre. Arról nem is beszélve, hogy ha mégis célponttá válnánk, a legegyszerűbb védekezés az lenne, hogy megszüntetjük a célponttá válásunk okát, de ez már pacifizmus.

3. A módosítási javaslat egyszerre gumicsont és csodafegyver. Már nem emlékszem, ez előtt min voltam kibukva, mert most ezen rágódom. Tulajdonképpen gumicsontokat sem kell gyártania a kommunikációs csoportjuknak, mert egyik botrányos lépésük elhomályosítja a másikat. Ezzel a javaslattal viszont többről van szó, mint a korábbi lépést feledtető újabb kreténségről. Ez a javaslat nem a terroristákat korlátozná, hanem a lakosságot. Következésképp nem a terrorizmus ellen lehetne fordítani, hanem a lakosság akarata ellen, ha éppen forrósodna a talaj.

Ez a három magyar igazság. És a ráadás:

Halász János szóvívő így fogalmazott: "a baloldali pártoktól nem meglepő, hogy nem akarják megvédeni a magyar embereket, de az új fejlemény, hogy a Jobbik is szembefordult a magyar emberek érdekeivel". A kormány előszeretettel kezeli gyerekként az egyébként felnőtt lakosságot. Egy értelmes ember ha ilyent olvas, hajlamos úgy kezelni a dolgot, hogy a "magyar emberek" az valami elvont entitás, amit tetszőleges vággyal fel lehet ruházni, és így elengedi a füle mellett. A jövőben remélhetőleg úgy olvassuk majd az ilyen szavakat, amit valójában jelentenek: minket. Nekem a biztonság és a jogbiztonság az érdekem. A Jobbik ezúttal furcsa módon az én érdekemet is szolgálta, mert beleépítette volna a javaslatba a 4/5-ös felhatalmazást, mint kritériumot. Ez is egy ügy, amivel színt vallott a kormány: nem a terroristák ellen akarják a törvényt. Gondoljunk bármit a DK-ról, az LMP-ről, a PM-ről, az MSZP-ről, a Jobbikról, meg a többi ellenzéki pártról, de ha a bulinegyedben gépfegyveres terroristák gyilkolásznának, biztosak lehetünk benne, hogy megszavaznák a "szükségállapotot" (nincs neve). De a kormány azzal számol, hogy a képvieslők 4/5-t nem tudnák maguk mögé állítani. Képviselőkről beszélünk, a "magyar emberek" képviselőiről. Elég beszédes, ha a kormány nem hisz abban, hogy a magyar emberek képviselőinek 4/5-e támogatná őket egy általuk terrorveszélynek titulált helyzetben. Ez a ráadás.

És az istenáldás:

Hála Istennek a kormánynak jelenleg is elegendő és hatékony eszköze van a váratlan válságok kezelésére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.