André Gunder Frank: ReOrient - avagy a globális gazdaság az ázsiai korban (1998) pont az a könyv, amit igazán kiadhattak volna magyarul is annak idején. Ma már csak néhány ijesztő felfedezést tartogat az olvasónak, de tanulmányaim révén mégis elolvastam, és megér egy blogposztot. A könyv azt vizsgálja meg, hogy tényleg Európa és a Nyugat-e a történelem győztese, és nem egyszerűen lepleket ránt le, hanem ilyesztően egyszerű módon vezeti le, hogy Fukuyama és Wallerstein miért téved, a kapitalizmussal kapcsolatos megközelítéseket pedig miért dobhatjuk ki a kukába.

Európa tündöklése mint a tatároké

Frank világlátása eltér a megszokottól, mert bár életét a nyugaton kezdte és még nyugatabbra fejezte be (Németország-Kanada), közben sok országban megfordult munkája révén, egyebek közt a chilei Allende tanácsadója volt Pinochet puccsáig. Magyarul megjelent munkái is kizárólag a harmadik világ és a nyugat kapcsolatával foglalkoznak, és a YouTube-on is szinte kizárólag spanyol nyelvű előadások érhetők el róla (Latin-Amerika). Nyugatra világra nyitott és érdeklődő demokratákat képzelhetnénk, de ott is éppen annyira nyomasztó a világ és individuum kapcsolata, mint idehaza, és Frank leginkább ezt a falat áll neki lebontani meglehetősen provokatív módon.

A hosszú bevezetőben sorra veszi, hogy az egész társadalomtudományunk (a fejlődéselmélet), világgazdasági alapkoncepciónk, és a világtörténelmük úgy ahogy van, mehet a kukába. Rögtön ezután sorra veszi a Föld régióit, hogy bemutassa, a földrajzi felfedezések korában mekkora köröket vert mindenki Európára, és hogy az európai történetírás mekkora felületes ostobaságokat hordott össze az Európán kívüli világról az évszázadok alatt. Itt elég gyakran túltolja a szekeret, és meglehetősen tendenciózus módon csak olyan szakirodalmat gereblyéz össze, ami porba döngöli az európai magaskultúra mítoszát. Ezután a világkereskedelem vizsgálatával folytatja, és ez adja a biztos alapot a későbbi megállapításaihoz.

A könyvben rámutat, hogy Ázsia, azon belül is India és Kína minden olyan technológiával rendelkezett, amivel Európa, gazdasági teljesítményük pedig messze Európa fölött állt. Európa relatíve gyenge volt, és a közvélekedéssel ellentétben Délkelet-Ázsia egészen a 18. századig gazdasági növekedést produkál. Tovább vizsgálódva azt is levezeti, hogy a 19-20. században, amikor Európa a fénykorát élte, tulajdonképpen úgy viselkedett, mint a mai NIC (újonnan iparosodó) országok: importhelyettesítő gazdaság és exporttámogatás jellemezte.

A könyv gerincét az elemzés adja, amiben megállapítja a fenti térképen összefoglalt képletet: Európa nem járult hozzá nagy volumenben saját termékekkel a világkereskedelemhez, és a Délkelet-Ázsiából importált árukat az Amerikából kihurcolt ezüsttel tudta csak ellentételezni. Különösen a kínai piac volt olyan technológiai szinten, hogy az európai árukra nem volt ott kereslet. 

Ezen a mélyponton állítja fel az analógiát, hogy tulajdonképpen Európa a kora-újkorban ugyanazt csinálta, mint a tatárok a középkorban: lerohanta a magaskultúrákat, és a mobilitásból fakadó erőfölénnyel átmeneti uralmat szerzett jelentős területek fölött. Ez az analógia egyébként nem csak Frank fejtegetéseiből vezethető le, hanem egyéb objektív vizsgálódásokból is, például Anglia és India kezdeti viszonyát nézve (az első évtizedekben indiai befolyás volt jellemző, nem fordítva), vagy Kína "haldoklását" az ópiumháborúk idején (Európának okozott gondot az ezüst kiáramlása). A 20. században a gyarmatbirodalmak széthullása is jól rímel az 1300-as évek pusztai fejleményeire.

Egyszer fent, egyszer lent

A könyv igazi innovációja viszont nem az, hogy összeméregeti, kinek nagyobb a teljesítménye, és a serleget elveszi Európától, és átadja Ázsiának, mert a könyvet megértve tulajdonképpen pont ez a legnagyobb vakvágány a társadalomtudományokban (győztest kiáltani ki). Az igazi innováció az, hogy miután szétzúzta az eurocentrizmust, megpróbálja rendszerbe foglalni a történteket. 

Az egyik fontos megállapítása, hogy a történelmen ciklikusság vonul végig, az egyszer fent, egyszer lent Kondratyev-szabály alapján. Nem arra akar kilyukadni, hogy a nyugati világ el fog bukni, hanem hogy a nyugati világot is eléri egy B-fázis, az Ázsiait pedig egy A-fázis. Vizsgálódásai szerint Európa felemelkedése a 19. században nem az európai géniusz, a decentralizáltságból fakadó innovatív verseny vagy a parlamentarizmus diadalának eredménye, hanem Ázsia B-fázisáé, a kisebb európai népszaporulaté és a gyarmatokról származó, világpiaci árnál olcsóbb nyersanyagoké. A kisebb népszaporulatnak köszönhetően magasabb szintű tőkekoncentráció jött létre Európában, és szépen lassan árversenyben győzte le Ázsiát. Ebben nagy szerep jutott annak is, hogy Európa uralta a kereskedelmi hálózat nagy részét. Lehet erre sokmindent mondani, de ezek pontosan azok a kulcselemek, amik elérésére Kína napjainkban törekszik (Egy öv, egy út; Alibaba.com, népességszabályozás, árverseny). Kínában talán olvasták Frankot, vagy egyszerűen ők is elemezték a helyzetüket, és ilyen kiutat találtak.

A másik fontos megállapítása, hogy Európa diadala nem diadal, hanem az események együttállása Európa javára, ezért a nyugati demokrácia sem a történelem vége. Ehhez tudni érdemes, hogy Fukuyama mellett egy másik meghatározó társadalomtudós, Wallerstein olyan elméltet propagál a mai napig, ami abból indul ki, hogy az európai siker, az európai modell szép apránként minden régiót betagoz magába. Fukuyama más témában, de ugyanígy érvel: bár nem valósult meg sehol az ideális demokrácia, de az elmélet megvan, és nincs más hátra, mint mindenhol átültetni a gyakorlatba, mert csak ez hozza el a társadalmi nyugalmat.Egyébként lehet, hogy így van, nem is vonom kétségbe, csak a beállítottságról beszélek: Frank rávilágít, hogy a tendencia nem ez. 

A Putyin-jelenség nem eseti, hanem trend

Frank nem írja, de a könyv fényében az illiberalizmus gyakorlata, a populizmus a demokráciákban, a pax americana felrúgása nem egyszerű anomália a Wallerstein- és Fukuyama-rendszerben, hanem ezeknek a rendszereknek a cáfolata. Pontosabban ezeknek a rendszereknek az univerzálisságát cáfolja.

Történetírói szempontból nagyon vonzó a könyv harmadik megállapítása, miszerint nem kell minden trednet a történelemben az európai trendek viszonylatában vizsgálni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.