Azt jelenti, hogy kristály. Használhatjuk ilyen környezetben is: "E tárgyak a nép házi életének kegyelettel őrzendő ereklyéi, múltjának mintegy megjegecesedett tanúi, [...]" Ennél rondább szó persze nincs, mint hogy megjegecesedett - ez ugyanis olyan eset, mikor már a magyar embert is zavarja a sok E. Nyelvtani és nem kaja értelemben.
Figyelmébe ajánlom a kecskés sör marketingeseinek. "Megjegecesedett recept szerént kéjszetett ser." Vagy: "Szeretem, mert megjegecesedett."
Az viszont tulajdonképpen szomorú, hogy röhejesen hangzik mondjuk ásványtanon az ásványok jegecszerkezete. Vagy hójegec. Jegecgömb. Jegeclámpa. Jegecpohár. Jegecrács. Sójegec. Jegec Hotel. Jegecgyógyászat. Folyadékjegeces kijelző...
...meg akkor már ezt is leírom: milyen mélyenszántók tudnak lenni a szavaink! Az 'ember' szavunk például két részből tevődik össze, az eme és a ber szavakból. Az eme jelentése anya, eredete uráli. A ber jelentése férj, férfi, eredete finnugor. Szóval az ember azt sugallja, hogy nő és férfi, így együtt, ez már valami.
A 3-as sírban egy 30 év körüli nő holtteste volt. Gazdag sírmellékletében volt egy Kr.e. 1. században készült kínai tükör is, rajta írással:
"Légy bűntelen és tiszta, szolgáld az uradat, szándékodban légy fényes, mint a csillogófémek ragyogása, és csak attól félj, hogy egy szép napon elfelednek és a szépségedre már senki sem tart igényt."
És valóban, egy szép napon elfeledték, a sírjából ítélve akár királynő is lehetett, és még a nevét sem tudjuk, legalábbis én nem. Szépségére pedig senki sem tart igényt, hiszen meghalt, szétporladt, emléke sem él köztünk. A nép, akihez tartozott, nem létezik már, legalábbis nem abban a formában.
Kicsit megható és elgondolkoztató, hogy egy a maga korában fontos és gazdag személy idővel csak annyira lesz fontos, mint egy trilobita. Az ember milyen kicsi! Pecchesebb esetben a sírját elmorzsolja egy jégkorszak jege, és akkor végképp semmi sem marad utána. 'isza az ember por és hamu.
Ugyanakkor eszembe jut egy eset, öt éve láttam a spektrumon, úgyhogy valószínűleg már teljesen torz lesz, ahogy most leírom.
Nagy Britanniában valahol, egy gazdag férfit, aki egy szép nagy birtokon élt, meggyanúsították azzal, hogy megölte a feleségét. A nyomozó, aki az ügyet kapta, biztos volt benne, hogy a férj a gyilkos. De nem tudta ráhúzni a vizes lepedőt, a holttest nem került elő, biznyítékok pedig nem álltak rendelkezésre.
A férfi elköltözött a környékről, eladta azt a birtokát, és az új tulajdonos egy golfpályát építtetett a kert hátuljában lévő lápos részen. Ahogy a munkagépek dolgoztak, egy csontvázra bukkantak. A mocsár mumifikálta a holttestet, így rekonstruálni lehetett, hogy egy vörös hajú nő a halott, és látszódott, hogy a nőt meggyilkolták. A tévében látta ezt a nyomozó, és újra felélesztette az ügyet, a férjet előszedte, és beismerő vallomásra bírta. A férj tehát beismerte, hogy meggyilkolta a feleségét, és a lápban tüntette el. Bebörtönözték.
Csakhogy a részletesebb vizsgálatokból kiderült, hogy a halott nő valójában kelta, és 2000 évvel ezelőtt ölték meg...
50 fok, szétsültem, fönt, lent,
Egyik szempontból az egész egy közösségi rókázás volt, mert minden volt benne: királyság visszaállítása, kommunizmus megszüntetése, "temessük el élve", fradi, 56, nyomor, sötétség, Malina Hedvig, értelem, rombolás... Feltorlódott keservek. A hányást kiváltó zsírba tunkolt mignon persze a hangfelvétel volt.
Másik szempontból pedig az egész egy félrecsúszott elnökbuktatás. Pár órán át tartott, aztán mutálódni kezdett. A falka leváltja a beteg vezérhímet, ez lett volna. A természet rendje. Akiket ismerek, tudom, hogy megfontolás alapján szavaztak arra a pártra. És kíváncsian vártam, mit lépnek arra, hogy téves adatokat fontoltak meg. "Trükkök százait..."
Nem piszkálok senkit, hiába óbégatott volna mégtöbb száj, no effect, tudom én ezt. A mégtöbb száj is hazament volna. A reformok garanciája így az elnöki székében maradhatott.
Talán kicsit korán, ámde mégis - látva a reformtörvényeket - tálcán kínálja magát a következtetés: nyugodtan lemondhatott volna a miniszterelnök. Nemcsak azért, mert a törvénytervezetekben csak annyi a reform, amennyi a balkánon szokás [ezt arra, hogy ő a biztosíték a reformok véghezvitelére]. Elnökként is pótolhatónak tűnik. Sőt, ugye néha egyenesen szótlanná kell válnia, bizonyos válságperiódusokban. A ?reformok? megszavazásához szükséges parlamenti többség pedig nem szűnt volna meg, ha visszavonul. De ha meg is szűnik, ezekért a nemreformokért nem kár. A belső ellenzék elcsöndesítése persze az ő érdeme, de a törvénytervezetek tükrében ez vagy nem volt sikeres, vagy nem volt értelme.
Ó igen, hátra van még bő két év, elég idő a munkálkodásra. Viszont a nyakamat rá, hogy a már ismert módon fog eltelni. Ilyenekre gondolok, csak nem úgy, hogy ki is derül.
Ugyanakkor eszemben sincs bosszankodni; tudom hogy kormányszöveg, de igaz: Magyarország bennem van, meg bennetek, és az jót jelent. Gyakorlatilag pedig bármilyen a kormány hatékonysága vagy balkánindexe, vizsgák jönnek és mennek, kapcsolatok kötődnek és felbomlanak, és ezeknek semmi köze a kormányhoz.
"DE AZÉRT, DACÁRA EZEN SÚLYOS HELYZETNEK, CSÜGGEDNÜNK NEM SZABAD; KÖTELESSÉGÜNK TEHETSÉGÜNKHÖZ KÉPEST...bla-bla" (1874. márc. 27., az Egyesült Közjogi Ellenzék programja)
Ezt az idézetet már tegnap bekészítettem, sajnos azonban nem aktuális, remegve várt fordulat következtében eljutottam a szigorlat sörhabos túloldalára. Ez akkor is jelentős esemény, ha a tudásomat így interpretálom:
"Tudásom az újkor történelméről elegendő. Minthogy elégséges." (pityu)
"A kettesnél jobb jegy nincs, csak szebb." (közkézen forgó bölcsesség)
Nem tudhatja mindenki, hogy egy újkor szigorlat mekkora kihívás, még én is azt mondtam decemberben, hogy ááágyánnn, hatodik szigorlatom lesz ez, egy nap elég lesz rá. Belemélyedve persze a közbeszédbe és a tételekbe, világos lett, hogy az e célra elkülönített 7 nap még elég is lenne (kétszakosság többet nem enged meg), ha képes lennék azokat a tételeket BEMAGOLNI, ami soha életemben nem ment kielégítő szinten. Mindegy, mondom, megvan. MMM! (Nem mondom, hogy nehezebb dolgom van egy orvostanhallgatónál, nem mondom, aber trotzdem) Eddig a legtöbb egy tantárgyra fordított idő 5 nap volt nálam. Volt, hogy írásbeli-szóbeli 5+3, de hogy egyhuzamban 7 napot ugyanazzal foglalkozzak...
Mementóul egy kép, a kép után azok a részletek, amikre a kutya sem kíváncsi, de legyen már ott.
Reggel a hirdetőtáblára kitűzve láttam, hogy magyaron a Halmoshoz kerültem, kérdezem is, ki az a Halmos? statiszta#1: "Halmos az, aki megbuktat" statiszta#2: "Nem! Halmos az, aki megaláz és megbuktat" Rutinos sokadévesekkel minek vitatkozzon az ember? És igazuk volt, a bukást leszámítva. Egyetemes rendben volt, bár a bizottság nem volt elragadtatva.
Kelet-Európát húztam ugyanis, 19. sz. első fele, államrendszer, társadalom, gazdaság. Ezt a tételt saját kezűleg dolgoztam ki múlt hét kedden, pont egy hete. Ma reggel éppen megnéztem. Felvázoltam, miről fogok beszélni, mire a vizsgabiztos: "Ha ezt akarja elmondani, ne tegye, mert ez egy másik tétel, Oroszország a 19. században című." Mire én: "De hát Kelet-Európában ezen kívül nem volt más állam a tárgyalt időszakban. A viszonylagos autonómiával bíró finneket és a perszonálunióban levő lengyeleket pedig már mondtam." A vizsgabiztos pedig: "Itt összehasonlítást várnánk magától más kelet-európai államokkal." Zárójelben, úgy, hogy az arcomra se üljön ki: faszikám, melyik Kelet-Európai állammal hasonlítsam össze Oroszországot? Oroszországgal? Vagy Oroszországgal? Oké, Törökországgal? Svédországgal? De mintha megérezte volna a kérdésemet: "Németországról lenne szó, vagy elég a Monarchia is." Már magamban sem mertem megkérdezni, csak a vizsga után, hogy akkor Közép-Európa alatt mely államokat értünk? Portugáliát és Nagy-Britanniát? Persze szépen összehasonlítottam a dolgokat, rögtönzött módon, de úgy tűnik, minimálisan értékelték azt, hogy az orruk előtt szintetizáltam a meglévő ismereteimet, az orruk előtt, gondolkodva...
Így aztán már a magyar tételnél nem számíthattam barátságos légkörre. Szóval végül kettest kaptam. Hatan mentünk, hárman jutottunk be szóbelire, egy négyes, két kettes lett. Jövőre jelenkor, addigra földrajzból is utolérem magam, és akár még ütemterv szerint fejezhetem be az egyetemet. Persze anya csak egy van, mi mást kérdezhetne, mint hogy "miért csak kettes?" Éljen a telefonálás, és a telefont kikényszerítő távolság, én azt mondom...
mindörökre (?) magam mögött tudva az újkort, szóljon ez a nóta az iránta szóló érzéseimről:
azt mondta: