Wehh, nyüh, megjöttem a karácsonyi vásárlásból. Egy óra alatt letudtam, de inkább felkészültem volna a következő vizsgára! Menet közben értettem meg, hogy mennyire képzetlen vagyok a karácsonyi ajándékok vásárlásában.

Persze, mész, aztán veszel. Ott majd úgyis találsz tök jót. Hát nem így van...

Eleve szempont, hogy örömet szerezzek. Jobb lenne a helyzetem, ha abszolút semmit sem tudnék a nők tevékenységi köréről, mert így, hogy ezt-azt tudok, de nem mindent, hát marha nehéz. Mert például tudom, hogy takarítás közben az agyukra megy a sok bizbaz a polc tetején: tekercset tartó angyalka, gyertyácska, nagy gyertya, füstölő, párologtató, párologtatóolaj-tégely, festettüveg, kisfénykép, családi fénykép, ilyenek. Szóval ezeknek ugyan talán örülnek, de az év hátralevő részében csak idegességet gerjesztenek.

Szóval ezek kilőve. Megyek tovább. Bögre. Király, már nekem is négy bögrém van, csak a koleszban, bár én szeretem a bögérket. Persze remélem idén nem kapok bögrét senkitől (valakitől biztosan kapok), de azért nem lesz hazug a "köszönöm" - ha másért nem, hát azért, mert gondolt rám. Viszont nem vehetek bögrét. Egyátalán nem értem, hogy a karácsonyi vásárosok miért árulnak egyátalán bögrét, zoknit, sapkát, kesztyűt. Bögréket persze nézegettem, hátha, és láttam is zománcos bögréket, marha jók azok, mert haza tudom vinni a hátizsákomban, anélkül, hogy összetörnének. Viszont 1300 forint volt egy darab, de tudom, hogy a vasboltban 400 forint, úgyhogy inkább hagytam. Időm nem volt, kénytelen voltam ott a vásárban megoldani az ajándékokat.

Gyertya. Másik agyrém, úgyhogy anyámnak vettem szép teknősbékás gyertyákat, mert szereti a gyertyákat nagyon, bár gondolom tele van vele a szekrénye, de egy anyai szív sokat kibír - ajándékvásárlási kreativitásomat a testvéreimnek tartogatom inkább.

A nyertes a mézárus. Törökméze persze nincs, viszont van lépesméze. Gondoltam viszek apámnak lépesmézet, mint mézkülönlegességet, de csak beleragadna a fogába, viszont volt mézpumpa, ami a mézet pumpálja ki a befőttesüvegből. Tudom, hogy semmi haszna, mert a mézcsurgatót sem használjuk, csak a kenőkést - esetleg kiskanalat, ha anyám ránkszól, de tudom, hogy egy apának az a fontos, hogy élünk, úgyhogy kötelező, hogy örüljön ennek is, mindazonáltal elég leleményes tákolmány, úgyhogy lehet, hogy tetszeni is fog neki.

Oké, a két könnyűt letudtam. Még a négy testvér, szerencsére az Annának nincs barátja, úgyhogy annyival kevesebb. RAM-ot már nem veszek a gépembe... A hugomnak könyvet kéne vennem, hogy művelődjön. Viszont azok drágák, ha meg antikváriumból veszek neki, nem értékelné, mert nem új, és még meg is sértődne, hogy használt könyvet veszek neki. Ezzel nem értenék egyet, de előzzük meg a problémát: poénos csatot láttam, méreg drága volt ahhoz képest, hogy én is tudnék olyat csinálni, de nincs időm, úgyhogy meg kell fizetnem az árát. Már csak három, plussz három (a járulékos rokonok). DVD-re írnék ki sorozatokat, meg filmeket, de elfogyott a koleszban a DVD, úgyhogy ajjaj. Nézelődök. Naptár - úgyis azt fog kapni mindegyik az anyuéktól. Köcsög. Mire használná? Gyékény tányéralátét. Piszok drága. Székely terítő. Ez meg erkölcstelenül drága. Megveszik fillérekért a "románoktól" , aztán tízezrekért ajánlják, de nagy kegyesen ötszáz forintot elengednek. Sakkészlet ugyan ez, meg az unokaöcséimnek annyi sakkja van, hogy kár volna azért kidobni ennyi pénzt. Gyertyát már elsütöttem. Afrikai bizbazok - már említettem, hogy a funkció nélküli szarokat nem szabad megvenni. Füstölő - ettől a nővérem barátja agybajt kapna. Hmm. Végül találtam hűtőmágnest, plüssöt. Hát a semminél jobb, megaztán jól is néznek ki, bár bosszantó, hogy egy megvarrott dolog olcsóbb, mint egy formába öntött szar bádogbögre. Az ment volna nekik.

Az idő rövid, (bolgolás terén is, mert megy a vonatom), a két idősebb testvérem nem kap semmit - a hugomat felhívtam, és visszaigazolta a spekulációmat, hogy úgysem együtt fogja a család ünnepelni a karácsonyt, úgyhogy ha jönnek bekaszálni az ajándékokat, nem fog már feltűnni, hogy az enyémek nincsenek köztük...

Ma két ízben is a tanárok kegyelmét éltem fel: a keddi zh-m kegyelemhármas, a mai vizsgám kegyelemkettes lett.

Valójában a tanáraim teljesen más dolgokat látnak a dolgok mögé, mint ami a valóság, de már nem akarom elmagyarázni a frankót. Fáradt vagyok hozzá. A kegyelemhármasom egy jól megérdemelt hármas, a kegyelemkettes pedig egy diák harmadik vizsgája négy napon belül. Annyit aláírok, hogy jobb lett volna, ha csak az orra alá dugom a tételkidolgozást, mert akkor 3-as vagy akár 4-est ad: végülis minden rajta volt, ami a tételhez tartozik. A végeredmény kegyelemkettes lett - hát ez van. Bár még tudok beszélni, meg járni is, de kicsit zombinak érzem magam. Nem most kellett volna szóbeliznem.

Teljes nyilvánvalósággal elkezdődött a vizsgaidőszak - ma volt az első vizsgám. Igaz, három hete mást sem csinálok, mint félév végi öszefoglaló zh-kra tanulok, úgyhogy nincs új a nap alatt.

Április 4-én jön Waters, de nem ismétlődik meg a live 8. Különben is a legolcsóbb jegy 12900 forint, ami esélytelenné teszi, hogy ott legyek. Hacsak nem kapok valami csoda folytán ösztöndíjat.

Ez a négy csóka különben is csak együtt jó. A The final cut tiszta Waters-stílus, és nem jó. A sokkal jobb, amikor a négy különböző stílus hadakozik egymással a komponálás alatt, és valami nagyon tuti keveredik ki az egészből: mint a Shine on you crazy diamond-ban.

Meghallgattam Gilmour kivételével mind a négyük szólóalbumait, és Wright tetszett a legjobban, bár Mason ritmusos popzenéje sem olyan rossz, de se a Borken China, se ez utóbbi nem egy erős alkotás. Egy-két dallam marha jó benne, de elvész az album egészében. Nem rossz, ennyi.

Viszont a régi nagy albumok... Mondom, ők csak együtt jók. Nem jó a sok Waters, nem jó a sok Gilmour (nekem nem tetszik annyira a Division Bell). Wrightból mondjuk jöhet több, de ne ő legyen a zeneszerző. Persze a legenda véget ért - az ilyen utózöngék, mint a Waters-munkásság már nem is tartozik a Pink Floydhoz.

Á, igen, már a múltkor is szembetűnt, hogy bár próbálom elfelejteni ami volt, mégis minden arra emlékeztet, - főleg az olyan esetek, mint amikor a csoporttársam vizsgaidőszakban a rendőrségre megy - hogy valami volt. Olvastam ma a Blikkben, hogy "elég volt a politikából", ami nagyon helyes, foglalkozzon mindenki csak a saját dolgával, vagy szexeljen.

Addig én itten politizálok egyet.

Míg a kórházban kezelték a csoporttársamat, nem is sejtette, hogy jobb lett volna, ha vagy a helyszínen vérez el, vagy el sem megy a helyszínre, vagy nem a kórházba megy. Vele is az történt, hogy "kiadták" az orvosok.

Azt a részt átugrom, hogy jogos volt-e a tüntetés (már ha egyátalán nevezhetem tüntetésnek - ismerem ám a közvéleményt...), mert bár eleve csürhe volt a megjelent szavazópolgár-tömeg, és bár nem volt forradalmi hangulat, és bár mindenki koca, aki ott volt, és nem azokkal kell barátkoznom, stb., valószínűleg ez már olyan kérdés lesz, mint hogy fekete vagy fehér, ilyenek.

Tudom, hogy azt a részt is jó volna átugrani, hogy ki mekkora seggarc, mégis inkább ezt tartom fontosabbnak, mint azt, hogy milyen az orvosi titoktartás.

Nekem is fölvették az adataimat, de én önként mondtam meg, mert be akartam jutni a térre. Éjjel. Vicces volt, utólag megtudtam, hogy aki ellenkezett, azt bevitték a rendőrségre - még szerencse, hogy szolgalelkű vagyok. Egy igazi forradalmár leütötte volna a rendőrt egy hatalmas kokárdával, én meg csak mint egy bárgyú lajhár...

Mivel a rendőrök a rendet védik, begyűjtik a sebesültek nevét. Mondjuk itt nem arról volt szó, hogy két bevándorló meghalt egy trafóházban, mert inkább az áram, mint a rendőrök, aztán a nép meg föllázadt, és autók ezreit ápolták le korommal. Itt arról volt szó, hogy az újságírók véleményére igen sokat adó magyar társadalom egy kis része le akarta váltani a miniszterelnököt, ami meghiúsult a rendőrség végül hathatós közbelépése miatt.

Kitérőként: nem vonult a nép Gyurcsány házához, kicibálni onnan, mert "ne legyünk radikálisok". Nesze, már az radikális, ha nem tetszik valami, szóval onnantól, hogy az ember harcos kedvvel lép az utcára, már mindegy mit csinál. Radikálisok kikoptatták a füvet a téren - például.

Aztán elszabadult a pokol, ugye, de csak úgy magyar módra. Kis költségvetéssel. Kíváncsi vagyok, ha az elfoglalt tévében leadták volna a V for Vendetta-t, mennyi újság szólt volna arról, hogy a hazugságtól fölháborodott emberek... Ki háborodott föl a hazugságon? Még négy évvel ezelőtt, meg azóta is alkalomszerűen, úgy igen. Aki a téren volt, annak ezek nem voltak újkeletű információk, aki meg otthon ült, az meg bekapcsolta a tévét, és megnyugodhatott, hogy nem baj az, ha elbaszarintják a vezetők, mert. punktum.

(...)

Mindegy mik az ellenérvek, most a rendőrségen van a csoporttársam, mert olyan sok hülyeséggel volt tele a feje, mint nekem, csak ő botot is kapott, így elment egy kórházba, aztán most elment a rendőrségre, mert beidézték. Ennyit az orvosi titoktartásról...