Tegnap pótoltam be ezt a két filmet. Filmügyileg a Social network nagyságrendekkel élvezhetőbb volt, de az egészből inkább a jelenség volt érdekesebb, nem a filmen kattogok, hanem ezen a két emberen. Engem lehangolt, és nem látok semmi inspirálót a történetükben.

A filmről még egy mondatot: a Social networköt jobban összerakták, de a bugyutaság határát bőven átlépi, ahogyan az egyes események jelentőségét átméretezték. Meg a klisék.

A Jobsból pedig kivettek minden technikai információt, marad a helyén egy elmebajos ámokfutó - életellenes rabszolgahajcsár, aki mindjárt a sikertörténet legelején megcsináltatja a munkáját egy zsenivel, és még át is veri.

Nekem a Shrek való, nem ilyenek...

Ígértem, hogy kifejtem, miért tartom egy ígéretes eszköznek a Google Plus-t. Felkapott téma lett a Google Plus és a Youtube még szorosabb összekötése, anyázik mindenki. Említést sem érdemelne, ha a Google az egészet föl sem venné, csak menne tovább magabiztosan a siker útján.

Dióhéjban az történt, amit bizonyára már észrevett mindenki, hogy a Google Plus fiókkal lehet kommentelni a YouTube-on, és ezek a kommentek a Google Plus üzenőfalatokon is meg fognak jelenni (legalábbis kéne). Ez egy nagyon erőszakos húzás, fent voltam a YouTobe-on lassan 6 éve ugyanazzal a profilképpel és nicknévvel, erre meg kellett adnom a polgári nevemet, és elvesztettem a profilképemet. Ha venném a fáradtságot, visszatehetném, de mindenképpen egy kéretlen beavatkozás, amiből nekem semmi hasznom nem származik, csak a Google-nak, mert így rákényszerít, hogy csináljak ezt-azt a Google+ fiókommal, amit jóformán nem is én hoztam létre.

Ezért az internet népe gúnyosan kommentálta az oldal teljesítményét. Kedvenc videóm magyar felirattal:

A videóban ismertetett problémák valódiak, persze tipikusan első világ béli nyűgök. Mégis sokak kedélyét felborzolta. A YouTube-Google hirtelen egy gonosz mostohaapa lett a youtuberek szemében. A fiatalos, dinamikus vállalat egy kövér brit gyarmattartó iparmágnás stílusában pózol, pedig emlékszünk még mit reméltünk tőle, mikor Kína cenzúrázni akarta a Google keresőjét. Most, hogy a Google ennyire arrogáns lett, idő kérdése volt csak, mikor válik a tizenévesek céltáblájává.

A történet ezen a ponton fut fel. Múlt héten, vagy a hétvégén megjelent a neten ez a videó, és már az első napon 200.000 fölé szökött a megtekintése. Az emberek széttépték, vitték mint a cukrot, és viszik ezekben a percekben is, egyre inkább. A közösségi megosztások egy észrevehető részét az ebben a témában készült videók teszik ki, és egészen olyan motívumai vannak a dolognak, mint egy klasszikus értelemben vett forradalomnak.

Ezt a videót nem kell lejátszani, de a teljesség kedvéért beágyaztam. Ugorjátok át!

A srác arról beszél, hogy a múltkor készített egy videót arról, hogy a YouTube kommentelés mennyire megváltozott ezzel, hogy összekötötték a Google Plussal. És hogy mennyire durva, hogy tök nagy volt a felháborodás, mégis a videóhoz érkezett kommentek közül a top kommentek mind pozitívak voltak. Ami azért lehetetlen, mert óriási felháborodás volt, és ha a videót több ezren lájkolták, pár tízen pedig utálták, akkor a legnépszerűbb kommenteknek is ezt az arányt kéne tükrözniük.

Felháborodását nem tudta tényekkel alátámasztani, de most sikerült megfognia a Google-t: a videó, amin a csaj énekel, nyilvánvalóan szétrobbant a neten, és mára már több millióan látták. Bugyuta dallam, egyszerű refrén, és harag sugárzik belőle, amivel az ember a legjobban tud azonosulni. Ennek ellenére a számláló 780.000 megtekintés körül lefagyott, és azóta sem mozdult tovább. A top kommentek pedig a csajt fikázzák, és a Google Plus rendszerét dicsőítik, és még reklámvideókat is ajánlanak a témával kapcsolatban.

A konfliktus vázlata tehát a következő:

1. elhibázott fejlesztés a Google részéről (nem működő funkciók, kéretlen regisztráció a Google Plusban)

2. fikázó kommentek, amik vírusként terjednek és uralni kezdik a közvéleményt

3. a Google finom módszerekkel ugyan, de próbálja elnémítani ezeket

4. ez újabb ellenkezés hullámot indít

5. ?

Mi lesz a folytatás? Nem lehet az internetet cenzúrázni, ezt a Google tudja a legjobban, úgyhogy valószínűleg a dolgot hagyják elfelejteni, ami menni is fog, mert amilyen harcias most a youtuberek tömege, annyira filmkritikákat töltenek majd fel a hétvégén. Kivéve, ha a Google töröl egy-két videót, mert akkor az lesz a téma.

Ha ez a vihar elül, akkor tulajdonképpen túl is jutunk a Google Plus erőszakos terjesztésén, és ott találjuk magunkat a Google Plus kényszerű sikertörténetének hajnalán. Nem tetszik, fantáziátlan, ál-trendi, és nem volt rá szükség, mégis van. És sokkal többet tud, mint a Facebook. A Facebooknak megvannak a maga korlátai, mégpedig hogy egy közösség oldal. A Google viszont az internet maga. És ha az internet népe nem is, de a webfejlesztők biztosan elkezdik a Google Plus kínálta lehetőségeket kiaknázni, mert míg a Facebooknak nincs keresője, a Google-nek van, ezért mégis kihez dörgölőzzön egy tartalomszolgáltató?

Kérdés az, hogy a Google irányítja az internet trendjeit, vagy a felhasználók választása. 

Nálunk nem megy úgy a twitterezés, mint Amerikában, de azért tettem egy próbát, hogy ami a Facebookon nem ment a visszafogott posztmegjelenítés miatt, az talán majd a Twitteren menni fog. Most ment tőzsdére a cég, biztosan van benne potenciál egy magamfajta magyar számára is. Állítólag kb. 20.000 napi szinten aktív magyar felhasználója van a rendszernek, és nekem kezdésnek ennyi elég is lenne.

A próba kedvéért gyorsan utána is jártam a két legfontosabb dolognak: lehet-e időzítve posztolni, illetve lehet-e fizetett tweet megjelenítést intézni. Mindkettő aránylag könnyű, bár a Facebookon ez jóval egyszerűbb. Szupertitkos céljaim megkövetelik a magyar közönséget, szóval próbáltam beállítani a tesztkampányomban a magyar célközönséget, de a hely szerinti szűrésnél se Budapest, se Magyarország nem volt kiválasztható, de Berlin sem, és London sem, amit "le is fotóztam". Csak USA-n belül lehet szűrni.

Itt el is vesztette az értelmét a dolog, de sikerült megfejelniük még egy dologgal. A múltkor írtam, hogy a Facebookon 15 ft/klikk árat tudtam kiügyeskedni, szemben az átlagos 80-90 forinttal. Kiderült aztán, hogy a 15 az 30, mert a lájkolók fele víruslájk volt (nem a reklámot látta, hanem hogy az ismerőse kedvelte az oldalam), de a 30 is jutányos ár a mai világban. Hozzáteszem, hogy eszem ágában sincs erre költeni a zsebpénzem, de ha mondjuk egy üzleti befektetésen törném a fejem, akkor ezek a számok jó támpontul szolgálnának.

A twitteren egy "lájk" átlag 1,5-2 dollár, ami 250-300 forint az én fogalmaim szerint. Felejtsük is el.

Ez a tény jól megvédi a twitterezőket a spam áradattól, azaz tőlem.

Annyit még az egészről, hogy picit tanulmányoztam, milyen is a jó tweet, és rájöttem, hogy egyébként sem tudnék tweetelni, mert okostelefonnal a legkézenfekvőbb, de nekem nincs olyanom. Ha pedig lenne, én akkor is az a blogolós időanomália lennék, és képtelen lennék hirtelen ötlettől vezérelve világgá kürtölni egy-egy frappáns mondatot.

Még az is furcsa, hogy Európában elég gyorsan teret hódított annak idején az sms, emlékszem 2000-ben még Németh Ildikó barátnőm próbált rávenni az sms chatre sikertelenül. A lényeg ebből csak annyi, hogy akkoriban az USA-ban jelentéktelen mennyiségű sms-t küldtek az emberek, és amennyire tudom, ma sem küldenek olyan arányban sms-t, mint Európában. Ezzel szemben a tweetelés náluk jobban megy, nálunk meg kevésbé. Ez alapján nekem az jön le, hogy a két kontinens lakóinak lelkialkata különbözik egymástól, és ahogy Amerikában az sms jelentősége nem akkora, mint nálunk, úgy a Twitter sem lesz hatalmas sláger fordítva sem.

Ugyanezen az alapon a Google+ban sincs potenciál, mert ami ennyire folyik a csapból, és az embereket ennyire hidegen hagyja ennyi éven át, annak reszeltek. De ennek az ellenkezőjéről is meg vagyok győződve, amit majd talán egyszer kifejtek. De unalmas lett az életem, hogy ezekről írok... 

Kicsit didaktikus, de magam sem tudnám szebben megénekelni azt, amiről néhány poszttal korábban megtettem az észrevételeimet.

A csaj valójában a YouTube-bal kapcsolatos csalódottságának adott hangot, a Google+ csak a bűnbak.

Támadt egy zseniális ötletem, úgyhogy nyomban meg is tettem az első lépéseket, és létrehoztam a YouTube Függő nevű Facebook oldalt.Jól indult, az első napon jött 65 lájk, és felfedeztem, hogy ha letiltom a hirdetéseknél az üzenőfalon történő megjelenést, akkor drasztikusan csökken a költsége a dolognak, úgyhogy egy kínai sportcipő áráért fel is szökött 3 nap alatt 316-ra a lájkok száma, amit a Gazétával kemény munkával sem sikerült még elérnem, de itt jön egy csavar.

Voltak a Gazétával olyan tapasztalataim, hogy egy képet lájkolt 7 ember, de csak 40 megjelenése volt a képnek. Februárban ez még úgy volt, hogy egy posztomat alapból az oldal kedvelőinek 80%-a látta, csak aztán fejlesztett a Facebook, és utána már csak azoknál jelennek meg a posztok, akik csináltak valamit az oldallal (komment, lájk, megosztás). Most a YouTube Függőnek van 316 lájkolója (valódi emberek), és 14 (5%) megjelenése van 1-1 posztnak. A csak szöveges posztoknak 40, a képeknek 30. Ez akkor volt bosszantó, mikor futott a kampányom, a lájkok frissek és ropogósak voltak, a megjelenések mégis a padlón voltak.Szerencsére van összehasonlítási alap. Két nagyobb Facebook oldalt is kezelek (nem az enyémek), és eleinte ott is 1-5% volt a megjelenések aránya, ami eléggé megkérdőjelezte nálam a Facebook hasznosságát. Aztán  napi egy érdekes poszttal most már 10-30%-os a megjelenés, és valami oknál fogva van egy-egy poszt, ami meg kimagaslóan teljesít. A dolog teljesen radnom. Az egyik esetben egy 1000 "feliratkozóval" rendelkező oldal posztolt egy jópofát, és 12.000 (1200%) elérése lett a fotónak. Nagyjából 60 megosztás révén. A másik esetben a 3000 "feliratkozóval" bíró oldal posztolt egy -nevezzük így- motiválót: 183 megosztás, ugyanennyi komment, ugyanennyi lájk, és 6600 (200%) elérése lett.

Ami alaposan feladja a leckét. Kivételesen nem keseregve írom ezt, mert nagyon izgalmas, hogy ebben a változó-formálódó időszakban sikerül-e kiszúrni azokat a megoldásokat, amik a ez elkövetkező néhány félévben sikerhez segíthetik az embert.

De egy tartalomszolgáltató oldal fejével gondolkozva a következő a feladat: megtartani a látogatókat, és újakat szerezni. A Facebook előtti időszakban erre jó eszköz volt a hírlevél feliratkozók gyűjtése, az RSS feliratkozók szerzése (bár kétlem, hogy ezt a művelt felhasználókon kívül más is tudta használni), a könyvjezőzésre való felszólítás, és az egyedi hangnem, és a megkerülhetetlen tartalom, ami miatt kényszert érzett az ember napjában többször is ellenőrizni, hogy pl. felkerült-e már a Napirajzra a legújabb rajz. A Facebook viszont elkényelmesítette az embereket, mert az üzenőfalakat egy idő után elárasztották a jobbnál jobb linkek. Hozzáteszem, hogy az én üzenőfalamon naponta kb. 3 poszt jelenik meg, és 6 reklám, szóval az enyém éppen egy kivétel. De a lényeg az, hogy a Facebook egyesítette magában az RSS, a hírlevél és a kényszer hatását, és sok jó oldal kaphatott volna szárnyra a kegyelmi időszakban, helyette viszont a fantáziátlan fosnak (bundás kenyér, 5perces, stb.) volt annyi ösztöne, hogy meg tudott lovagolni egy ilyen hullámot. Pozitív példa az utazom.com.

Most kicsit tanácstalan az ember, és egy nagyágyú helyett marad a sok kis hatásfokú technika. Röviden:

1. Google optimalizálás - gyorsan betöltődő oldal, gondozott szöveg, szegényes szóismétlő nyelvezet, szócikk-szerű címek, és időnként egy-egy sikeres forgalomhalászó kampány. A hiány ebben a technikában az, hogy a Google felől érkezők nem hűségesek, mert nem olvasnivalót vagy tuti oldalakat keresnek, amit aztán kedvencüknek kiáltanak ki, hanem csak pillanatnyi információ kell nekik. 

2. Hírlevél - sosem hittem volna, pl. a Gazétát mikor megterveztem, a hírlevelet élből elvetettem, mert a hírlevél az emberiség ellensége. Mégis az emberek 5-15%-a boldogan megnyitja a hírleveleket, és ez kellően nagy feliratkozói bázisnál már jó kovásza lehet a további forgalomnövekedésnek. A Facebooknál pl. háromszor hatékonyabb eszköz ezekben a hónapokban.

3. Hírszörfölés - kicsit béna dolog, a hírlevélhez hasonlóan, de ugyanannyi létjogosultsága van: írni arról, amitől hangos a média. Az asztalról lehulló morzsák felnyalása, de működik. Pl. 2 éve egy űrszonda zuhanását követte nyomon a sajtó, és a Gazétán mi is közöltük a fejleményeket - a mainstream újságok híradása nyomán. Kétszer annyi volt a forgalmunk aznap.

4. Facebook poszt, mert az 5 millió magyar felhasználó azért mégiscsak 5 millió. Ez egy nagyon összetett művelet, sokat tapasztaltam erről, és még mindig béna vagyok, de az esély mindig megvan.

Ez a négy. Mert a nyereményjátékok olyan mocskos dolgok, amik nagy néptömegeket motiválnak ugyan, de ebben sznob maradok, és nem sorolom a hasznos technikák közé. Mert akkor már a pilóta-játékokat is felvehetném a listára, meg sztriptíztáncot kölyökmacskák társaságában.

+1, mert három a magyar igazság, egy a ráadás, egy meg az istenáldás. Játék. Az előző posztomtól eltérően itt most az igényes játékra gondolok, pl. egy izgalmas kvíz, vagy egy szó szoros értelemben vett játék, ami nem bújtatott reklám, ócska álca, és kontármunka, hanem egy fain játék. Olyan, ami nem terheli le a böngészőt, és ha jön a főnök, akkor pillanat töredéke alatt a tálcára száműzhető, nem zenél, és nem tart tovább egy rövid kártyapartinál. Egy ilyen játék képes a munkahelyi levlistákon úgy terjedni, mint 5 évvel ezelőtt a vicces képek, amik ma a Facebookon folynak.

Viszont visszatérve a Facebook tapasztalatokra, két fontos felfedezésem még hátra van.

1. A videókat nem nézik meg a Facebookon. Volt egy video poszt a munkahelyi FB oldalon, 5000 körüli megjelenése volt és egy csomó komment, legalább egy héten át aktív maradt, és ha hinni lehet a YouTube statisztikájának, akkor kb. 200-300 megtekintése volt a videónak ezúton. Ami meghökkentő, főleg, hogy ezek szerint az első napokban több megosztása volt, mint amennyi nézettségnövekedése. Tehát úgy osztották meg, hogy meg sem nézték. Ezt még februárban a Gazétával is tapasztaltam, úgyhogy le is álltam a videoposztokkal nagyon hamar.

Annyit hozzá kell tenni, hogy én mindig megnézem a videókat a Facebookon, és ezzel nem vagyok egyedül: naponta egymilliárd nézője van a YouTube-nak is, tehát nem egy hanyatló műfaj, de meg kell találni a fogékony csoportját a társadalomnak, az biztos. 

2. Facebook alkalmazást készíteni egyszerűbb és nehezebb, mint valaha. A Facebook alkalmazás egy általunk birtokolt tárhelyről kerül behúzásra a Facebookra, tehát tök egyszerűen bármi "alkalmazás" lehet, aminek az url-jét megadom az alkalmazáskészítőben. Akár ezt a blogot is. Vagy készítek egy kifinomult kvízt. Viszont a Facebook alkalmazásoknak a nagy ereje a vírusszerű terjedés volt, mert a felhasználók adatait megszerezte, és posztolt a nevükben, hogy Zsuzsi olvasott egy posztot a blogomon. Adatvédelmi okokból ma ezt már csak azokon a tárhelyeken futó programok tehetik meg, amiknek van SSL tanúsítványa ( = hogy biztonságos hely). Ennek hiányában az alkalmazást be lehet ugyan állítani a Facebook applikáció szerkesztő oldalán, de nem fog megjelenni még a teszt verzióban sem. Ezért nincs több "tudd meg mi az indián neved" "tudd meg milyen makrogazdasági mutató vagy" stb. kvíz, mert egy SSL tanusítvány 50-60 ezer forint, és annyit nem ér meg csak a Facebook miatt. Kiskapunak ott marad a Static Html nevű alkalmazás, ami viszont nem tud kicsikarni automata megosztásokat a felhasználóktól, illetve ott van pl. az Antavo szolgáltatása, ami viszont túl direkt, leplezetlen marketing.

Összességében ez az egész nyűglődésem a Facebookkal arra ébresztett rá, hogy a Facebook elvette tőlünk az interneten szörfölés kultúráját, mert mindent a lábunk elé szórt, de most már nem szór mindent a lábunk elé, a szörfölés pedig már túl intellektuális cselekedet, így egy csomó jó dologról nem is értesülünk egyáltalán. Most kezdenék csak belemelegedni az okoskodásba, de már így is túl hosszú lett ez a poszt. Ha megtaláltam az internet szent Grálját, feltétlenül szólók!