Mikor valami borzalmasan igénytelen dologgal bővül az internet illatos mezeje, mindig fölébred bennem az ősi vágy, hogy én is a kifogások mögé bújva letegyek valami egzotikusat az asztalra. Ha az ember nem programozó, akkor mondhatja azt, hogy persze ez itt ilyen-olyan, de én nem programozó vagyok. Egyébként is egy kísérletező szellem vagyok, szóval mikor azt a feladatot kapom, hogy találjak ki valamit, akkor ritkán mérlegelem a presztízs veszteség mértékét, hanem kitalálok valamit. Most a feladat egy Facebook applikáció volt, vagy bármi, ami megteszi ugyanazt, nekem pedig az jutott eszembe, hogy a kvízes-lájkolós szemetek sorát máshogyan bővíteném. Játékot fejleszteni kevesen szoktak, mert aki egy bizonyos szinten már van ebben, azt visszatartja a szakmai alázat, aki pedig profi szinten van, az túl drágán dolgozik ahhoz képest, amennyi hasznot egy Facebook kampánytól vár a egy átlagos vállalkozás.

Erre a részére nem vagyok büszke, viszont ha a körülményektől eltekintünk, és pusztán a tényt nézzük, hogy készítettem egy nagyjából működő játékot, akkor elég jó. Aki esetleg a fejét fogná, hogy még hány ilyen húzást kell elnéznie nekem, nyugodjon meg, ennél messzebbre már nem szeretnék elmenni, és szépen lassan visszatérek a kiindulóponthoz, a megszerzett extra tapasztalattal.

De addig is dobpergés:

UPDATE: alant van egy komment, egy fain posztra mutat, amit érdemesebb elolvasni, mint amit én írtam. kiszamolo.hu/van-e-deviza-a-devizahitelek-mogott/


Láttam a hosszú kocsisort a körúton, ami valami tüntetés volt - délelőtt olvastam hogy a devizahitelesek is tüntetnek, talán éppen ez volt az. Erről pedig eszembe jutott, hogy én még nem írtam a devizahitelről megváltó gondolatokat, úgyhogy most ezt bepótolom.

Az egyik legfontosabb észrevételem, hogy a devizahitelesek megmentéséről szóló blogbejegyzések - általam olvasott szegmense - mindegyike úgy gondolkodik a mentésről, hogy az állam átvállal, illetve azon gondolkoznak, hogy mennyire vonható felelősségre a hitelt felvevő. Pedig ennek semmi értelme, ha valaki hitelt vett föl, akkor hitelt vett fel, és nyilván nem számolt azzal a hitel felvételekor, hogy majd aztán az állam átvállalja ezért vagy azért. Magyarul: feltételezem, hogy a devizaadósok alapvetően szívesen törlesztenek annyit, amennyit eleinte törlesztettek.

A másik észrevételem pedig könnyen lehet, hogy baklövés, de sehol sem olvastam még a cáfolatát, ezért az elmúlt évek és a megszerzett ismereteim alapján a következőket raktam össze a devizahitelről.

Ha egy bank hitelt ad, akkor a saját pénzéből ad hitelt. Vagy kér kölcsön más banktól, hogy adhasson magasabb kamat mellett annak is hitelt, akinek egyébként nem tudott volna. Ha hitelt ad a bank - egy magyarországi bank - a saját pénzéből, akkor jobbhíján forintból ad forintot. Megállapít egy kamatot, egy törlesztőrészletet, és létrejön a szerződés. Ha deviza alapú hitelt ad, akkor is forintot ad. Ha sváci frankot adna, akkor a magyar ember egyből beváltaná forintra, tehát amennyi frank kiáramlik Svájcból, nagyjából annyit vissza is kerül rövid időn belül. Tehát a frank árfolyamát egyik nap felveri a magyar bank, amelyik svájci frank alapon ad hitelt, a másik napon pedig leveri a magyar adós, mert neki nem kell frank. Ezt talán túlbonyolítom, csak még mindig nem tudom eldönteni, hogy pontosan mi történik, ha egy bank sváci frank alapú hitelt ad.

Ha egy svájci frank alapú hitelhez a banknak svájci frankot kell vásárolnia (ami növekvő keresletet jelent a frank iránt, és felveri az árat), akkor sem értem, hogy ennek a továbbiakban milyen VALÓS köze lesz a svájci frankhoz, minekutána a kiadott - banknál többé nem lévő - hitel már forintban él tovább.

Tehát, a svájci frank alapú hitelek egyszerű könyvelési kérdések. Ha 2013 októberében svájci frank alapú hitelt veszek fel, akkor 2013 októberében vesz X mennyiségű frankot számomra a bank, hogy aztán frank árfolyamon számolhassa a hitelemet. Ha 2014 novemberében kétszer annyiba kerül már a frank, a bankot és engem az én viszonylatomban ez már nem kéne, hogy érintsen, úgy értve, hogy a bank nem károsodik sehogyan sem, mert onnantól fogva, hogy fizetek neki törlesztőrészletet, a nekem kiadott pénzt vissza fogja kapni. Ha a havi törlesztőrészletem kezdetben 15.000 forint, de egy év múlva már 45.000, akkor arról van szó, hogy a bank az eredetileg tervezett haszna helyett háromszor annyi hasznot kap.

Ami zavarba ejtő.

Ez esetben lehetne húzni egy vonalat, hogy háromszoros kamatot ne szedjen már egy bank.

Szóval nem nagyon tudok mit kezdeni az árfolyamgáttal, és társaival, a fent leírt logika miatt. Mikor vén öregként fogom a történelmet tanítani, furcsa lesz elmagyarázni a diákoknak, hogy pontosan mi is volt ez az egész.

Nem tudom írtam-e, de Angliában vettem egy Pegueot versenybringát jóformán aprópénzért, és igaz, hogy a rozsda ette, de olyan kényelmes biciklin (neve Leó) még nem tekertem. Megbízható volt minden körülmények között, és a minden nap leeresztő hátsó kereke is magától javult meg, szóval azt kell mondjam, nagyon magasra tette a lécet Gyilki előtt, aki egy panelház raktárában várta, hogy hazajöjjek Magyarországra, és újabb kalandokat okozhasson nekem.

Ezen a blogon számtalanszor leírtam már Gyilki nevének eredetét, de annyira szórakoztató, hogy essünk túl rajta ismét! 24 ezer forintért vettem anélkül, hogy mentem volna vele egy tisztességes próbakört, viszont annyira tetszett (és tetszik azóta is), hogy az sem érdekelt volna, ha kiderül mindaz a hibája a próbakör alatt, ami így jobb híján az első 20 méteren derült csak ki, az üzletkötés után. Rajongó szerelemet az sem lankasztotta, hogy sorra kerültem életveszélyes helyzetekbe. Ezek egy részét lendületes, könnyed suhanásban - amit Gyilki hozott el az életembe - való járatlanságom okozta, például abban a néhány esetben, amikor a villamossín megvezette a kerekemet, és eltaknyoltam. De voltak olyan dolgok is, amik határozott merényletek voltak ellenem.

Kettőre emlékszem élénken, amik miatt végül megkapta a Gyilkos nevet, később ebből lett a barátságosabb Gyilki becézés. Az egyik az volt, mikor egy forgalmas kereszteződéshez pont zöldkor értem oda, úgyhogy egy lendületes jobb kanyarral fordultam rá az Etele útra, de a hideg januári aszfalton úgy csúszott el a hátsó kerekem, mintha előtte zsíroztam volna be. A kerületi sebesség, meg a centrifugális erő, meg a nem tudom mik miatt a kétsávos út közepére csúsztam be, néhány frissen bekanyarodott autó útját elállva ezáltal. Nem mentek át rajtam, de emlékezetes esés volt.

A másik szintén egy kereszteződésben volt, mikor a zöldnél elkezdtem keményen taposni a pedált, hogy legyen majd helyem a szemközti szűkebb utca sávjában, de a láncom elszakadt. Ettől egyensúlyomat vesztettem, széttörtem az "ülepi részemet" a vázon, és kevésen múlt, hogy simán félre tudtam esni az autók elől.

Folyamatosan koptak el rajta az alkatrészek, és mikor évek múltán már csak a váz és a kormány volt rajta eredeti, egy pirosban egyensúlyoztam éppen, mikor kettétört a váz.

Meghegesztette egy öreg sensei, és úgy éreztem, rendben lesznek a dolgok. Most Anglia után még egy huszast rá kellett költenem, mert a hajtómű-komplexum úgy ahogy volt tönkrehasználódott, és kissé elégedetten hajtottam Gyilkit munkába, mikor...

...mikor letört a kormánya. Mint egy uzsonnakifli. 

Esküszöm semmit nem csináltam, semmi hirtelen mozdulat, vagy valami. 20 méterre volt a munkahelyem (most hogy Gyilki öreg, már nem szivat meg kereszteződésekben, hanem ilyen kényelmes nyugger módjára az utolsó pillanatokban kapcsol, hogy "ja, meg kellett volna hibásodnom".

Letört.

A YouTube videók feltöltésében két markáns aggodalom van: az egyik, hogy a számláló lefagy, a másik pedig, hogy az egész besül. Ezekkel kapcsolatban újabb tapasztalatot szereztem, de továbbra sem tudok eldönteni egy igen fontos dolgot.

A számláló lefagy 300-nál, aztán fölötte random  - ekkor történik a YouTube felülvizsgálata, hogy biztosak legyenek benne, hogy nem csalás-e a forgalomnövekedés. Ezzel kapcsolatban sok kérdés és sok válasz kering a neten, köztük egy ütött szíven engem: egy figura azt írta, hogy már egy hete 2874-en áll a számlálója, és nagyon aggódik, hogy lefagyott. A látogatottságot úgy szerezte, hogy mozgósította az ismerőseit, tehát nem csinált semmi illegálisat.

Szíven azért csapott, mert a napokban történt, hogy a húgomnak összeütöttem egy online kérdőívet a szakdolgozatához, beépített Facebook megosztás gombbal, meg más csodákkal, és pont ahogyan vártam, mostanra már eléggé lecsengett a dolog, és nagyon kevés kérdőív érkezik már be. Fontos, hogy a kérdőív jó hangulatú, és a végén a megosztás gomb megnyomása annyira csalogató, hogy az első napokban fürtökben potyogtak be a kitöltött kérdőívek az adatbázisba. Tehát amit várni lehetne, hogy exponenciálisan fog növekedni a kérdőív kitöltés száma: sok kitöltés sok megosztást hoz. Nem így történt (de szerencsére erre nem is volt szükség). Meg az is durván befolyásolja a teljesítményt, hogy a kérdőív egy meghatározott szakot végzőknek szólt.

De ennek ellenére kitartok amellett, hogy ez esetben is egy olyan jelenséget sikerült nyakon csípnem és tanulmányoznom, amikor nem begyűrűzik egy dolog, hanem lecseng. Visszatérve a 2874-en megfagyott YouTube számlálóra: nem kizárt, hogy a kutya sem nézte egy héten át a videót. 

Én múzeumot nyithatnék ilyen dolgokból, elég a Gazéta Professzorra gondolni, aminek a számlálója szintén "lefagyott". Azért fontosak ezek a tapasztalatok, mert amikor nagy sikert tervez az ember egy videónak, akkor tisztában lehet vele, hogy az idő múlásával nem törvényszerűen növekszik a videó nézettsége. Pofon egyszerű: a YouTube sem olyan hely, amit a tömegek böngészni szoktak. Már csak azért sem, mert a böngészés úgy általában leáldozott már. Tehát egy YouTube videónak ugyanannyi az esélye, mint egy blogbejegyzésnek: rákeresnek-e a témára.

Ez fölveti a kedvenc kérdésemet: az idióta keresőoptimalizálás miatt a "művészibb" megoldásokról le kell mondani, ha az ember eredményt akar. Ennek a bejegyzésnek például ha az lenne a címe, hogy "Még mindig nem értem", akkor bénábban szerepelne a Google-ben, mint így, hogy a YouTube benne van. Ugyanígy: ha a videó egy földrengés helyszínéről szól, vagy egy videoklip, akkor van esélye, hogy egy keresőszóra találatként kijön. Nem tudom mennyire közismert, hogy melegen ajánlják a keresőoptimalizálással foglalkozók, hogy a honlapok tartalmát a leggyakoribb keresőszavak alapján állítsák össze. Ez egy olyan irány, amiből semmi jó nem sülhet ki: a jól kitaposott ösvényen kívül máson nem lenne érdemes járni.

Ha például valaki videoblogot indít a YouTube-on, egyből reménytelen helyzetbe kerül, kivéve, ha olyan tematikát választ, amire jó eséllyel rákeresnek. Ennek ellenére vannak sikeres csatornák ebben a kategóriában is. Mindig meglepett a minecraft videók fantasztikus teljesítménye, miközben sosem tudtam 3 másodpercnél tovább nézni egyiket sem.

Itt jön a másik aggodalom a YouTube-bal kapcsolatban, és amit nem tudok eldönteni. Az aggodalom az, hogy mi van, ha a videó besül, és nem tud növekedni? Pont mint amivel egy Minecraft videó feltöltője szembesül. Volt egy tanítványom, aki a League of Legends béli szereplését öntötte YouTube csatornába, de csak nem lett belőle frekventált hely. Miért? Mert a kutyát sem érdekli. Amit nem tudok eldönteni, hogy vajon az ebben a műfajban elért sikerek igazi sikerek-e, vagy pedig a YouTube átverésével érték-e el.

Aki kíváncsi, hogy pontosan mire gondolok, az induljon el a Tube Increaser program mentén, és próbálon meg kilyukadni a kurrens megoldásoknál. Szeretnék hinni abban, hogy a YouTube sikerekhez egy jó műsor elég, például a DumaRagu esetében, de elég logikusnak tűnik, hogy sokat tud segíteni egy kis "technikai segítség". Nem tudom eldönteni.

Rengeteg blogot olvastam az elmúlt időszakban, úgyhogy még jobban frusztrál, hogy én ilyen retró vagyok, ahogyan a sajátomat írom. A napokban valamiféle telítődés ment végbe bennem, több év, és főleg a közvetlenül mögöttem lévő néhány hét tapasztalata kezdett lecsapódni.

Úgy látom, megváltozott a világ. Amerika nem vághat már bele akármilyen háborúba, idehaza sincs semmi kőbe vésve, és a hőn szeretett internet is éli a maga életét. Néhány pontba sűrítve az én szemszögemből ezek a legmarkánsabb változások:

1. A webkettős arcok megöregedtek - vagy én.. A webkettő világa a szememben olyan volt, mint egy zsivajos játszótér, csupa önfeledt kacagó kisgyerekkel. A webhárom világa annyival másabb, hogy közelebb lépve látszódik, hogy a kisgyerekek valójában vén újságírók álruhában, és az önfeledt kacagás pedig csak jól megtervezett arculat.

2. A statisztika megölte a partit.  Nem feltétlenül a statisztikák okozták, de az egész web kezd úgy viselkedni, mint egy fizikai jelenség: megjelentek a növekedés határai, bizonyos helyek megerősödése más helyek meggyengülését eredményezik. Kicsit mintha véget ért volna a lázas éjszaka, és most a fejfájós délelőttön nézegetjük a tegnapi gázos fotókat. Egy csomó minden már ciki. Ezt a blogot például nem kalapálom és nem gondozom, mert nincs benne perspektíva. Már csak azért írok rá, mert szeretem. De ahogy elnézem a blog.hu nyitólapját, meg olvasok a trendekről, ma már a blogolás más ügy.

3. A webkettő filozófiája érvényét vesztette. Már amennyiben a felhasználói interakciót értjük alatta. Hogy blogolunk, videót készítünk, megosztjuk, kommenteljük, és szerkesztjük a Wikipediát. Kíváncsi lennék, hányan írnak manapság Wikipedia szócikkeket. Egyszerű a dolog: ez is olyan, mint mikor bejött valami új sport, és eleinte, míg mindenki bénázott, tök jó móka volt. Aztán ahogy néhányan profibbak lettek, sokan kiszálltak a játékból, és új móka után néztek. Youtube videót feltölteni sem olyan motiváló (mint régen, de azért...), megvannak a nagy csatornák, te pedig ha feldobsz egy videót, nyugodt lehetsz, hogy alapértelmezésben a süllyesztő vár rá. Ugyanígy jó érzékkel nem fáradtam a saját weblapom biztonságossá tételével, mert felismertem, hogy nem érdekli a hekkereket már az ilyesmi. (Most meg már azóta bepótoltam a lemaradásomat)

4. Nehézség egyszerűsítő bonyolítók terjedése. Mint írtam, a szememben a Joomla, WordPress, Drupal is ilyen, de van most egy új vesszőparipám. A mobil eszközökre felkészíteni egy weblapot fél napos utánajárással és váltózó hosszúságú kalapálással-teszteléssel megoldható. Ismert módszer a responsive design kialakítása, ami annyi, hogy nem pixelben adjuk meg a dolgok szélességét az oldalon, hanem százalékban. Legalább tizenöt oldalt rágtam végig, mire ezt a megállapítást végül le tudtam írni. Egy ponton majdnem fel is adtam, hogy ezt a fogást is megtanuljam, mert már mindenféle responsive design szerkesztőt, meg honlapépítő alkalmazást találtam, és teljesen az volt a benyomásom, hogy ez annyira komplex dolog, hiszen szerkesztőket is kifejlesztettek már. Lehet, hogy az én szintemen egyszerűbb volna egy szerkesztő használatát megtanulni, mint a responsive design kialakítását? Még szerencse, hogy éltem a gyanúval, hogy nem. Ezt a tendenciát azért tartom fontosnak, mert még pár évvel ezelőtt is igen sokan igyekeztek saját honlapot saját sablonnal fejleszteni. Most viszont az igazán menő dolgok már csak weblap építő cégek kezéből jönnek ki, a jellemzőbb pedig inkább a joomla-félék használata (webshopoknál pl.), ami kinyírja az innovációt. Persze nem csoda: a hagyományos weblap építő cég ötször olyan drága, mert tízszer annyi munkát végez. De kinek kell a cicoma?

5. Vírus csak pénzért. Ha vírusként terjedő jópofaságot akarsz, ma már kockázatos meghekkelni a videó számlálóját, és alig ér valamit, ha bedobod egy spamszóróba.  Nem beszélve azokról az erőfeszítésekről, amik nem csalások: apellálni a like-okra, megosztásokra. Hasztalan. A Google is és a Facebook is igyekszik rávezetni téged, hogy vírusként terjedés csak akkor van, ha fizetsz nekik.

6. Keresőoptimalizálás-mítosz. Ugyanaz a probléma: néhány SEO blog már ki meri mondani, hogy az optimalizálás leghatékonyabb eszköze a fizetett hirdetés. Ami ugye nem optimalizálás, hanem fizetett hirdetés. A Google azt ígéri az algoritmusának tökéletesítésével, hogy ha te állítod elő a legjobb tartalmat, akkor te kerülsz a találatok élére. Itt is van azonban egy trükkös rész: a minőséget az olvasók értékelése ("lábbal" szavazás) alapján is méri, magyarul ha pénzért nagy forgalmat terelsz az oldaladra (pl. Google hirdetéssel), akkor az tartósan javítja a pozíciódat.

Konklúzió. Az internet már nem is olyan mókás, mint volt. A pénz ezt is kinyírja. Mármint a mókát. A függést nem.