Különösen a reklámvideó hatásfokának fényében, de a trendeket figyelve is egyértelmű, hogy amire igazán érdemes időt fordítani, az inkább egy zsiráfos feladványvideó.
Az előző posztban mutatott videónak 80 megtekintése volt. Hozott 3 lájkot az oldalnak. Ezzel szemben a sima oldal-hirdetésre 60 kattintóból 40 nyomott is lájkot, szóval akár azt is mondhatnám, hogy mindaz a rengeteg munka és tanulás, amit az előző posztban mutatott animációba fektettem, fabatkát sem ért. Csakhogy!
Azáltal, hogy bizonyos alapismereteket elsajátítottam, egyből ötleteim is támadtak közben, hogy ezt még mi mindenre lehetne használni. Az egészen nagyszabású hülyeségek és gány igénytelenségek listájából végül egyetlen ötletet valósítottunk meg, mégpedig azt, hogy a feladványokat ezentúl videóban posztoljuk. Ez egy tök kézenfekvő és egyszerű ötlet, meglátjuk majd, hogy van-e rá kereslet.
Az úgy volt, hogy a reklámfilm néhány megoldásában bizonytalan voltam, és fölmentem a youtube-ra, hogy rákeressek néhány amatőr animációra, amiket még régebben láttam, és emlékeztem, hogy megoldottak hasonlót, mint ami az én problémám. Rosszul emlékeztem, úgyhogy különböző keresőszavakat próbálgatva új animációkat kerestem, és egyszercsak előttem termett az Arc nélküli manus. Valószínűleg én voltam az utolsó ember Magyarországon, aki még nem hallott róla, és ezáltal, hogy én is sorra kerültem, már teljes a kör. Mivel Simon eszeveszettül jó, ezért nem is szégyellem, hogy ez adott ötletet arra, hogy a mi zsiráfunk is időről időre új videóval jelentkezzen. Először a konkrét koppintás is megfordult a fejemben, hogy mondjuk a törökországi események kérdésben tépi a zsiráf az arcát ordítozva, következő héten pedig a kínai gazdasági lassulás körüli téveszméken őrjöng. Viszont sikerült egyedi hangot találni, és olyan témát, amit eddig is vittünk, hiszen már volt 10 feladvány korábban.
Ezután jön az, hogy csiszoljuk a formát, mert azért van szemünk. Az egészben az a legjobb, hogy a jövőre is gondolva próbáltunk minden szerzői jogot tiszteletben tartani. Így jutott eszembe az, hogy van nekem egy 14 éves unokaöcsém, aki évek óta szórakozgat zeneszerkesztő progikkal, és csak rákérdeztem nála, hogy készítene-e valami filmzenét. A reklámét kb. 20 perc alatt hozta össze, ezt a zenéjt pedig másnap küldte át. Meggyőződésem, hogy akik milliókat zsebelnek be a profi projectekben, ők is kb. ennyi idő alatt szülik meg a dolgokat, de akkor is vicces volt, hogy mi Robival heteken át bütyköltük a videót, aztán még kb. 2 hónapon át csiszoltuk, Milán ezzel szemben egy délután alatt kirázta a zenét a kisujjából.
Végső soron ez a videó is egy olyan termék, ami mellékterméke egy fontosabbnak hitt dolognak, mégis végül ez lett igazán fontos.
Szóval ezért volt a leállás a FB posztolásokban május-júniusban, mert inkább erre a fejlesztésre koncentráltunk. De lassan cikkeket is kéne már írni, elvégre ott indult a dolog két éve...
Olvastam egy marketinges blogon, hogy a Facebook oldalunknak készíthetünk egy promó videót is, amiben röviden felvázoljuk a felhasználóknak, miért érdemes követni az oldalt. Nem biztos, hogy ilyenre gondoltak, de talán még emlékeztek néhányan a vonatos animációmra - nekem egyből az ugrott be, hogy akkor leporolom a szerkesztőprogi telepítőcédéjét. Igazából voltak kétségeim a videóval kapcsolatban, de mikor tegnap a tévében láttam a Penny Market új reklámját, úgy döntöttem, hogy akkor én is leszarom a kétségeimet, és élesítem a dolgot a youtubén. Voálá. Meglátjuk ér-e valamit.
Elfelejtettem visszaszámlálni, illetve persze nem azzal volt a baj, hanem a sok tennivalóval, meg nyilván meg is visel ez az egész, mert a lényeg az, hogy nem bírtam tovább, felmondtam a mekiben múlt héten, kedden pedig már Magyarország.
Fukin lájf.
Nem írtam, de már két hete egy másik mekiben dolgozok. Mielőtt az előző boltot otthagytam, egy rövid dilemma futott át az agyamon, mégpedig hogy szerettem volna a főnökömnek kifejezni a hálámat, hogy annak idején felvett, mert ezzel akkor is nagy esélyt adott, ha a mögöttem lévő hónapok elég gyötrelmesek is voltak. Főleg annak fényében vagyok igen hálás neki, hogy attól a naptól fogva, hogy felvett, hetente legalább egy álláshirdetésre jelentkeztem, és az elmúlt nyolc hónapban egy helyről sem jeleztek vissza. Tehát tűt találtam a szénakazalban. Viszont a hálámmal szemben pedig ott van az, hogy rendesen dolgoztam, és nem kell hálálkodnom, mert jó befektetés volt megbízni bennem. Sőt, igazából azt nem tudtam eldönteni, hogy egy angol tudna-e mit kezdeni ezzel az otthonról hozott hízelgéssel, merthogy ők elég távolságtartók. Értené-e, ha mondjuk búcsúzóul adnék egy üveg bort, vagy akármit. De végül úgy döntöttem, hogy sok ember ment már el szó nélkül, és másnap már el is felejtették őket, úgyhogy én is egy ilyen leszek. Hamar dűlőre jutottam, de csak ma nyertem feloldozást, az új helyemen. A következő beszélgetésnek voltam fültanúja a pihenőszobában:
- Mi ez itt az asztalon?
- Katie sütötte ajándékba.
- Miért?
- Mert ez az utolsó napja itt, mert megy szülni.
- És azért miért kell sütni?
- Nem tudom.
Tegnap az egyik manager kidobta a kukába a hamburgeremet, mert a minősége nem érte el a kívánt szintet: a Big Taisty-ből kifolyt a sajt, és összesajtozta a dobozát belül. Kuka. Ezen a ponton egy másodperc választott el attól, hogy levegyem a kötényemet, kiklokkoljak, hazamenjek, rendeljek egy repülőjegyet, elmenjek a kisboltba, vegyek egy Snickerset, kimenjek a reptérre, visszautazzak Magyarországra örökre, aztán újra éhbérért tanítsak úgy, ahogyan a KIK szeretné, szó nélkül. Megtenném. A másodperc, ami elválasztott ettől, az volt, hogy Sean, a manager hamarabb sarkon fordult. Esetleg érezte, hogy aznapra az akkurátusságból teljesítette a kvótát, és nincs további tennivalója, vagy tényleg az arcomra van írva minden. Nem untatnék senkit, milyen pitiáner szabályokkal igyekeznek emelni a nívót, úgyhogy a törvények szellemében inkább egy párhuzamos példát írok: ha fingassz, ezt kizárólag a bal lábad beroggyantásával tedd. Ha nyelsz, már előtte se a szádon vegyél levegőt, utána pedig két légzés az orron, és csak aztán mehet újra a szájon át. Ha valakihez beszélsz, 67%-ban a szemébe nézz, ne többet, ne kevesebbet. Ha kenyeret kensz otthon, a kenés befejeztével tedd a kést ÁTLÓSAN a tányérra.
Mindig akkor ilyen nehéz, mikor előtte odahaza történik valami a Gazéta-projecttel. Július 1-én folytatjuk a dolgot, és szeretném nagyon jól előkészíteni, hogy majd kevesebb energiába teljen az üzemeltetés. És van a projectnek egy olyan eleme, amivel kapcsolatban különösen be vagyok sózva, úgyhogy mikor mondjuk azon dolgozok éppen, aztán menni kell krumplit sütni, akkor elképzelhető, hogy tenyérbemászón keresztülnézek a kajáldán, és ezért reguláznak meg. Nem baj, semmi sem örök.
Érnek azonban pozitív dolgok is! Hétfő --> kedd éjjel egy helikopter körözött felettünk, legalább 8-9 kört tett, ez fél órába tellett. Egy békésen alvó város fölött egy katonai helikopter kinézetű jármű ha villog, és Angliában vagyunk, akkor akaratlanul is zombitámadásra asszociál az ember, szóval Robival sokat tanakodtunk, hogy mi lehetett. És most meg arra gondoltam, hogy beírom a keresőbe. A rendőrségi helikopterek tevékenységét fölteszik a netre, azt hittem lef*tózom a bokámat. http://www.westerncounties.org.uk/aircraft_activity/ Ez igen! Foltokban azért találok én is olyan dolgokat itt, amire azt mondom, Nyugat.
Szóval a lényeg az, hogy egy kocsilopás gyanusítottját keresték. Legalábbis azt mondják nekünk... Mi tudjuk, hogy zombitámadás volt.
azt mondta: