Elfelejtettem visszaszámlálni, illetve persze nem azzal volt a baj, hanem a sok tennivalóval, meg nyilván meg is visel ez az egész, mert a lényeg az, hogy nem bírtam tovább, felmondtam a mekiben múlt héten, kedden pedig már Magyarország.

Fukin lájf.

Nem írtam, de már két hete egy másik mekiben dolgozok. Mielőtt az előző boltot otthagytam, egy rövid dilemma futott át az agyamon, mégpedig hogy szerettem volna a főnökömnek kifejezni a hálámat, hogy annak idején felvett, mert ezzel akkor is nagy esélyt adott, ha a mögöttem lévő hónapok elég gyötrelmesek is voltak. Főleg annak fényében vagyok igen hálás neki, hogy attól a naptól fogva, hogy felvett, hetente legalább egy álláshirdetésre jelentkeztem, és az elmúlt nyolc hónapban egy helyről sem jeleztek vissza. Tehát tűt találtam a szénakazalban. Viszont a hálámmal szemben pedig ott van az, hogy rendesen dolgoztam, és nem kell hálálkodnom, mert jó befektetés volt megbízni bennem. Sőt, igazából azt nem tudtam eldönteni, hogy egy angol tudna-e mit kezdeni ezzel az otthonról hozott hízelgéssel, merthogy ők elég távolságtartók. Értené-e, ha mondjuk búcsúzóul adnék egy üveg bort, vagy akármit. De végül úgy döntöttem, hogy sok ember ment már el szó nélkül, és másnap már el is felejtették őket, úgyhogy én is egy ilyen leszek. Hamar dűlőre jutottam, de csak ma nyertem feloldozást, az új helyemen. A következő beszélgetésnek voltam fültanúja a pihenőszobában:

- Mi ez itt az asztalon?

- Katie sütötte ajándékba.

- Miért?

- Mert ez az utolsó napja itt, mert megy szülni.

- És azért miért kell sütni?

- Nem tudom.

Tegnap az egyik manager kidobta a kukába a hamburgeremet, mert a minősége nem érte el a kívánt szintet: a Big Taisty-ből kifolyt a sajt, és összesajtozta a dobozát belül. Kuka. Ezen a ponton egy másodperc választott el attól, hogy levegyem a kötényemet, kiklokkoljak, hazamenjek, rendeljek egy repülőjegyet, elmenjek a kisboltba, vegyek egy Snickerset, kimenjek a reptérre, visszautazzak Magyarországra örökre, aztán újra éhbérért tanítsak úgy, ahogyan a KIK szeretné, szó nélkül. Megtenném. A másodperc, ami elválasztott ettől, az volt, hogy Sean, a manager hamarabb sarkon fordult. Esetleg érezte, hogy aznapra az akkurátusságból teljesítette a kvótát, és nincs további tennivalója, vagy tényleg az arcomra van írva minden. Nem untatnék senkit, milyen pitiáner szabályokkal igyekeznek emelni a nívót, úgyhogy a törvények szellemében inkább egy párhuzamos példát írok: ha fingassz, ezt kizárólag a bal lábad beroggyantásával tedd. Ha nyelsz, már előtte se a szádon vegyél levegőt, utána pedig két légzés az orron, és csak aztán mehet újra a szájon át. Ha valakihez beszélsz, 67%-ban a szemébe nézz, ne többet, ne kevesebbet. Ha kenyeret kensz otthon, a kenés befejeztével tedd a kést ÁTLÓSAN a tányérra.

Mindig akkor ilyen nehéz, mikor előtte odahaza történik valami a Gazéta-projecttel. Július 1-én folytatjuk a dolgot, és szeretném nagyon jól előkészíteni, hogy majd kevesebb energiába teljen az üzemeltetés. És van a projectnek egy olyan eleme, amivel kapcsolatban különösen be vagyok sózva, úgyhogy mikor mondjuk azon dolgozok éppen, aztán menni kell krumplit sütni, akkor elképzelhető, hogy tenyérbemászón keresztülnézek a kajáldán, és ezért reguláznak meg. Nem baj, semmi sem örök.

Érnek azonban pozitív dolgok is! Hétfő --> kedd éjjel egy helikopter körözött felettünk, legalább 8-9 kört tett, ez fél órába tellett. Egy békésen alvó város fölött egy katonai helikopter kinézetű jármű ha villog, és Angliában vagyunk, akkor akaratlanul is zombitámadásra asszociál az ember, szóval Robival sokat tanakodtunk, hogy mi lehetett. És most meg arra gondoltam, hogy beírom a keresőbe. A rendőrségi helikopterek tevékenységét fölteszik a netre, azt hittem lef*tózom a bokámat. http://www.westerncounties.org.uk/aircraft_activity/  Ez igen! Foltokban azért találok én is olyan dolgokat itt, amire azt mondom, Nyugat. 

Szóval a lényeg az, hogy egy kocsilopás gyanusítottját keresték. Legalábbis azt mondják nekünk... Mi tudjuk, hogy zombitámadás volt.

Írtam már, hogy CalAir blogját (is) olvasva visszatért bennem az igény az emberközeli történetek dokumentálásához. Úgyhogy ma is jöjjön egy személyes dolog.

Nemcsak a nemzeti összetartozás varázsütésszerű napja van, amikor a legtöbb iskolának ajánlatos egyszerre énekelnie a DAL-t, hanem szutykos kis életem egyik váratlan eseménye is a nemzeti tragédia dátumára esik.

Igen, kapcsolatba kerültem egyetlen brit iskolával, ami a korábbi internetezésemmel összeboronálva fontos tanulságokkal kecsegtet. Először is ebben az iskolában éppúgy megkövetelték a csendet, mint az Apáczaiban, vagy az Aranyban, ami felbuzdíthatja a haladó szellemű magyarországi tanárokat, hogy kitartsanak a tantermi szigor mellett. Sok gyerek figyelme hajlamos elkalandozni, de könnyen visszaterelhető a mederbe. Más kérdés, ha csak azért kalandozik el, mert a tanár nem készült.

Nézzük tehát azt a személyes dolgot! Az én életem egy elkevert tejbedarához hasonlít. Emiatt roppant módon szeretem a horoszkópok, a tarot kártyák és más hasonló megállapítások olvasását. Ezeknek köszönhetően az amúgy kilátástalan és elkeserítő szomorúságban egy csapásra észre veszem a fantasztikus mintákat, amik lehetőségekké lényegülnek néhány sör után.

Ma minden ilyen bódító szer nélkül jutottam megállapításokra.

Először is leszögezném, hogy egy olyan katolikus vagyok, akit szíve szerint sorain kívül tudna az Egyház, ennek ellenére járok templomba, elvégre továbbra is hiszek Istenben. Ez a későbbi karma-témához fontos adalékul szolgálhat.

Több hónapnyi McDonald's-béli munkásságom egyik szabadnapján hirtelen lehetőségem adódott - ma - tanári asszissztensként dolgozni egy secondary iskolában. Hangulatra és erőfeszítésre olyan volt, mint egy közönséges óralátogatás, lévén a támogatandó gyerek egy igencsak átlagos magyar diák volt. CSAKHOGY

Az első óra földrajz volt, ami ugye a kedvenc tantárgyam. A második óra dráma volt, ami - hogy ne utalgassak ködösen - két színdarab megrendezése után meglehetősen ismerős terep volt számomra. A harmadik óra Bradley támogatásával egy matek volt, ami bőven alulmaradt minőségileg bármelyik magyarországi matekóra alatt, és végül jött egy vallás óra. DE! A dráma tanár úgy nézett ki, mint Detti, Robi iskolájából, az a Detti, aki egy dráma tanár, és akivel együtt ördögkatlan fesztiváloztunk tavaly. Mikor kiküldte az osztályt a teremből, mert nem viselkedtek méltón a drámaórához, és a folyosón álltunk ABC szerinti sorrendben, akkor fordult meg a fejemben, hogy talán ez az egész nap csak egy elmebeteg játéka az agyamnak, és a meglévő emlékeimből gyártottam félálomban. Egy poroszos drámatanár egy olyan földrajzóra után, aminek a termében olyan csomagolópapírok lógtak a falról, amilyeneket én szoktam készíttetni a diákjaimmal, és mindez a kellős közepén a krumplisütő karrieremnek, hirtelen úgy tűnt, hogy csak tudathasadásos látomásomban érzékelem a hamis valóságot.

De úgy tűnik igaz volt, mert hiába ittam meg utána számtalan sört, még mindig úgy tűnik, hogy ez tényleg megtörtént velem. Hogy ez milyen hatással van a karrieremre, az nem méltó ehhez a poszthoz (mert alig valamilyen).

Viszont sokat töprengtem, hogy ennek a váratlan lehetőségnek milyen értelme lehet. Az első kézenfekvő következtetés, hogy ez az icipici tanárkodás ráébresztett arra, hogy nem nyugodhatok bele a gyorséttermi munkás létbe. Csakhogy abba enélkül sem nyugodtam bele.A második kézenfekvő következtetés, hogy ez csak úgy megtörtént, annak köszönhetően, hogy jelentkeztem egy ügynökségnél hónapokkal ezelőtt.

Csakhogy a nap utolsó órája - a földrajz, a dráma és a matek után - egy vallás óra volt, ami nem másról, mint a hindu vallásról, azon belül pedig a karmáról szólt. És akkor gondolhatnám, hogy ezen az órán megfejtést kaptam erre az egész furcsa napra, de rendben voltam, hangsúlyozom, én már leszarom, hogy hány kiló krumpli, vagy mennyi csirkehús köszönheti nekem a megsülését. Kellett valami még ehhez a naphoz, amitől úgy érezhetem, hogy egy feladatot hajtottam végre.

És a vallás órán egyszercsak a mellettem ülő csibész diák azt kérdezte tőlem, hogy ha életem hátra lévő részében itt fogok élni, akkor angollá válok-e. Kiderült, hogy csak azért kérdezte ezt tőlem, mert a mellette ülő Rodrigo nevű fiú azon töprengett, hogy vajon angollá tud-e válni záros határidőn belül. Rodrigo és szülei nemrég költöztek Bristolba Spanyolországból, és Rodrigoban ez úgy csapódott le, hogy Spanyolország egy olyan hely, ahol számára nincs munka, nincs lehetőség, nincs semmi, ugyanakkor Angliában sem vár rá sok jó, mivel töri az angolt, és nem egy üllőfejű kretén.

Óra után sikerült elkapnom Rodrigot, és megnyugtattam, hogy így is rendben lesz minden. Elég csak az apjára gondolni: spanyol, de mégis kapott állást Angliában. Rodrigo pedig folyékonyan beszél majd két olyan nyelven a gimi elvégzése után, ami aztán három kontinensre ad belépőt. És megnyugtattam, hogy a válság ellenére Spanyolország még mindig egy nagyon faja hely, ahová az angolok is szívesen menekülnek az unalmas tél-nyárjuk elől.

Azt érzem, hogy ez a mai rendkívüli nap nem az én sorsomat mozdította előre, mert én éppen elvoltam a sült marhahús faggyúval kevert párájában frankón, hanem bármilyen csöpögősen hangzik is, ez egy igazán olyan tanárkodós nap volt, amikor csak azért voltam ott és akkor, hogy helyretegyek egy kérdést.

Jutalmul a spanyol identitás megszilárdításáért egy láda sör könyörög, hogy - Robi segítségével - pusztítsuk el a Föld színéről. Tanítottam egy angol iskolában b#ssz# meeeeeeeeeeeeeeeeeg!!!!!!!!!

A Mandineren egy idiótaság-cunamit zúdítottak rám. Summázva a cikket: a svédországi autóégetés ékesen bizonyítja, hogy a muzulmán bevándorlókkal keményen kell bánni, nem liberálisan. A poszt egyúttal igyekszik feltárni a liberális gondolkodás ellentmondásait is, például, hogy míg a zsidó libsi média Európában a multikultit nyomja, addig Izrael, a zsidó állam kegyetlen pragmatikussággal védi a kultúráját. Mintha Izrael liberális kormányok alatt nyögne.

A probléma szomorú: a művelt emberek sem képesek arra a műveletre, hogy ne egy szappanoperaként szemléljék a valóságot. Hogy ne írjanak olyanokat, hogy jött a Mohamedán és ekkor a Zsidó behülyítette az Európait, hogy fogadja be, és mivel az Európai korábban elnyomta a Mohamedánt, most bűntudatot érez, és beengedi. A Mohamedán viszont ettől nem hatódik meg, hanem pusztít, mert ő csak az erőszakból ért. Európai = Marimar, Zsidó = Angelika, Mohamedán = Juan. Figyelemre méltó azonban, hogy aristo -a poszt írója- képes volt bevonni egy másik dimenziót is, mégpedig az eszmei szálat: soraink között ott lappang a liberális barom. Liberális barom bárkiből lehet, ez fajtól független, némileg, mert a Mohamedán sorai között biztosan nincs liberális. De az Európai esetében például megteszi ezt a különbségtételt (remélhetőleg): nem minden Európai ideális. Vannak köztük homály ökör liberálisok is.

Ide azzal a cunamival!

#1 románok: "Itt azután – a helyi földesurak támogatásával, akiknek munkás kézre volt szükségük – fékezhetetlenül, a magyarságot messze meghaladó ütemben szaporodni kezdtek." [Írja ezt felvezetőként, hogy Erdélyt a demográfiai helyzet és a háború miatt veszítettük el. Pedig az a föld a miénk, a megtartásáért nem kellett volna semmit tennünk, a románok hibája, elszaporodtak, ilyen helyzetben bárki elveszítette volna a Tündérkertet.]
Nem hiszek a szememnek! Nosza rajta, törvénykezzünk a helyi földesurak rendszerének visszaállításáról, ha a támogatásukat magunk mellett tudhatjuk, egyből megfordítják a magyarság fogyását. Ha a románokat tudták fékezhetetlenül szaporítani, meg a csirkéket, akkor biztosan van néhány praktikájuk e nemes faj, a magyar sikeres tenyésztésére is.

#2 asszimiláció: "Mert így jár az, aki tömegével enged be más vallású, más kultúrájú és ezért asszimilálhatatlan, ám roppantul szapora idegeneket a hazájába." [Mármint hogy úgy jár, hogy te befogadod, ő meg kitúr a házadból]
Írja ezt egy magyar? 895? A világ ilyen kegyetlen, és aristo is úgy gondolja, mint én, hogy a nyugatiak (ő Európának nevezi) ezzel a kegyetlen törvénnyel nem foglalkoznak, hanem korrektek próbálnak lenni. Amivel nem értek egyet, az aristo klasszikus későmagyar pattogása, hogy nekünk kijár valami, és veri a seggét a földhöz, hogy ez kell nekünk, erre jogot formálunk, levezetjük, és elméletben felfegyverkezünk, és nagyon harciasan felelősségre vonjuk Őket, hogy miért nem látják be, hogy harcolni kell, aztán iszunk egyet a poharunkból, és visszafekszünk aludni. Miért jöhetnek ide [hova is?] asszimilálhatatlan muzulmánok, jogunk van magunkban élni, úgyhogy ne jöjjenek, miért jönnek, mi sem megyünk oda. Csak a MOL.

#3 muszlim sport: "Nem tudom, mennyiben vannak sajátságos muzulmán sportágak egyébként, de az mára biztos, hogy az autógyújtogatás ilyen."
én: Csak a muszlimok gyújtogatnak autókat? Magyarországon kik gyújtogatnak autót? A két kérdés megválaszolása azzal a sokkoló felismeréssel jár, hogy a társadalomnak fajra való tekintet nélkül kialakul az az önbíráskodó frusztrált része, amelyik feldúlja a békés hétköznapokat. És nevezzen bárki liberálisnak, ezt a kérdést akkor is csak ennek felismerésével lehet megoldani. Az önbíráskodó frusztrált csoportokkal kell kezdeni valami konstruktívat. Például megerősíteni a rendőrséget, de az sem maradhat annyiban, hogy szappanoperává absztrahálják a valóságot, és dühödten követelik Angelika és Juan halálát az egyszerűbb lelkek, mert szeretnék megvédeni a kultúrájukat ugyan, de nem részesei a kultúrájuknak. Tegnapelőtt Bristolban a Church road egyik pubját elfoglalták a redlandi hazafiak (képzeljünk magunk elé egy "vesszen Trianon!"-t skandáló magyar kocsmai társaságot, most képzeljük el, hogy angolul hőzöngenek, most képzeletben a fekete ruhák helyére piros-fehér focimezeket lássunk rajtuk, kicsit kevesebb fogat, több borostát, és kész is). A pubot elbarikádozták, és a bentiek között keltették a feszültséget, kint pedig az aggódó rendőrség gyülekezett. A kocsmafoglalás oka az idegenek megelégelése volt. Ezek az emberek viszont a szememben csakúgy angolok, mint magyarok. Több teát isznak talán. Más sört. Több segélyből lesznek alkoholisták. De elképzelhetetlen, őtőlük bármit is el tudnék sajátítani az angol kultúrából, és a hatásukra adnék fel néhányat a magyar szokásaimból. Absztrakt felfogása a helyzetüknek: nem érzik jól magukat egy olyan országban, amelyik jobban védi az idegeneket, mint őket a kevés fogukkal és az angol focimezükkel. Konkrétan mit is várnak el? Hogy menjenek el az idegenek. Konkrétan miért? Mert mások. Konkrétan ez hogyan érinti a hétköznapjaikat? Hallottak magyar szavakat a járdán, egy jamaikai nyitott kajáldát a szomszédban, és van egy mecset is nem messze. Nézni kell. Valódi fájdalom. A poklok pokla, senkinek nem kívánom, hogy soknemzetiségű országban éljen. Képtelenség, jogszerűtlen, igazságtalan. Magyar embernek magyar emberek járnak, angol embernek angol városlakók, angol földnek angol kapa, Mexikói öbölnek angol olajfúró torony, Indiában angol ültetvény, Dél-Afrikában angol bánya, Irakban magyar kőolaj kitermelők. 

#4 liberális mainstream: "Nem az autógyújtogatás és randalírozás a legmegdöbbentőbb, hanem az a vakság, amellyel a liberális mainstream kezeli és interpretálja a történteket." 
Valóban fogalmuk sincs, egyetértek. Akik mint bevándorlót kezelnek támogatóan vagy ellenségesen, és nem mint embert, fogalmuk sincs, hogy ki vagyok. Ha egy muzulmán fanatikus lennék, a jól ismert típus, semmit sem láthatnak a valódi motivációimból, amíg bevándorló-problémaként néznek rám. Erika, aki aljas módon az utolsónak hitt szalmaszálat lopta el tőlem az angliai megérkezésemkor, ugyanaz a bevándorló kelet-európai, mint én, a liberális mainstream szemében. Pedig én adófizető vagyok, ő nem, én nem lopok, ő igen, én tudok angolul, ő nem. Magyarok vagyunk mindketten, és a liberális mainstream védeni akar mindkettőnket, mint bevándorlókat. A konzervatív mainstream pedig nem akar látni, mint bevándorlókat. Fingjuk nincs a valóság arcáról.

#5 erőszakos muzulmánok: "A liberális dogmáktól elhülyült politikai hatalom folyamatosan hátrál az erőszakosnak tűnő mohamedán bevándorlók követelései elől. Nem veszi észre, hogy a gyávasága csak agressziót vált ki, hogy az érintettek csak ezt a nyelvet értik – hiszen ők is ezt használják."
Te pedig úgy hiszed, hogy a bűnöknek különböző fajai léteznek: van a hazugság, a lopás, a mások életének kockáztatása, aztán mikor egy cigány kockáztatja mások életét, a muzulmán általi vagyonkárosítás, az orosz erőszak és a liberális rövidlátás.

#6 hiszékenység: "A hatóságok „párbeszédről”, „integrációról” beszélnek, a randalírozók pedig győzelemről, vereségről és bosszúról."
Egyetértek. Fingjuk sincs a valóság arcáról.

#7 liberális dogmák: "Az emberi jogok mindenféle kötelességek nélkül „járnak” mindenkinek, aki megszületett, magukba foglalják a szabad letelepedéshez való jogot is. [...] Ez azonban egészen egyszerűen nem igaz."
Megint ugyanott vagyunk: mondja ezt egy magyar. Ez egy olyan terület, amiről nem folyik elég eszmecsere, értem én azt, hogy az otthonát minden porszemével magáénak akarja érezni a lakója. Azt is értem, hogy ha viszont ezt el akarja venni tőle valaki, akkor ha erősebb, meg is szerzi magának. Azt is értem, hogy ránk nézve ebből az következik, hogy erősnek kell lennünk. És azt gondolom, hogy az erős nem kizárólag erős acélt, vagy kiváló betonkerítést jelenthet, hanem okos dolgokat, amikkel a valóságot operáljuk meg, nem az absztrakt szappanoperát.

#8 patriótaság: "Európa népei évezredeken át folytattak véres háborúkat, amíg kialakultak a mai határok. A földnek, amelyet ma egy nemzet magáénak mond, minden négyzetméterét vér öntözte, azért, hogy ma az ott élők azt mondhassák rá: a miénk. Ez az áldozat az, ami feljogosítja a föld birtokosait – Európa nemzeteit – arra, hogy megválogassák, kiket engednek maguk közé. "
Írja ezt egy magyar. Veri a seggét a földhöz, és a feljogosításról bölcselkedik. Pattog, hogy van egy joga, amit semmibe vesznek betolakodók és liberális homály ökrök. Négyzetméterekről és vérről ír, hergeli magát dicsőséggel és nagy szavakkal, és hiányzik a régiek józansága: a Megyer törzs vajon miért 895-ben lépett Attila örökébe, és miért nem korábban? Akkor találta meg a módját, semmi egyéb. Ha meg akarjuk válogatni, kiket engedünk magunk közé, sült marhaság olyan dolgokra hivatkozni, amit egy más kor más emberei tettek meg.  Ez csak arra jó, hogy felhergeljen minket, és a dühtől ne lássuk meg azt, mivel tudnánk elérni azt, amit akarunk. Arról nem is beszélve, hogy a múltról nem tudunk pontos képet alkotni. Más világ volt, máshogy tekintettek a népekre. Érdekes lenne egy olyan világ, ahol a népek jellemeket jelentenek, ahol egy magyar ilyen, egy arab olyan, és a középkorban, mikor vérrel és karddal olyan dicső országok jöttek létre dicső célokkal, mint Burgundia, vagy a Habsburg Birodalom, akkor talán hitték is, hogy ilyen a világ. Nem érdemes megválogatnunk, kiket engedünk magunk közé, ha a népek számunkra jellemeket jelentenek. Megvan a veszélye, hogy majd egy bevándorlásra méltó nép vagy kultúra fia fog mondjuk lopni, szembemenve a konvenciókkal. Vagy mint amire a britek készülnek: kifizeti ugyan a zsák pénzt a pakisztáni a bevándorláshoz, csóró léte ellenére, biztosítva az államot, hogy elég gazdag ahhoz, hogy ne lopjon vagy segélyen éljen. Csak aztán mégis segélyt vesz fel, mert a zsák pénz, amit leperkált, a hitelezőé volt. Ha a megválogatás joga helyett a megválogatás ésszerűségén gondolkoznának, nem generálnának újabb problémákat.

#9 a föld a miénk: "Nem véletlen, hogy a bevándorlók a nagyvárosokban telepednek le, amelyek ebből a szempontból aszeptikusak, egyformák és mára már vajmi kevéssé tükrözik építőik hitét és szokásait." [Írja ezt ahhoz, hogy a föld és a rajta élő nép kapcsolata adja a kultúra alapját.]
Azért mennek oda, mert ott több a munka. És mivel ott vannak, a hely aszeptikussá válik. Ha kapnék munkát egy  wales-i legelőn, akár oda is mennék, nem érdekel a város aszeptikussága. De egy walesi földbirtokos nem fog nekem munkát adni, mer még megmérgezném az Angol Földet. Kivéve, ha 5 fontért is elvállalom a munkát.

#10 hidegháborús érvelés: "A „gyarmati kizsákmányolásról” terjesztett mese kettős célt szolgált. Egy oldalról érvet szolgáltatott a jólétbe süppedő nyugati társadalmak számára, hogy befejezzék a rend fenntartásának költséges és haszontalannak tűnő feladatát a gyarmatokon; másik oldalon pedig lehetővé tette Moszkva számára, hogy befolyása alá vonja a frissen „felszabadult” gyarmatokat, ahol – miután megszabadultak a borzalmas elnyomástól – napjainkig diktatúrák, éhínségek, háborúk és népirtások követik egymást regényes változatossággal." [És hogy a gyarmati kizsákmányolás mítosza miatt tűri meg európa - bűntudatból - a bevándorlókat a volt gyarmatokról]
A gyarmati kizsákmányolás miatt nem éreznek bűntudatot Nyugaton. Keleten gondolják, hogy a Nyugat bűnös kizsákmányoló, Nyugaton azt gondolják, hogy a gondtalan kizsákmányoláshoz nem kell gyarmati közigazgatásra költeni többé, elegendők a nemzetközi egyezmények és fegyverszállítmányok. Szégyellje magát a szerencsétlen líbiai, hogy több pénzt szeretne keresni, és azt hiszi, ez jobb életet is jelent neki.

Még nem olvastam olyan posztot, amiben 10 dolog is felidegesített volna. Azzal zárul a cikk, hogy most még nem késő, amit viszont megnyugtató olvasni.