Remek szórakozás volt olvasni a Nostradamus Hungaricust, nektek is ajánlom, elérhető például itt PDF-ben. Nemzeti ünnepünk alkalmával mi sem szebb dolog, mint megemlékezni hőseinkről - Nostradamus jóslatai ugyanis magyar történelmi személyeket jósolnak meg előre. Nem bánom, van már belőle éppen elég félreértés, álljon itt: az egész mű egy jelenkori pamflet, 1996-os. Tanulságos történet.

Először is egy kolléganőm ajánlotta Avatarát, ismertebb nevén Bácsfi Diánát, hogy nézzem meg a youtube-on lévő előadásait, mert nagyon érdekes. Minden körülmények között ragaszkodom a nyitottsághoz, számomra sosem lesz érv az, hogy valamivel azért ne foglalkozzak, mert nem tudományos. Vannak helyzetek, amikor a tudomány nem látja már a fától az erdőt, és egy holdkóros kezd el jó irányba tapogatózni. Bácsfi Diána egyébként megváltozott, és nem is róla szeretnék írni, csak arról, hogy az előadása végén, alátámasztandó a kutatásainak eredményét, néhány Nostradamus idézetettel kedveskedett a hallgatóságának. Ezek elég érdekesek voltak, és nem fogok hazudni, még a gyanú sem merült fel bennem.

Ehelyett inkább csak a kíváncsiság miatt rákerestem a neten, hátha találok még több jövendölést a magyarokról, és hát ott van fönt az egész ciklus, bizony, 99 vers. Egy szuszra ki is olvastam, sorra azonosítottam a neveket. Lenyűgözött a dolog, és nem értettem a kötet közreadójának visszafogottságát: minden stimmel a megtörtént események kapcsán, miért nem látja, hogy a jövendölések eszméletlenül pontosak?

Nagy izgatottan ma újra nekiugrottam a verseknek, és részletesebben kezdtem megfeleltetni. Szemet szúrt, hogy a reformkor előtti időből csak Rákócziról szólnak jóslatok, de ezt még betudtam annak, hogy a könyv előszavában a közreadó felveti annak lehetőségét, hogy egy ál-Nostradamus írta az egészet az 1840-es években. Gondoltam, csak a hitelesség kedvéért írt bele néhány korábbi figurát.

Kicsit szégyellem, de tényleg nem gyanakodtam, első körben átment a szűrőn a könyv: volt szerkesztője, volt kritikai felvezető, jöhetnek a jóslatok! Az első húsz vers megfejtése után aztán már szemet szúrt, hogy a rendszerváltás politikai társasága olyan szép számmal szerepel a jóslatokban, mintha a magyar történelem valami magasztos, honfoglaláshoz hasonlítható fordulópontjáról volna szó. További szégyen, hogy Nostradamus politikai ítéletei sem azt váltották ki belőlem, hogy abszurd, hanem azt, hogy lám, a jós Nostradamus is úgy látja, el lett szúrva a rendszerváltás.

Igazából arra törekedtem, hogy kiselejtezem azokat a jóslatokat, amik a már megtörtént korokra vonatkoznak, de szerencsére nem sokat fáradoztam, mert első olvasásra leszűrtem, hogy kb. 5 darab marad a végére. Elég rövid lesz a magyar jövő - gondoltam. Ezek mindegyike teljesen vaktában tippel a jövőt illetően, írnak szárazságról, meg nagy háborúról, meg hirtelen megerősödő Magyarországról. A földrajzos felébredt bennem, és a sok képtelenséget olvasva elérkezettnek láttam az időt, hogy a kötet szerkesztőjét leellenőrizzem, ki is ő.

Két perc alatt sikerült kiderítenem, hogy egy teljesen jóhiszemű humorbombáról van szó, dupla csavarral: a szívcsakrás-sumérmagyar szubkultúra teljesen letüdőzte a portékát, köszönhetően annak, hogy a versek úgy szólnak, ahogyan ennek a szubkultúrának a vágyai is. Ezek a nemzeti ezotéria honlapjain jó alaposan szétterjedtek, és alig lehet megtalálni az ősforrást a nagy rengetegben, pedig maga Szentmihályi Szabó Péter, a kötet szerzője kommentelget itt-ott, hogy feketén-fehéren leírja: a jóslatokat ő írta, és politikai pamfletnek szánta. Falra hányt borsó. A második millenium után húsz évvel Magyarország hatalmasabb lesz minden országnál, jobb, ha ezt Szentmihályi Szabó Péter is tudomásul veszi.

Jó volt persze felülni a körhintára, és azt hinni, hogy repülök, de ez a kis forrásellenőrzés is kellőképpen szórakoztatott. A Nostradamus Hungaricus nem csak a kortársaknak (1996) nyújt görbe tükröt, hanem az egész magyar elmebajnak, amiről Hamvas Béla is annyit ír. Magatehetetlen szkeptikusok intik semmittevésre a kétbalkezes holdkórosokat. És akkor ki végzi el a munkát?

A szerző és a sors iróniája. Így szól a 84. jóslat:

84.
Az írott szó elhal majd,
és egyre szegényebb lesz a beszéd,
a nemzetre egy talány hoz bajt,
mely elveszi az emberek eszét.
Egész nap otthonukban ülnek,
bámulnak hazug, mozgó képeket,
s mire a bálványok ledôlnek,
már alig születnek gyermekek.

Hát ezek a napok megint milyenek már... Belevágtam ismét egy nagyobb szabású projektbe, hogy a Gazéta-projektet folytatni tudjuk, közben persze a suli is belevágott a szokásos tavaszi "temessük be magunkat még több munkával" fázisba. És szeretnék megtanulni trombitán játszani, de valószínűleg a nyár lesz az, amikor ezt konkrétan ki tudom találni, hogy miből és mikor. Azt hiszem egy hangszerrel a kezemben végre helyére kerülnének bennem a dolgok, és leállnék a kapkodással. Maradna a tanítás, az irkálás meg a trombita.

Egy fogadalom miatt szilveszter óta nem iszok alkoholt, pár hónapig még nem is fogok, és azt figyeltem meg, hogy élesebb az elmém, összeszedettebb vagyok, céltudatosabb és következetesebb. Ugyanakkor feszült és stresszes is vagyok, ettől pedig egyre szigorúbb tanár vagyok a suliban, ami mondjuk az ifjaknak nem árt, de hiányzik már azért a sör, ami félre söpri a feladatokat a fejemben. Folyamatosan gondterhelt vagyok, egészen rossz érzés! Szerencsére a zene kikapcsol. Most ezt találtam:

Remek összefoglalás olvasható a konfliktus januári állásáról ezen a linken: Első rész | Második rész

Röviden a szerző következtetése: nem lesz idén háború, mert túl bonyolult lenne.

Ajánlott olvasmány továbbá egy 2006-os elemzés pontosan ugyanebben a témában, hasonló végkövetkeztetésekkel: az Indexen írták.

Februárban azonban tovább fejlődött az ügy. Napokkal ezelőtt olvastam, ahogyan Amerikában győzködik józan republikánusok társaikat arról, hogy nincs értelme megtámadni Iránt. Ez önmagában tájékoztat már arról a hangulatról, ami Amerikában lehet.

A küszöbön álló háború két főszereplője:

1. Izrael - Kis méretű, de hosszúkás ország (atomtámadás esetén az arab szomszédok is kapnának a csapásból), idegen testként értelmezik a szomszédai, immár közel 70 éve. Izrael megsemmisülése pontot tenne egy száz éve húzódó etnikai konfliktus végére több arab ország szemében, és Irán gyakorlatilag nyíltan vallja ezt a nézetét. Izrael vesztenivalója: teljes egészében minden, a kultúra, a gazdaság, a tudomány (elképesztő szinten járnak már), a lakosság, az ország politikailag és fizikailag.

2. Irán - Hatalmas méretű ország rengeteg lakatlan területtel. Népességének nagyobb része az ország északnyugati részén tömörül. Olajbányászata révén jelentős bevételei vannak. Irán, Egyiptom és Törökország az iszlám világ három legjelentősebb országa, amik akár össze is foghatnák, vezetni is tudnák a többi ország külpolitikáját. Törökország török ország, azonban iszlám is. 1919 óta Európa felé orientálódik. Egyiptom arab is, iszlám is, de a diktátoruk elvesztésével hatalmi súlyuk is megroppant. Irán sem evidens vezetője az arab országoknak, ugyanis vallási vezetés alatt áll, ráadásul síita ághoz tartoznak, szemben a legtöbb arab országgal, amik szunniták. Irán hosszú távú terve a vallásos államberendezkedésének exportálása a többi muzulmán országba, ennek előfeltétele pedig az, hogy az arab országok számára nyilvánvalóvá tegye elsőbbségét. Fel kell mutatnia az erőt. Irán vesztenivalója: atomlétesítményei a sivatagos, szinte lakatlan Iráni-medencében vannak, olajipara pedig a szintén ritkán lakott tengerparti részeken húzódik. Anyagi veszteségek.

A küszöbön álló háború okai:

A létezésében fenyegetett Izrael megelőző csapást akar mérni Iránra, még mielőtt az sikeresen hozna létre atomfegyvereket. Irán hivatalosan cáfolja a vádakat, ugyanakkor bizonyos atomlétesítményeibe nem engedi be a nemzetközi ellenőröket. Az Európai Unió legújabb szankciói ellenére sem.

Ezek után lássuk, hogy mik is azok a körvonalak!

Mindjárt a legzavarbaejtőbb dolog a mai hír, miszerint Izrael már novemberben megsemmisítette Irán összes nukleáris létesítményét. Az információt a WikiLeaks dobta középre, de az Anonymus hekkercsoport szerezte meg abban a támadásban, amit az amerikai médiatörvény megakadályozásáért folytattak. Gyakorlatilag ha ez így van, akkor teljesen jogos a magyar sajtó közönye az ügy iránt.

Ennek ellenére 7-8 napja az Egyesült Államok egyeztetett Irán megtámadása ügyében Izraellel, és azzal a talánnyal zárták le a megbeszélést, hogy Izrael saját felelőssége lesz, ha támadást intéz Irán ellen. Ez első olvasásra azt jelenti, hogy a NATO semmiképp, de az USA egymaga sem fog segíteni Izraelnek egy ilyen balhéban. Második olvasásra ez egy hallgatólagos beleegyezés - egy biztos: az USA nem buzdított senkit háborúra...

Nagyon érdekes a tegnapi hír, hogy Nagy Britannia terveket vázol fel arra az esetre, ha kirobbanna egy háború Izrael és Irán között. Ha esetleg a királyságot beszippantaná a dolog. A tervük egy olyan verzióra készül, melyben 18-24 hónapon belül törne ki a háború. Ha ez megtörténne, akkor több száz fegyverest, és egy atom-tengeralattjárót küldene a Perzsa-öböl térségébe, egészen pontosan az Egyesült Arab Emírségekbe, ami Nagy Britannia erős partnere. Az Egyesült Arab Emírségeket Irántól az 50 kilométer széles Hormuzi-szoros választja el. A brit tengerészet hét csatahajója már most is ott várakozik. A hír nem tér ki arra, hogy mégis mi "szippantaná be" Nagy Britanniát a háborúba, főleg, hogy az USA hivatalosan nem biztatta Izraelt a háborúra, tehát a NATO nem érintett a dologban.

Most vasárnap az Egyesült Államok hadseregének parancsnoka egy interjúban arról beszélt, hogy Európa védve van esetleges iráni légicsapásokkal szemben. Ez annak köszönhető, hogy végre üzembe helyezték Törökországban a NATO radart. Törökországnak ebből volt is összetűzése az arab országokkal, mindenekelőtt szomszédjával, Iránnal. Természetesen minden katonai vezetőnek az a dolga, hogy gondoskodjon forgatókönyvekről az esetleges veszélyek kivédésére, de ha belegondolunk, akkor az Izrael-Iráni háború csak egyetlen esetben fog kitörni: ha a nyugati kötődésű Izrael kirobbantja. Egy radar megépítése persze védelmi kérdés, semmi egyéb. Ráadásul néhány hete kezdte működését, hát most beszéltek róla. A Védőpajzs (a rakétákkal operáló elhárító rendszer) ráadásul nem készült még el, ez a radar a legjelentősebb része ugyan, de önmagában még nem elegendő.

Obama és az Izraeli vezető, Benjamin Netanyahu március 5-én találkozik, és ismét beszélni fognak Irán atomprogramjáról. Első olvasásra ez amiatt van, mert a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség pénteki jelentésében végre olvashattunk terhelő dolgokat Iránnal kapcsolatban, és most talán Izraelnek van esélye meggyőzni Amerikát, hogy igenis tartson vele egy háborúban, csupaszítsuk le a hírt a részletektől: USA-Izraeli egyeztetés lesz, téma Irán.

Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy az Egyesült Államok szem előtt tartja egy iráni háború veszélyét, és igyekszik biztosítani Európát azzal a radarrendszerrel, aminek kiépítését az erősebb európai országok gyanakodva, vagy ellenségesen visszautasítottak, és megkapták a posztkomcsi országok. "Konkrét" terveket eddig csak Nagy Britannia mondott, de nyilván ha olvasnék német, vagy francia sajtót, találhatnék apró csemegéket. Készülődés mindenesetre van, bár a lakosságot még nem kezdték ráhangolni a dologra. Majd ha Iránra rossz fényt vető dokumentum- vagy mozifilmek mennek a tévében, kezdhetünk konzerveket vásárolni.

Végére hagytam a nagy kérdést: kik vannak Iránnal? A Szovjetunió összeomlása óta sok dolog megváltozott. Az egyik a NATO térnyerése, illetve bizonyos szempontból gyengülése is, hiszen vannak benne vonakodó csatlósok, amennyiben az USA birodalmi érdekeit kell szolgálni például Afganisztánban, vagy Irakban. Németország és Franciaország többször egyértelművé tette ezt. A tavalyi Kadafi elleni támadásban azonban látszódott, hogy az Európai Unió közös hadserege koordinálatlan és kiforratlan, hadiflotta tekintetében pedig kifejezetten hiányos, tehát az USA-nak kellett befejeznie a gólt, amit be is lőtt. Mindenesetre a NATO növekedett (több tag), és gyengült (Európa önálló lábakon akar állni). Egy másik nagy változás Kína több évtizede tartó folyamatos gazdasági növekedése, amit még a válság sem érint, dacára minden önnyugtató nyugati jóslatnak. Kína a nyáron bemutatta az első anyahajóját, az első mélytengeri tengeralattjáróját, és érvényesítette érdekeit a délkelet-ázsiai országok között, amik magatehetetlenül behódoltak a pekingi főtitkárnak. Kína erős lett. Egy harmadik változás az volt, hogy bár a Szovjetunió összeomlott, Oroszország a roppant méretei, a rengeteg és sokféle nyersanyagkészletei, a kiváló termőföldjei és sok más egyéb révén egy évtized alatt talpra állt gazdaságilag, katonailag pedig meg sem torpant. Tehát kik vannak Iránnal, Oroszország vele van-e, és Kína vele van-e?

Kína szándékairól nem sokat tudunk, de az biztos, hogy az iráni olajra nagyon rá van szorulva, ezért Irán atomprogramját sem firtatja különösebben. Világos, hogy Irán megtámadása csak úgy szolgálná az érdekeit, ha utána az iráni olajat a Sinoil termelhetné ki. Irán mellett kiállni viszont határozottan értelmetlen volna. Kína növekszik. Végre. Fejlődik. Lopnak technológiát, bőszen másolják, lesz lopakodó, kínai asztronauta, űrbázis, magas szintű informatika, genetika, robot technológia, nanotechnológia, minden. Már nem is kell olyan sok idő, mindössze nyersanyag kell, és nyugodt gazdasági környezet. Ha Kína teljesen kimaradna egy esetleges háborúból, akkor is padlóra kerülne, már pusztán attól, hogy akadozik az iráni olaj szállítása. Arról nem is beszélve, ha a kínai termékek felvásárlói sem tudnának a háború miatt most költekezni. A nyáron szorosabbra fűződő kínai-orosz kapcsolatok, és a kiéleződő USA-Kínai konfliktusok azt mutatják, hogy Kína semmi esetre sem lenne Amerikával egy esetleges háborúban.

Oroszország viszont, ahol március 4-én minden valószínűség szerint újra elnökké választják Putyint, figyelmezteti Nyugatot, hogy ne avatkozzanak be katonailag a szíriai polgárháborúba, és Iránt se támadják meg. Úgy fogalmazott, ha Iránban beavatkoznának, "valódi katasztrófa lenne." "Ha ez megtörténik, a következményei igazán katasztrofálisak lesznek. Lehetetlen elképzelni a mértékét." - adta ki közleményét Putyin a külügyi hivatalon keresztül, ma. Mégis mi lenne az elképzelhetetlen mértékű katasztrófa? Ha megsemmisítik az iráni föld alatti nukleáris létesítményeket, jelentős környezetszennyezés is történne, de Putyin szavai ennél vészjóslóbbak. Eleve Szíriával kezdi a dolgot, tehát érezteti, hogy már nagyon gyűlik azon dolgok listája, amivel nagyon nem ért egyet. Ami Iránt illeti, az ENSZ Biztonsági Tanácsban Oroszország ellenszavazott az Iránt megbüntető szankciók tárgyalásakor. Tulajdonképpen szavai nyílt fenyegetésként értelmezhetők: Oroszország fegyverarzenálja (ha csak a nukleáris fegyvereket nézzük) nem játék, és nem félnek használni. Hogy legyen elképzelésünk az orosz hadsereg potenciáljáról: ha Oroszország gazdaságilag teljesen összeomlana, és ínség lenne, és az országot folyamatosan csatak részeg kocsmatöltelékek irányítanák, az az irdatlan mennyiségű fegyver, amit a hidegháború alatt felhalmoztak, akkor is a Föld egyik legerősebb országává tenné. De mi érdeke van Oroszországnak megvédeni Iránt? Drága mulatság lenne így dacolni Amerikával, vagy drága mulatság lenne így utálni a zsidókat, Izraelt. Ideológiai kötelékek sincsenek a két ország között, sőt! De talán partnere lehetne Irán Közép-Ázsia hosszú távú sorsában: együtt felosztanák egymás között a Kaszpi-tenger olaját és földgázát bányászó országokat, amik arra készülnek, hogy a Nabucco vezetékkel Oroszországot megkerülve értékesítsék jelentős készleteiket a világpiacon. Még ez is kevés indok egy pusztító háborúra, de egy biztos: Oroszország a mai napon teljes mellszélességgel kiált Irán mellett, ami alapján az "eddigi jelentkezők" szerint így néz ki a szövetségi rendszer:

Már a negyedik összeomlós hírt olvasom, pedig még alig vagyunk túl a hónap felén. Az ember már eleve minden rosszra felkészül, még ha a maja naptár valójában rosszul is van megfeleltetve az európai kronológiával, 2012-ben a kínaiak jó évet várnak a Sárkány Éve miatt, márpedig ha Kínának több pénze lesz, akkor másvalakiknek kevesebb, ez általános közgazdaságtani szabály. Itt Európában nem sok jóra számíthatunk. Ha pedig mégis idén van a maja naptár korszakváltása, az igazán kényelmetlen lenne (kivéve ha csak úgy magától, minden előzmény nélkül egy békés, gyarapodós korszak veszi kezdetét). És ez még csak a humbuk része a közbeszédnek, hány hordó olajat önt a tűzre az a gazdasági szereplő, aki úgy véli újabb összeomlás fenyegeti a tőzsdéket?

Azt tanultam az iskolában, hogy az 1929-1933-as válság nyomorba döntötte a fél világot, és Németországban emberek haltak éhen, az egész hatalmasat szólt, és borzalmas volt. Gondoltam ilyen egy válság. Ehhez képest 2008 óta a legnagyobb lakossági problémát a válságtól gyakorlatilag áttételesen függő svájci frank botrány okozta (az átverés részének pedig konkrétan semmi köze a válsághoz), illetve a válságtól ugyancsak független munkáltatói magatartás, hogy a válságra hivatkozva prés alá helyezték az alkalmazottaikat. Nem volt csődhullám, a gazdasági termelés egy évet leszámítva évről évre emelkedett, sőt még profitáltak is az európai demokráciák az egészből, hiszen minden szem az állami kiadásokra szegeződik már 4. éve, ilyen nagy reflektorfényben már nem lehet annyit lopni, mint korábban. Persze dolgok történnek, válságos időket élünk, és hatalmas átalakulások is mennek végbe a színfalak mögött, nem ezt vitatom. Sőt kisvállalkozások egészen biztosan nehéz helyzetbe kerültek. De egy magamfajta hangya számára a 2008-201x-es válság nem kelti azt a benyomást, amit egy igazi összeomlástól várna az ember.

És hát mondom, olvasok híreket, ebben a hónapban már a negyedik figyelmeztetés érkezik, a cikkek címei egyre jobban szuggerálnak:

Február 2. - Mr. DAX: Az összeomlás szélén állunk

Február 17. - Figyelmeztetés érkezett: zuhanás fenyeget!

Február 18. - Szokatlanok a mozgások - fordulatra felkészülni!

Február 19. - Hazudnak a kormányok, nem kell rájuk figyelni

Én csak azon gondolkoztam a cikkeket olvasva, hogy mi van akkor, ha a befektetők kollektív tudata beadja a derekát, és a kaptár azt csinálja, amit ezekben a cikkekben javasolnak: részvényektől, devizától, certiktől, állampapíroktól és a többitől megszabadulnak, és nyersanyagot vesznek. Na mi lesz akkor?

Eltekintenék a tőzsdefilozófiától. Ha a befektetők kollektív tudata rámozdul a nyersanyagokra, akkor a részvényárak csökkennek majd, a nyersanyagok ára pedig növekedni fog. Szeretem a konspirációs elméleteket, úgyhogy jöjjön is egy ide: míg a befektetők kollektív tudata nyersanyagokból vásárol be, és megszabadul a vállalatok részvényeitől, addig valakik csöndben az olcsóvá vált vállalatok részvényeiből vásárolnak majd be, hangosan és gonoszan felhahotázva.

Persze én most az igazi összeomlásra fókuszálnék inkább, ami némileg kiveszi a szelet az összeesküvés elmélet vitorlájából. Ha a tőzsdéken tényleg a nyersanyagokra vetik rá magukat, akkor az ár felszökik, és itt gyakorlatilag az összes ipari alapanyagról szó van, akkor az felnyomja a termelési költségeket is. Drágább kenyér, drágább fűtés, drágább szállítás, drágább autó, drágább építőanyag, drágább ruha, drágább idő, drágább levegő. Ha a befektetők kaptára rászáll a nyersanyagokra úgy, ahogy a próféták javasolják, akkor megnézhetjük magunkat néhány hónapon belül.

Kivéve, ha már múlt héten bespájzoltunk nyersanyaggal.

Vagy vettünk egy tanyát kendermagos tyúkokkal.

Izrael úgyis megtámadja Iránt még az idén. Az arab tavasz kapóra jön nekik: északi szomszédja, a veszedelmes Szíria most a lázadó lakosságával van elfoglalva, déli szomszédja Egyiptom élén pedig egy pacifista úriember próbál országot varázsolni abból, amit az ölébe pottyant. Szaúd-Arábiát még az USA tartja pórázon, Irakot a CIA kormányozza, szóval már csak a megfelelő időjárásra várnak. Kína és Oroszország pedig már a háborús újjáépítésre állítja össze a munkásbrigádjait. A NATO épp napokban mondott elvi igent az egészre, burkoltan persze. Legalábbis ha a hadüzenetek mechanizmusa nem változott semmit az első (Szerbiát megsegíti Oroszország) és a második (Lengyelországot megsegíti Anglia és Franciaország) világháború óta. Különösen ha a hidegháborús modell folytatódik, mert akkor hadat sem kell üzenni, csak izraeli matricákat ragasztani az amerikai hadseregre.

Akár.

A paleolit és neolit korszakkal foglalkozva ütköztem egy érdekes ténybe. Az ember leginkább annak köszönheti életben maradását, hogy közösségeinek ügyesebb tagjai megosztották képességeiket mindenkivel. Egy egyszerű példán szemléltetve: mindenki ehetett a gyümölcsből, amit leszedtek. Találtak Irak területén egy paleolit embermaradványt, több tízezer éve élt férfi csontvázát. A férfi 40 évesen halt meg, ami abban az időben szép teljesítmény volt, kiváltképp, hogy fél karja hiányzott. Fél karúként 40 éves kort nem tudott volna megélni, hacsak nem segítette volna őt közösségének többi tagja.

Elképzelek egy ősembert, amelyik azt mondja: "Vadássz magadnak saját bivalyt, ez az enyém!" Vagy azt mondja: "Szedjél magadnak almát, biztosan hagytam még néhányat a fán!" Az ilyeneket a horda biztosan hamar kitaszította, hiszen mi szükség lett volna egy antiszociális tagra? Fantasztikus, nem is gondolnánk, hogy az ember egyik alapvonása, legősibb ereje a csapatszellem és a szolidaritás! Hogy az erős és ügyes emberek nem váltak ki a középszerűek és gyengén teljesítők közül, és alapítottak új fajt, hanem képességeiket a közösség szolgálatába állították. Mármint ebben az az elképesztő, hogy ez nem egy fejlődés eredménye, hanem ez a pattintott nyílhegyet is megelőzte, ez volt az, ami miatt az ember egyáltalán nem került ebek harmincadjára. Alapfelszereltség.