holnapra annyi mindent Viktor mondta, hogy van egy igazán vicces nyelvemlékünk (csak a 16. századtól kezdenek magyar nyelven írni könyveket, korábbi időkből csak értékes mondatfoszlányok maradtak fenn), úgyhogy délután a témavezetőmre várva beültem a könyvtárba, aztán előkerestem a pontos idézetet. A nyelvemlék egy latinul írt gesztában (az olyasmi, mint a krónika) található. A szerző több helyen is leírt nyelvi idézeteket, például hogy Nagy Lajos litván hadjáratában a litvánok mit mondtak, mikor levágták az ökröt, és ilyenkor a mondatot hallás után írta le, latin helyesírással, és nem fordította le, tehát kvázi litvánul írta le. Így került bele a latin szövegbe több helyen magyar szó is. Például mikor a magyarok egy itáliai várat nagy blöffel végre bevettek, így kiálltottak: "beeke, beeke!" ami a betűszabályok szerint nem meglepő módon így nézne ki: "béke, béke!" (a latin helyesírásnak minden korban megvoltak a külön szabályai. Az érett középkorban pontosan nem tudom, de pl. az "sz" hangot volt hogy z-nek, volt hogy s-nek írták, erre van egy szabály, és az alapján lehet szépen rekonstruálni, hogy hogyan kell kiejteni azt, ami oda van írva. A rekonstrukciót a forráskiadvány szerkesztői végezték el, nem én) A latin szöveg fordítása a következő:

1355-ben, szent Anna ünnepén Ausztria hercege Magyarország királyához üzenetet küldött, hogy segítséget kérjen az ellene lázadó svábokkal szemben. Lajos király 400 magyar íjászt küldött Lackfi Pál vezetésével [a szám kicsinek tűnik, de abban a korban 400 MAGYAR íjászt nagyon megbecsültek, ez jó dolog]. Svábföldön, Tulln város körül [és innen pontosan idézem] "borzasztó módon megütköztek. De a magyarok azt kiáltották: "Szent királyok, segítsetek bennünket!", végül isteni kegyelem révén győzelmet arattak. Azon a napon a magyarok nyilaitól több, mint 300 német veszett el. A kérkedő németek lovaikon pusztultak el a magyarok színe előtt, miként az ökrök a vágóhídon. Parancsuk volt ugyanis a magyaroknak, hogy senkit se ejtsenek foglyul, hanem minden németet részegítsenek meg a halál poharából. Azok pedig karjukat kinyújtva mondták: "O lyber her foh mych, nycht thewth mych!" [=O, lieber Herr, fang mich, nicht töte mich! = Ó kedves uram, fogj el, ne ölj meg!] A magyarok pedig megforgatva azok feje fölött halált hozó kardjukat, levágták kezüket és fejüket mondván: "Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewth, ma yzzywk thy wertheketh!" [=Veszteg kurva nő fia szaros német, ittátok vérenket, ma isszuk ti vérteket!"] És így őket kegyetlenül megölték, és a város valamennyi lázadóját Ausztria hercegének alávetették. A hunok [magyarok] közül a csatában 15 ifjú esett el."

fless.

Akit érdekel bővebben:

Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról.

megtalálható ebben a könyvben: Küküllei János: Lajos király krónikája - Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról. Budapest, Osiris kiadó, 2000.

Csak gyorsan mert rohannom kell a vasútállomásra.

Tegnap, dec.6, este, Jókai klub, echoes of pink floyd koncert újra, új hangosítással; továbbá valami esetenként rezonált a basszus alatt, viszont már régen tudtam ennyire elszakadni a helyszíntől, mint most. Ildi egyetért. Nagyon pozitív, hogy voltak fények, és bár tényleg vicces volt a füst, azért jó az. Persze a koncert második felében valahogy elmaradadozott, és úgy meg még jobb volt, hogy olyan tiszta volt a levegő, a fényektől olyan éles volt minden.

Sajnos a két Sári (vokál) annyira nem élvezte most a dolgot, Ildinek erről több mondanivalója van, én viszont nem szeretek kritizálni. Jézus rámijesztett gyakorlatilag :) "ne ítélj, mert akkor téged is elítélnek" -valahogy így mondta (bár én még a zuhanzóban sem vokálozok, de akkor is). hheeh. Komolyra fordítva: Sárik (oké, csak az egyikük), ne legyetek szomorúak, hát ha Már Attis is vigyorogva néz fel a billentyűk fölül, nem pedig gondterhelten, az már a világhír jele!

Továbbá, immár Pink Floydra váltva: Ildi sikeresen megfogalmazta, amit én nem igazán tudtam: ez a zene egyszerre passzol a nyugati hangulathoz, a szovjet blokk hangulatához (jaj Istenem, és nem a Fal miatt, a Fal az tök más!), ÉS, a lényeg, hogy ahhoz a hangulathoz, ami sosem volt, ez volna az utópisztikus hangulat. Szóval ha szól a zene, akkor valami olyan világ is életre kel, ami úgy lett a múlt, hogy sosem volt, és hátborzongató. Valami ilyesmi, ezt most átolvasni sem fogom, rohannom kell.

(és az Any colours you like tök jó, ahogy az EOPF játssza, olyat senki nem tud. én csak az igazat írom)

az O. Széchenyi Ktár számítógépeire nagyon ráférne egy szoftverfrissítés, nem tudok például streamelt rádióadásokat hallgatni, pontosabban csak korlátozott számban. Így kényszerűségtől vezetve találtam rá a barcelonajazz rádióra, amit egyébként nem lehet túl sokáig hallgatni, mert nem úgy válogatják össze a zenéket, hogy 6 órán át lehessen hallgatni (például a változatos karakterség lenne a válogatás szempontja a szimpla minőség helyett). A lényeg, hogy a rádió honlapján van két térkép, és tök vicces, hogy a Határtalan Interneten ugyanúgy megmaradnak a határok. Másképpen pedig: a virtuális világban is kirajzolódik a valóság. Íme:

Mintha egy kutúrtérképet látnánk, és egyébként ez annak számít szerintem. A térkép azt ábrázolja, hogy épp most kik hallgatják, de már ezen is markánsan kibukik ugyan az, ami a 24 órás térképen:

Tehát hogy atlanti kultúrkör, tessék. Rengeteg kérdést kéne tisztázni ahhoz, hogy biztosan ki lehessen ezt jelenteni, de most így elsőre ennyi. Mert amúgy nyilván kérdés, hogy most úgy általában a bolygón országonként mennyire szokás online rádiókat hallgatni. Hiszen ha Magyarországon nincs kultúrája, akkor értelem szerűen nem is hallgatnak itt sokan barcelonai rádiót. Másik kérdés lehetne mondjuk az, hogy a barcelonajazz hallgatói hogyan találtak a rádióra. Mert ha mondjuk spanyol nyelvterületen ez egy ismert rádió, akkor az sokmindent megmagyaráz. Mert amúgy ezen a rádión nincs szövegelés, csak zene. Az is lehet kérdés, hogy számított-e a rádió kiválasztásában az, hogy benne volt a Barcelona név. És akkor érthető, hogy miért nincs a rádiónak egy portugál hallgatója sem, és brazíliában is miért csak az őserdő közepén hallgatja egyetlen felhasználó.

A lényeg az, hogy bárki beírja a keresőbe, hogy "streaming+radio+jazz" az előbb-utóbb rábukkan, én például egy gyűjtő oldalt megnyitva találtam. És ha ezt egy kazak vagy egy filippínó teszi, ugyanúgy rátalálhat. És ha egy mexikói, ő is. Mégis az van, hogy spanyol nyelvterületen egy csomó hallgató van, angol nyelvterületen Nagy Britannia és New England (ÉK USA) kivételével senki, ahogy a Föld többi részén sem különösebben. Viszont Latin-Amerikában (ide számítva DNy USA-t is) szép számmal, Kolumbia gócponttal; Európában pedig Sp.o. után Ny Némtország + Benelux államok streamelik a barcelonajazzt.

Tehát az az érdekes, hogy egyezik a kulturális határvonalakkal a streamelés térképe, viszont egyrészt az interneten rádiót keresők nem úgy keresnek, hogy "spanolországi rádiót keresek" (bár ki tudja), hanem hogy jazz. Arról nem is beszélve, hogy ez a rádió bár játszik mediterrán jazzt (dzsesszt hehhe), azért legalább fele arányban amerikai vonalon megy.

...most hogy így belegondolok, valószínűleg mégiscsak az játszhat szerepet, hogy ez a rádió spanyol. De ezt egy rögtönzött blogbejegyzés miatt nem fogom felmérni. Viszont megjegyzem, hátha földrajzon akadémiai székfogalónak elfogadják. "Földünk virtuális vetülete" hehe...

a szakdogatémám ugye Horvát István, mindenféle pártus-magyar rokonság kiötlője az 1800-as évek elejéről. Abban a korban sem igazán tudtak mit kezdeni ezzel az emberrel, és ez azóta sem változott. Nekem viszont egyre rokonszenvesebb, mert ahogy így dolgozom fel a könyveit, egyre nyilvánvalóbb, hogy bármilyen meghökkentő dologra is jutott a források (oklevelek, vagy ókori történetírók pl.) feldolgozása eredménye képpen, egyszerűen felvonta a szemöldökét, megvakarta a tarkóját, aztán leírta az eredményt és kiadta könyvben. Merthogy oda van írva a forrásokba, ő mossa kezeit.

Nyilván nem mindegy hogy a forrásnak mennyire hiszünk, vagy mennyire szadizzuk meg kritikával, és hát Horvát István többnyire itt volt túl rendes, ha a nemzetre nézve valami presztízsnövelő dolog lehetősége merült fel. A szlávokkal ha foglalkozott, akkor sokkal jobban megmutatta, hogy van kritikai érzéke, a németek is valahogy így viselkedtek velünk szemben.

Nade, most jöjjön az a rövid dolog, ami miatt valójában félbehagytam a feldolgozást!

Horvát az egyik értekezéséhez egy arab forrást is felhasznált, volt egy bizonyos Jakut, aki a "Geographiai Arabs Szókönyvet" írta az 1200-as években, arról számol be, hogy élnek Aleppóban (Szíria) nagy számmal "Baschgurdi" névre hallgatók, akik ha azt mondják "hazánk", akkor az alatt azt értik, hogy Magyarország ("cui nomen Hungerorum est"). Kicsit odább azt írja: "Nyelvre, kultúrára és gondolkozásra nézve a franciákkal (=európaiakkal) egyek" valamint az is ott van, hogy a keresztes háborúk alatt telepedtek ott le.

Nagy meghökkentést nem okoz, oda van írva, hogy a keresztes háborúk miatt keveredtek oda magyarok, de ettől még nagyon jópofák ezek a távoli vidékekre szakadt kolóniák. Ja és bakker: újra tudok fordítani latinból (Horvát általában nem fordította le magyarra a latin idézeteket, úgyhogy feléledt az egyik elhalt agydarabom)

Szeptemberben igényeltem, december 2-án meg is érkezett az új diákigazolványom, ma tudtam bemenni átvenni. Nem adták oda, mert nem stimmeltek az adataim. Merthogy a születésnapomra 17 volt beírva. Én meg most nagyon elkedvetlenedtem, mert eeeee, utálom ezt a sok ee betűt, szóval nagyon elk., mert mint előkerítették, láthattam a saját szememmel, hogy én írtam az űrlapra 17-et a 19 helyett.

[azt viszont nem értem, hogy ha most ezért nem adták oda, mert ők tudták, hogy valójában 19, akkor miért állították ki egyáltalán?]

most kellene igényelnem egy újat, újra egy ötezres procedúra, mert az újabb 3 hónapos gyártási folyamat idejére kell az ideiglenes diák, kell a különeljárási díj, kell a díj, meg a fénykép, meg minden. Drága. Meg ez most fáj, hogy az eddigi ideiglenesem december 3-án lejárt, úgyhogy azt most benyelték az irodában, az újat nem kaptam meg, és akkor most itt vagyok, diákigazolvány nélkül. (ez a diákigazolvány-ügy 9 hónappal ezelőtt kezdődött - voltak már bosszantó fordulatok, de eddig ez az alja)

Az élet megy tovább, lementem a föld alá, hogy a következő elintéznivalót elintézzem, közben hitetlenkedtem, hogyan írhattam 17-et, és sajnáltam magam hogy ennyire hétországra szóló lepkefing vagyok, és akkor megláttam egy plakátot a peronon ácsorogva: "Azt hitted a baj nem fokozódhat? B. N. [itt volt valami regényhős neve] mindig tud mélyebbre zuhanni" ezen mondjuk nevettem egy jót, de nem tartott sokáig.

Apám kért hogy szerezzek hallgatói jogviszony igazolást, kértem kettőt is, és elfele jövet jöttem rá, hogy hiszen ez a jogviszony igazolás is éppen olyan jó, mint egy diákigazolvány, úgyhogy a gyakorlati probléma ezzel meg is oldódott ingyen.

De hogy miért írtam 17-et? Kevés olyan számsor van, amit az ember nem ront el soha, és ez pont az egyik, mert egyrészt ez hogy mikor született, az identitást képezi, de legfőképpen azért nem rontható el, mert ezt a számsort kell leírni a legtöbbször életünk folyamán. Na mindegy, hát kétség nem fér hozzá ott 17 volt beírva tollal, szépen olvashatóan, úgyhogy ezen sincs mit gondolkozni.

Ehhez képest persze a csaj nem így látta, felhívta a főnökét megkérdezni, hogy ugye nem adhatja ki ilyen esetben az elkészült diákot, és közben hangosan gondolkoztak, hogy hogy lehet valaki ilyen hülye, amin kezdtem kicsit megsértődni, de végtére is ebben az esteben a csaj véleménye izgatott a legkevésbé, nem ezen járt az agyam. Az meg külön kedves tőle, hogy ennyire beleélte magát az én problémámba, hogy fel is zaklatta. Persze helyesebb, ha megőrizzük az ügyintéző-ügyfél mechanikus felállást, ahol ő csak közöl velem dolgokat, és én gondolkozok a folytatáson.