Szecsuáni csirke nélkül nincs igazi megérkezés. A Kung Fu kínai kifőzdében vettem egyet. Erhardék a Yummy Noodle kifőzdére esküsznek, de ott nem állt sorban senki, a Kung Fu viszont tömve volt. Egy igen szakadt ebola szagú putriban üzemeltetik, de néha pont az ilyenekben a legjobbak az ízek. (A fotót az interneten találtam, nyitás után pár nappal készülhetett, mert ma már nem ilyen) Drága volt az ennivaló, mint a méreg, úgyhogy lássuk, milyen élményt nyújtott!

A Planxty-nak van egy dala, aminek a címe Follow me up to Carlow, Fiach Mac Aodh Ó Broin 1580-as győzelméről szól, amit az angolok felett aratott. Mostanában sokat hallgatom, de nem a dal miatt hoztam szóba az egészet, hanem Carlow miatt, ami az új otthonom a mai naptól.

Egy szezonális régészeti ásatás lecsupaszítja az életet a csontokig: ahogy telnek a napok, egyre kevesebb minden számít, míg el nem jutunk oda, hogy csak enni meg inni jusson idő, a többiben megkötjük a kompromisszumokat egymás után. A világ leszűkül a lelőhelyre, néha érkeznek idegenek kívülről, de a nap nagy részét ugyanazokkal az emberekkel töltjük, a mi saját kis társadalmunkban. Kívül a civilizáción sokkal kézzelfoghatóbb a múlt, és kicsit összezavarja az embert, hogy a várfal, amin dolgozok sokkal inkább a jelen része az én szemszögemből, mint az iskolaépület, amiben év közben voltam. Az most egy kognitív tér csupán. Ilyen perspektívából nézve pedig tök jól kiütközik a fogyasztói társadalmunk néhány ijesztő vonása. Az egyik ilyen, hogy egy csomó tárgy nem létezik már, csak az árnyéka.

Ha nem lennének más terveim, akkor az új hobbim az lenne, hogy az egykori monarchiát bejáró utazásokat szerveznék. Bár a párocskám érkezésének más volt az apropója, a háttérben egy monarchia-túrát tettünk szép kényelmesen.

Bár megvan a válaszom a kérdésre, ez a furcsa hír elgondolkoztatott: Mexikóban először nyert elnökválasztást női jelölt - a választáson 20 és 37 közé becsülik merénylet áldozatává vált helyi jelölteket.