Első tapasztalat-átadó bejegyzés. Ígéretemhez híven pedig kiegészítettem a jóslat-bejegyzéseket, konkrétan a napi történéseket nagyjából megénekeltem, tehát már olvasható a szombat, a vasárnap, a hétfő és a kedd története -érdemes mindegyikbe belepillantani- szép színes képekkel :)

Amit így nagyon mondani akarok, az a románok szeméthalma. Erdélyben látja az ember a lelakott városokat, amiket persze már szednek rendbe, de szintén Erdélyben látja az ember a szemetet is mindenütt.

Még mielőtt igazán szapulnám a románokat, beismerem szomorúan, hogy Magyarországon is vannak olyan seggarcú gnómok, akik nem képesek a szemetüket sima kommunális szemétlerakóba vinni, hanem "majd az ott jó lesz", meg "a f*szom fogja elvinni olyan messzire" alapon behinti a szar műanyagjaival a vidéket. Az Alföldtől Vas megyéig mindenhol. Kerüljön egyszer a kezem közé egy ilyen, aztán vagy ő ver meg, de szándékom szerint élete hátralévő részében ő fogja sírva enni a vacsoráját! Hogy néz már ki ez az ország?

Ezúttal úgy vágtunk az útnak, hogy lelkünkben békében voltunk a románokkal, unióban vagyunk, gyarapodjunk együtt, 23 millió ember között biztosan van velünk hasonszőrű ember is, de hát a legjobb szándékunk ellenére is nagyon nem voltunk píszík. Inkább soviniszták. Volt egy előzetes elgondolásunk, mégpedig az, hogy Erdély azért olyan lelakott, szedett-vedetté tett siralomvölgy, mert a románok nem érezték magukénak. Úgyhogy szépen átmegyünk a Vöröstorony-szorosnál a Havasalföldre, ami román Románia már, és ott szökdécselő őzikék közt szívjuk magunkba a virágzó cseresznyefák illatát, amik a gondosan felkapált veteményesek mellett sorjáznak. Egy tavacska mellett elköltjük tízórainkat, amivel megkínáljuk az arra szaladó nyúlcsaládot, és vidáman kacsintunk Bukarest felé.

Nem sikerült olyan fotót készítenem, ami világossá tenné mindenki számára, hogy Havasalföld úgy be van terítve szeméttel, mintha éjjelente repülőről terítenék - pótlásképp a napközben elfújódottak helyére. Havasalföld úgy be van terítve szeméttel, hogy nem csak az út mellett, hanem az úttól távol, véletlenszerűen akárhol ugyanilyen fényképet lehet készíteni, mint ami itt van. Bulgáriában mindez az utakhoz kötődve jelenik meg, de Havasalföldön egyszerűen a Kárpátoktól a Fekete-tengerig egy országos szemétlerakóhely minden fűcsomó. És ez elképzelhetetlen.

A falvak és városok képe emiatt már eleve ronda, a jellegtelenségről nem is beszélve, bár a Duna mentén például igazán szép parasztházakat is láttunk. Nyomasztó volt végighaladni a szántások mellett, ahol a földbe beforgatva ott fehérlettek a szatyrok és a flakonok. Túlzásnak hangzik, de egyébként meg logikus: szép egyenletesen minden be van terítve szeméttel. Bizonyára a szél az oka.

Épülnek a nagy állami beruházások, folyik a vasút- és közútépítés, és meglehet, hogy az egy főre eső GDP éveken belül meghaladja Magyarországét, de amíg ennyire környezetterhelő egy nép ez, addig én egy percig sem fogom azt gondolni, hogy helyük van az unióban.

Így Romániából átmenve Bulgáriába szinte kultúrsokkot kap az ember, hirtelen értelmesek lesznek az útjelző táblák, hirtelen karaktere lesz minden településnek, hirtelen rendezetté válnak a házak udvarai, megjelennek a ház előtti virágoskertek, és más apróságok. Nem egy kikopott fűhelyen traktorgumit csípkedő tyúkslepp díszeleg a ház előtt, és nem kapirgál kakas a világháborús hősi temető keresztjei között.

Bulgária szegényebb, de rendezettebb.

Románia szapulásához még mindenképp oda kívánkozik a nyalóka-rendszerű útjelzés. Az ember ha tart valahová, mondjuk Nagyszebenből Constancába, akkor útja során különböző kereszteződésekbe fut. Körforgalmakba is. Mi például megszoktunk egy olyan szisztémát, hogy a főutakon a kereszteződések előtt párszáz méterrel van egy tájékoztató tábla, aztán még egy, aztán a kereszteződésben egy. Végül a kereszteződés után egy kilométereket jelző tábla. Így nagyon hülyén éreztük magunkat a pozitív visszacsatolás elvén működő táblakezelés országában. A dolog lényege nagyjából az, hogy ha egy kereszteződéshez érsz, szépen eldöntöd, merre mész tovább, majd kétszáz méter múlva találsz egy táblát, hogy ez az út merre vezet. Ha a kereszteződésben jól választottál, itt megsimogatva érzed a fejed, úgy érzed, megkaptad a nyalókát. Ellenkező esetben visszafordulsz, és anyázol. Hozzáteszem, hogy mégis működik a rendszer, mert nem hibáztunk egyszer sem, de ennek ellenére különlegesnek tartom ezt a szisztémát. Ez egyszerűen nem logikus.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.