Nem tudom hány nap késéssel, de most pótolom a Bulgáriai körút maradék három napját, mert csütörtökön újabb kaland vár, aztán ne mosódjon össze a kettő...

Melnikbe kedd este értünk, csak szerda reggel néztünk szét jobban. Este csak főutca-csodálás, kenyérvétel, alvás volt. Melnik messze földön híres a boráról, de amit mi vettünk az kicsit vizezett is lehetett, és még vizesen sem volt finom. A főutca egyben az egyetlen utca is volt többé-kevésbé, hiszen az egész falu (város) egy szudokvölgyben van, és ott csak egy utca fér el. Nagyon hangulatos az egész, ha nyáron megyünk és busszal, biztosan a patakparton aludtam volna néhány üres borosüveg társaságában. Így viszont fél pohár bor a panziószobában, és már aludtam is az ágyban. De a lényeg a szerda, mert szerdán még indulás előtt megnéztünk három kolostorromot meg egy várromot. Az élmény nem a látvány volt, mindjárt jönnek a képek is egyébként, aztán ámulhattok, az élmény az volt, hogy tök jól lehetett a felszínfejlődést kiokoskodni, nagyon-nagyon földrajzos élmény volt. Képek után jön a nap java!

Hú de jó, olvassátok ezt a cikket, nem is hosszú, meg tanulságos is!

"Eddig ugyanis azt feltételezték, hogy egy társadalomban mező gazdasági túltermelésre volt szükség ahhoz, hogy egyeseknek legyen idejük dísztárgyak előállítására. Az ebben a térségben adott korban élt emberek azonban vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak"

snitt.

Nekünk magyaroknak ez azért tanulságos, mert bár a tankönyveink nem hívják fel a figyelmet rá, de elég penge cuccokat állítottak elő a magyar ötvösműhelyek a romantikus pusztai időkben. Miközben a fáma szerint az akkori magyarok pásztorok voltak egytől egyig. Értitek: vadászó-gyűjtögető életmód mellett aranyékszer, meg pásztorkodás mellett aranyékszer, innen jutott eszembe peruról a magyar.

Próbálok nem összezavarni senkit a detektívszöveggel, de elkerülhetetlen, mert ez a korszak elég információszegény. De hogy mégis követhető legyen, nem leszek tudományos an korrekt, szóval itt most nem mondom semmire, hogy valószínűleg, meg a bogolja mujmijai hármas sír mellékletében talált érmék alapján... stb., csak szólok előre.

Az előtt, hogy Levente szívélyes megegyezést kötött a kazár illetékessel (hogy a besenyőket együtt lenyomják minden nyáron), a magyarok egészen biztosan léteztek. Ekkor már értelmesen beszéltek, büszkék voltak arra a magyar származású lovászra, aki föltalálta a kengyelt, szóval már jegyzett nép volt a környéken a magyar. Bár magyarnak biztosan nem nevezték őket, mert senki sem írt ilyen szót le, hogy 'magyar'. Miközben Levente idejében már legalább 2300 évet megélt népről van szó, legalább 2300, amúgy akár sokkal több is. Mert azt mindenki megtanulta nyelvtanórán, hogy legalább Kr.e. 1500-ban önálló nyelv volt már a magyar. Ezt a nyelvet annyian beszélték, hogy nem kellett kisebbségi oktatás keretében életben tartani, életben maradt anélkül is. (Ez a kitérő nem szükséges a mondanivalóm megértéséhez, de talán érzékelteti, hogy a sztyeppén is vannak mélységei a dolgoknak)

Senki sem tudja, hogy hívták Levente népét (magyarok) akár 100 évvel Levente előtt. Ez elég nagy baj, viszont annyira nem, hogy ne is foglalkozzunk semmivel, amit ennek ellenére tudunk.

Mivel nincs beleütve a régészeti leletekbe, hogy 'Made by Töhötöm' most az összes utónomád nép bólogatni fog arra, amit írok. Azon a részen, ahol a ??? nép legeltetett, nagyon szép tárgyakat temettek el a halottakkal, de olyan szépeket, hogy messzi földeken is vásároltak belőlük. A kérdés ugyan az, mint a perui arany esetében: hogyan tudták elkészíteni?

Én nem gondolom, hogy egy alföldi pásztor tudna készíteni aranyékszereket, azt sem gondolom, hogy a Földön akármelyik pásztor tudna készíteni aranyékszereket. Ahogy egy vadász sem tud készíteni aranytárgyakat, meg egy collecting manager sem tud készíteni aranytárgyakat. Én sem tudok készíteni, pedig voltam cserkész...

Szóval a cikk tanulsága az, hogy csak ki kéne mondani, de nem mondják ki. Peruban élt egy (oké, másodállású) ötvös Kr.e. 1992-ben. Ezt kéne kimondani. Mint ahogy azt sem mondják ki, hogy a magyarok nem voltak testületileg nyáron portyázni ráérő pásztorok valamint univerzális pusztai svájcibicskák. Hanem voltak, akik állandó településen kopácsoltak, ellenben nem pásztorkodtak. Például.

Kiskoromban sokat nézegettem az Ég és Föld című szép színes könyvet. Voltak benne szép folyamatábrák a kanyonok kialakulásáról, és nekem az nagyon-nagyon tetszett. Gimnazista korom óta halogatom, hogy saját folyamatábrát készítsek, és most Melnik annyira megmozgatta a fantáziámat, hogy végre összehoztam ezt a kis animációt. Az itt következő animáció egyúttal az első animációm is, és ebben kivételesen el is szeretnék majd mélyedni, kifejezetten hasznos lenne.

Első tapasztalat-átadó bejegyzés. Ígéretemhez híven pedig kiegészítettem a jóslat-bejegyzéseket, konkrétan a napi történéseket nagyjából megénekeltem, tehát már olvasható a szombat, a vasárnap, a hétfő és a kedd története -érdemes mindegyikbe belepillantani- szép színes képekkel :)

Amit így nagyon mondani akarok, az a románok szeméthalma.

Ennyire szétesve még nem voltam. Nagyjából 800 fényképet készítettem, ebből nagyjából 40-en van az és úgy, ahogy akkor akartam, a többi szemét. Valamint haza kell ma vonatoznom (az utóbbi 7 napban 3800 kilométert tettünk meg Matyiékkal, ez most számít) pedig szívem szerint hagynék magamnak egy kis időt, míg szépen megírom az utazás krónikáját, megfogalmazom a tanulságokat és kiválogatom a fényképeket. A nagy képválogatásnak már nekiestem, mert mégsem támadhatom le a családot 800 fényképpel, de még 200-zal sem, érdemes tehát 50-et összeszedni, ami elég beszédes, ami HELYETTEM beszél, mert most vagy mindent elmondok, vagy semmit.

Egybéként egy kis válogatással már most is szolgálhatok, mert találtam a Gimpben egy stíl műveletet, és 1 perc alatt elkészült a "Hét nap dióhéjban" című elementális erejű műalkotás... Ez:

(jobb klikk, "kép megjelenítése", és már látjátok is)